2012. április 21.
Tracklist:
01. Intro (1:07) 02. Avengers (közr. Gutta & Godilla) (3:25) 03. Never the Same (közr. Craig G & Breez Evahflowin) (2:40) 04. Diss Order (közr. Banish & Aims) (3:42) 05. The Messiah (közr. Chief Kamachi & Sunn Sunn) (3:36) 06. Day of the Dead (közr. King Magnetic & EQ) (2:44) 07. Who the Best (közr. Reef the Lost Cauze) (2:47) 08. Illusions (közr. EQ & Eternel) (3:36) 09. Imagine (közr. Krumb Snatcha) (4:17) 10. Back to Business (közr. Randam Luck) (3:40) 11. Business (közr. Mod the Black Marvel) (3:06) 12. Reminiscence (közr. Darkim Be Allah) (2:16) 13. Friday the 13th (közr. Lord Lhus) (3:27) 14. Edge of the Blade (közr. Goretex & Psych Ward) (3:34) 15. Ruthlessness in the Harmony (közr. Powder, Mordekai & Mark Deez) (5:45) 16. Leave You Scarred (közr. Matt Maddox) (2:49) 17. Put a Mark on Your Own Town (közr. Banish, Aims & Godilla) (2:49) 18. Still Blazin' (közr. Randam Luck) (3:53) 19. Vulture's Ass (közr. Non Flaco) (3:25) 20. The Final Hour (remix, közr. Planet X) (4:08)
A Killakikitt legutóbbi lemeze, a Legenda nem azért válhatott sokszor hivatkozott referenciaponttá a hazai hip-hopban, mert sokan szeretik. Épp fordítva: azért szeretik sokan, mert Aza és Tirpa olyan hangnemet ütöttek meg a lemezen, amelyre rég volt példa, ugyanis a srácok úgy tudták visszaállítani saját hangzásukban a nyers tartást és a hiteles büszkeséget, hogy az megszabadult mindazon fals képtől és hamis kontextustól, amit az utóbbi időben olyanok aggattak rá, akiknek semmi közük a hip-hophoz. Ezért is örömteli a Scarcity' működése, ugyanis az eredendően utcai műfaj és életstílus becsületkódexe végre ismét abból áll, hogy min mentünk keresztül és mivel néztünk szembe azért, hogy most itt lehessünk, nem pedig abból, hogy honnan eredeztetjük magunkat, kikkel vagyunk jóban és hány csíkos melegítőt hordunk.
A külföldi MC-k vendégeskedése korántsem ismeretlen jelenség, ha a Scarcity kiadványait vesszük figyelembe. Hogy témánál maradjunk, csak a Killakikitt működött együtt többek között Wu-Tang és Grim Team alapítókkal, de Al Tarbának és Snowgoonsnak sem derogált egy-egy újabb kollaboráció. Az ilyen összjáték pedig alapjaiban határozza meg a Back To Business világát, ugyanis Aza 25 amerikai MC-nek adott alapokat, és ebből állhatott össze nemcsak az idei év, hanem feltehetően a valaha volt legjobb magyar kötődésű hip-hop album. A titok ilyen értelemben talán nem is titok, hiszen a több mint egyórás felvételt a meghívott, túlnyomórészt keleti parti rapperek (hogy csak párat említsünk, itt van az Army of the Pharaohs soraiból ismerős King Magnetic, a philadelphiai Reef the Lost Cauze, valamint az Outerspace-szel is együttműködő Randam Luck) épp annyiban határozzák meg, mint Aza kíméletlen alapjai. Akik hallották már a lemezeket, amikhez hozzányúlt, pontosan tudhatják, hogy három hatásra következtethető vissza minden. A leginkább meghatározó természetesen a horrorfilmek – különösen a Péntek 13 – szeretete, ami a monotematikus szintetizátortémákban jelenik meg, de emellett ugyanígy számolni kell két fontos összetevővel, a füstös és noirba hajló jazz-kikacsintásokkal (az AKPH-val egyszerre bukkantak fel ezek a megmozdulások), valamint a fentebb is említett büszkeséggel. Ez utóbbi a Scarcity legnagyobb aduásza, ugyanis a kiválasztott hangminták az elmúlt hatvan év történelmének minden fájdalmát és felkerekedését oltja beatekbe. Ebből kiindulva bátran kijelenthetjük, hogy a Scarcity a lehető legegészségesebb tartással nyúl ahhoz a terápiás múltfeldolgozáshoz, ami alapjaiban határozza meg a mindennapjainkat, ám épp az ebből sugárzó büszkeség mutatja meg a kiutat is a továbblépéshez. Hiszen kit nem tölt el jó érzéssel az, amikor egy-egy kegyetlen groove-ból bukkanhat fel Szécsi Páltól a Játsszák el újra nékem, a méltatlanul elfelejtett Universaltól a Volt-e más bolond, vagy épp Zalatnay Saroltától a Csak a szerelem című klasszikus kerül szétzúzásra Reef’ által? A Back To Business igazi fegyverténye az, hogy Aza olyan változatos és minőségi alapokat kevert ki az általa meghívott tengerentúli csúcsválogatottnak, ami tényleg minden tekintetben, világszinten is egyedülálló, és ami azt tükrözi, hogy van egy kis ország, amit jobbára a sebnyalogatás és a céltalanság határoz meg, miközben a peremvárosból, a társadalom széléről mégis átlátható mindaz, amin valójában keresztül mentünk, és megyünk most is.
Ez az egészséges tartás pedig a valaha volt legjobb hazai érdekeltségű hip-hop lemezt eredményezte, amin egyetlen unalmas vagy elcsépelt pillanat sincs. Sőt, ami azt illeti, a Back To Businessnél nehéz fogósabb és addiktívebb kiadványt elképzelni, így ha teheted, mindenképp adj neki egy kört, és ha úgy van, támogasd az alkotókat a lemez megvásárlásával, mert ha valami, akkor ez a kiadvány mindenképp megéri az árát. Ha eddig élted a hip-hopot, akkor azért, ha eddig nem, akkor azért, mert most nagyon is fogod.
9,5/10