Emlékezz rám
Regisztrálj vagy jelentkezz be! - Jelszóemlékeztető
Lemezkritikák

Shell Beach – Acronycal

2007. november 10. 1:44 - burn - 11 hozzászólás

Tracklist:

01. Morning Over Callisto
02. Split Horizons
03. The Manouver
04. Stendhal Syndrome
05. Sedona
06. Are We O.K.?
07. The Visitor
08. Contour Synergy
09. Seasons For Your Grace
10. Sirens

Hossz: 40:32
Megjelenés: 2007. augusztus 08.
Kiadó: Edge Records
Webcím: Ugrás az oldalra!

Acronycal: “Said of the rising after sunset, or setting before sunrise, of a planet that is in opposition to the Sun, hence in a favorable position for astronomical observation.” (Gyakorlatilag arról van szó, hogy a horizontra kerül egy bolygó, amely a Napon túl található, miután a Nap elhagyja a láthatárt (vagy mielőtt visszakerülne oda), és nem vakítja a szemünket. A bolygó viszont jól megvilágított a Nap által ezért a helyzet kiválóan alkalmas annak megfigyelésére.)

A lemez egy történetet mesél el, emberi kapcsolatokról, hiszen örök téma, mindig lehet vele mit kezdeni, és soha nem lehet megoldani igazán. Emberi sorsok, talán mi is csak sodródunk, mint bolygók az űrben, s ha megvárjuk azt a bizonyos együttállást, és jobban átlátjuk a helyzetet, akkor bölcsebbek lehetünk. De lehet, hogy akkor már túl messzire kerültünk a célunktól. A lemezt ott kell kezdeni, hogy kicsomagolod, két centiről átnézed az egész bookletet, orrod elé teszed, megszagolod, érzed azt a kellemesen keserédes, de műanyag szagot, ami átjárja az egészet, és nyugtázod, hogy ez igencsak ott van azon a bizonyos szeren. Pazar. Aztán beteszed a zenét a lejátszóba, becsukod az szemed és…

…mint egy kagylós tengerpart, nyugodt morajlásával a tengernek, gyönyörű, sokszínű és változatos alakú kagylókkal, egyszerre puha, lágy, könnyed de karcos is, a törött kagylóhéj megvághatja a lábad, ha óvatlanul rálépsz, vagy a kezed, ha megnézed közelebbről, és nem figyelsz oda. A mélykék víz kontrasztot húz a világoskék égbolt fehér pamacsaival, valamint a sárgásbarna homokos fövennyel. Tipikusan az a hely, ahol jó érzés megpihenni, mégis mintha kívülről szemlélnénk a világot, látnánk az egészet magunk előtt heverni. Igazából teljesen rajtunk áll, hogy mit képzelünk bele a díszletbe, a kagylók lehetnek egy-egy ember emlékei, vagy akár teljesen különálló sorsok is. A hullámok partra vethetnek minket a többi közé, vagy elmoshatnak a francba. Ha egy picit odafigyelünk, ezt mind megtalálhatjuk a korongon és/vagy mást, akár többet is. Zoli tud lágyan énekelni, de ha kell, kiengedi a hangját (elalszol vagy megharap), a zenészek meg olyan stílusokból és hangzásból építkeznek, amelyek ritkábban kerülnek közeli viszonyba effajta zenével. Nem azt mondom, hogy nem lehet a lemezt beszorítani bizonyos kategóriákba, de tele van olyan apró megmozdulásokkal, amelyek változatossá, érdekessé teszik az anyagot. Alapvető irányvonal a post-hardcore, ám ez nem elégséges ha a produkciót definiálni szeretnénk, fölfedezni jazz-es hatásokat, valamint némi pszichedéliát is. Hallottam már őket a Glassjaw-hoz, Deftones-hoz, Hopesfall-hoz, megpunkolt Team Sleep-hez hasonlítani, amit többnyire helyénvalónak érzek. Aztán persze lehetne felbontani még részletesebben, hogy melyik dalban melyik 10 előadó zenéjének hatásait lehet felfedezni, de szerintem fölösleges. Lehet, hogy valakinek csalódást fog okozni a lemez, igazából először én is egy tökös post-hc albumra számítottam, de jött helyette ez a merengős, gondolkozós anyag, és azt kell, hogy mondjam, jobb is, hogy így történt. Sokkal mélyebb. Egy hatalmas érzés ez a 40 perc. Elragad a valóságból, én is szállok, zuhanok, mint a figura a borítón, bele a távolba. Ott vagyok a naplementénél, a világ sarkánál, mindenhol. Elveszek a messzeségben, a messzeség én vagyok. Elsüllyedek a világban, a világ én vagyok. Keresem a helyem, megtalálom, nem találom. Megcsillanok az üveg törésvonalában. Azt álmodom, hogy felébredtem.

Igazából nekem ez a sokszínűség, variációk vibrálása valamint az érzés, amit kiváltott belőlem (s próbáltam leírni több-kevesebb sikerrel) az, ami megtetszett az anyagon. Olyan ez, mint megtalálni egy kagyló repedésében az univerzum jelentőségét, aztán hagyni, hogy ott maradjon, a Nap elé emelni, ahogy átszűrődik rajta fény, nevetni egyet aztán behajítani az óceánba.

No és nektek mi jut eszetekbe egy kagylós tengerpartról?

Hozzászólások (11)

  1. newchorme

    Végre egy normális kritika erről az albumról…eddig csak lehúzást olvastam hogy mennyire nincs egyben az egész ,Zolinak mien rossz hangja van ,meg hogy ugyanolyanok a számok:(Amúgy kedvencem a Sedona szólója…legjobb pillanatok egyike szvsz^^

  2. naisa

    Haha, tök jó :)
    A kagylós tengerpartról Southampton, Long Islanden :D , de az kicsit más élmény. (Bár nem teljesen…)
    És most meghallgatom a lemezt még egyszer, a kritika ismeretében.

    szerk: amúgy newchorme, hol olvastál kritikát? Én idáig csak az exitben láttam, de ott 8 vagy 9 pontot adtak rá, elég pozitívan álltak a lemezhez.

  3. csab

    tökéletes kriktika, gratulálok hozzá! nagyon féltem tőle, hogy számonként ki lesz elemezve meg hasonlítgatva, lehúzva, de nagyon köszi, hogy ez ilyen szép igényes lett :)

    számomra az év albuma mindenképp. amikor elsőre meg másodikra meghallgattam, nagyot csalódtam benne, de aztán 1 hét múlva megint elővettem és vmiért magával ragadott. azóta már többszázszor végighallgattam, és a kulcsszó a VÉGIG. ez így szépen egyben értelmezve valóban maga egy érzés, egy megfogalmazhatatlan, teljesen egyedi dolog, amit soha nem fog megérteni az, aki annyit szűr le belőle, hogy "há ez olyan mint a deftones"…

  4. newchorme

    naisa:talán a szeptemberi vagy októberi MetalHammerben van…meg planetzére is most raktak fel egyet

  5. metal-bk

    Én is nagyon bírom a lemezt, nem is véletlen, hogy eredetiben is beszereztem. A boritó/booklet fenomenális és a lemezt is már szét hallgattam. Egyik legjobb idei hazai termék.

    Mindemelett én is örültem végre egy pozítiv kritikának (pláne, ami színvonalas…Grat!), ugyanis eddig csak negatívval találkoztam..

    Élőben bár kicsit uncsik voltak (pláne haramdszor), de azért én nagyon drukklok nekik..

  6. naisa

    Ha arra a koncertre gondolsz, amelyen együtt voltunk, azon azért kicsit megdobta az adrenalinszintünket az előzenekar és a közönsége :DDD Mondjuk ettől függetlenül élőben tényleg valahogy kevésbé jön át.

  7. hunterspirit

    jo.
    bar nem biztos, hogy a kritikat kellett volna eloszor olvasnom, de mindenkeppen kivancsiva tett.

  8. naisa

    Ha van kritika, én mindig olvasok előbb és csak utána töltök :D

  9. hunterspirit

    jo, mondjuk eloszor a rosettarol lemezajanlot olvastam (ugyancsak e fiutol:]) es csak utana hallgattam meg (e fiu hathatos kozremukodesevel:D) es azota a tgs a kedvenc lemezemme notte ki magat szoval akar igazad is lehet sallala

  10. ZéZolika

    Rommá hallgattam anno!Elő is veszem az új nótán felbuzdulva!!!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!