ShowYourTeeth – World Denier

Egy rövid, hangulatos intrót követően az előbb említett nóta következik, amit annyiszor meghallgattam már korábban, hogy igazából egész megkedveltem, annak ellenére, hogy valóban nincsenek benne túl nagy megfejtések. De hát eddig sem éppen az megoldhatatlan egyenletei miatt szerettem a SYT muzsikáját. Kellemes darab, de sajnos az a helyzet, hogy a lemez egészére igaz, hogy nem bővelkednek a dalok kimagasló témákban, ötletekben. A kissé demósra sikeredett hangzásról pedig nem is beszélve. Szomorú. Az ének is elment egy durvább(nak szánt) irányba, amiből egy folyamatos, mély, érthetetlen kutyaugatás lett a végeredmény az esetek túlnyomó többségében. Míg a debütáló lemezen hemzsegnek a szövegileg (is) rendkívül erős részek, amiket szövegkönyv ismerete nélkül is szinte első hallásra együtt üvölt az ember, addig itt sajnos nem nagyon tudok ilyesmiről beszámolni. Igaz, mindezidáig nem sikerült hozzájutnom egyetlen dal szövegéhez sem.

Többszöri nekifutás után is mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutottam, miszerint elmegy ez a háttérben, tömegközlekedésen bambulva, de se megkülönböztetni, sem pedig kiemelni nem tudnék tiszta szívvel egy számot sem. Hiányoznak azok a hangulati pluszok, illetve folyamatos csordavokálok, amik olyan erőssé, fogóssá tették a bemutatkozó anyagot. Még a breakdownok sem (s)ütnek olyan erővel mint korábban, és igen hamar unalmassá is válnak az igencsak bőkezű adagolásnak köszönhetően. Felesleges túlragozni a dolgokat, egész egyszerűen egy sematikus rutingyakorlatot hallunk szűk 40 percen keresztül, miközben hiába várjuk a katarzist, nem sikerül még a forráspont közelébe sem eljutni, nem hogy robbanásig. Talán az Erase Me mégis megérdemel néhány jó szót, mint slágergyanús szerzemény a ragadós refrénjével, de ez még mindig édeskevés ahhoz, hogy egy igazán szerethető kollekcióvá álljon össze ez a 11 dalt számláló gyűjtemény.

A helyenként felbukkanó tiszta ének ugyan kissé feldobja a hangulatot, de a Forecast ezen a téren is maradandóbbat hozott. Pedig három vendégénekest is üdvözölhetünk az albumon, ezek név szerint Jonny OC a Liferuinerből, Marcus Smaller a 3 Feet Smallerből és Jojo Herbst a From Dawn To Fallból. Egész egyszerűen úgy tudnám összefoglalni a lemezt, hogy erősen paneles, ugyanakkor folyamatos bólogatásra késztető, dallamos hardcore-ral tűzdelt breakdown özönt kapunk a „már hallottuk korábban” kategóriában. Nem feltétlenül mondom, hogy rossz, de semmi extra. Ha ShowYourTeethet akarok hallgatni, akkor tuti, hogy a bemutatkozó anyagot fogom inkább elővenni. Azért én továbbra is bízok a bandában, remélem végre egy koncertjükre is eljutok egyszer, és kíváncsian várom a következő, remélhetőleg sokkal erősebb nagylemezt. Mert így, az azonos istállónál tevékenykedő magyar zenekarok ötletességben és minőségben is lepipálják a szomszédokat.

5/10