Show Your Otherside – Prologue (EP)

A hazai pop-punk szubkultúra nem mondható éppen szélesnek: leépülő trendek, szegényes kínálat, majd megkésett hullámok jellemzik, s ugyan felerősödő szerepköre az utóbbi években jelentősnek mondható, még mindig nem mondhatjuk azt, hogy elégedettek vagyunk azzal, ahogy jelenleg áll a helyzete. Ugyanakkor megítélése remekül ível felfelé, és ez olyan zenekaroknak is köszönhető, mint a kecskeméti Show Your Otherside, akiknek a második EP-jét már mi is dicsértük másfél éve az oldal hasábjain, most pedig pótoljuk tavalyi megjelenésüket, amelyen exponenciálisan léptek előre.

Kár lenne tagadni a cikk elején, hogy egy pop-punk/hardcore (a szubkultúra elnevezése szerint „easycore”) lemezben nem a mélységet érdemes keresni, s ez nem abból fakad, hogy „nem lehet komolyan venni”, hanem szimplán abból, hogy ez a műfaj nem arra van, hogy világmegváltó dolgokat, érzéseket közvetítsünk, hanem pozitív energiákat szabadítsunk fel és adjunk át. Éppen ezért ez egy különösen korrekt koncert-pozitív zene, így érdemes erről az oldalról megközelíteni, és pontozásnál is inkább arra törekszünk, hogy a Show Your Otherside új EP-je mennyire felel meg ezeknek a könnyű feltételeknek. A Prologue EP egy nagyon ambiciózus kiadvány, amelyen a zenekar  letisztította befolyásait, kifinomította koncepcióját és több esetben egy még technikásabb, ugyanakkor még mindig breakdown központú pop punk anyagot írt, amelyen nagyon jól szerkesztett dallamokat, dalszerkezeteket és sok együtténeklős témát találhatunk. A Heartbeats című EP egy remek felvezetés volt ehhez, és most már tagadni sem lehet, hogy a csapat a Till We Drop útvonalán halad, stílusában eddig is látható volt némi hasonlóság, azonban a Prologue zeneileg is többször idézi a The Summer Trilangle remek pillanatait (ugyanakkor a maga képére is formálja a sajátjait). Emellett azt sem sérdemes letagadni, hogy Ragó Norbi orgánuma, vokáltechnikája, hanglejtése és sokszor témái is sokszor idézik Pete (megboldogult Till We Drop) jegyeit, és ez főleg akkor szúr szemet (és fület, persze), amikor az All The Things I’ve Done-ban együtt énekelnek. A zenekar természetesen ezzel jól operál: a tisztákat rengetegszer törik meg keményebb, ordítós próbálkozásokkal, s ehhez zeneileg is idomulnak, pl. a Me Vs Robot Sharks kifejezetten ezért húzódal az anyagon, amellett, hogy a zenekar főleg a pop-punk kompozícióban tündöklő slágerrel, az Evergreennel definiálja legjobban magát. A negatívumok sora egy pont köré csoportosulnak, ez pedig nem más, mint az egyhangúság. A Prologue nem egy merész kiadvány. Ez a nemzetközileg megfáradt, de hazánkban erősen megkésett, ezért frissnek ható műfaj sajátossága ugyanakkor (amellett, hogy koncerten remek bulit lehet vele csinálni), ezért arról nem igazán tehet a zenekar, hogy a műfaji követelmények miatt kevés a merítési lehetőség. Ezért igazán két kérdés és egyben tanács merül fel a Show Your Otherside felé. Az első az, hogy képes lesz-e a zenekar, ha ezen az úton halad a Till We Dropot felváltani a pop-punk ezen szegmenségben itthon, és ha igen hogyan képzelik el a nagylemezt? A második pedig az, hogy a zenekar elgondolkodott-e már a „modern pop-punk” zenekarok (The Story So Far, The Wonder Years stb.) által képviselt vonal magáévá tételén? Fontos koncepció irányú kérdések ezek, hiszen a tehetség mellett érdemes fejlődni, tapogatózni és ezt a színes műfajt felfedezni. A későbbiekben a lényeg az üzenetközvetítés mélysége kell, hogy legyen, de ha a zenekar nem gondolkodik komolyabb megszólalásban, akkor az elvileg idén elkészülő debüt nagylemez inkább házibulik segédeszköze is lehet. Ahhoz pedig már a Prologue EP is képes nagyon jó hangulatot csinálni. 7/10