#Hírek
április 19.
2011. március 18.
Tracklist:
1. Alone
2. Superior
3. Self
4. Choice
5. Hollow
6. Ritual
7. Green
8. Machinery
9. Power
10. Plan
11. Declare
12. Addict
13. Exploit
14. Terrified
15. Scared
16. Doomed
Bár a grindcore finoman szólva sem nevezhető mainstream stílusnak, azért elmondható, hogy itt is vannak olyan bandák, akiket szélesebb körökben is illik ismerni. Ezek közé tartozik a finn Vaasa városából származó Rotten Sound is, akik 2005-ös, Exit című anyagukkal a műfaj egyik legfontosabb lemezét tették le az asztalra, és bár a két évre rá következő Cycles sokaknak csalódást okozott (nekem nem), még így is vezető szerepet töltenek be a színtéren. Most, 3 év (és egy Napalm Death előtt tisztelgő EP) után itt a folytatás.
Vagyis, igazából ez nem is folytatás. Ugyanis a Cursed nem elődje, hanem az eggyel előtte érkező, Consume to Contaminate EP vonalán halad tovább. Hogy miben is nyílvánul meg ez? Egyrészt a szokatlanul sok lassabb tempóból, amiből ugyan volt jócskán a Cyclesön is, de egyrészt nem ennyi, másrészt pedig ott nem épült bele az album egészébe(bár ott nem is épültek egy téma köré a számok). Másrészt pedig pont az a kohézió, ami ott is megvolt a dalok között. És azt kell, hogy mondjam, hogy nagyon jót tett ez a lemeznek, ha lehet, még nagyobb lendületet ad az amúgy sem lassú dalcsokornak.
Vannak újdonságok is, a lassabb tempójú dalok mellett feltűnnek gitárszólók is, ami hol jól (Plan), hol kevésbé (Addict) passzolnak az adott kompozícióba. Továbbá rengeteg vendégzenész tűnik fel a lemezen, olyanok, mint Jason Netherton a Misery Indexből (ő négy nótához adta a hangját), vagy Eran Segal, az Aborted gitárosa, ezzel is színesítve a lemezt. Azt a lemezt, ami amúgy sem gyenge, sőt, kifejezetten erős dalcsokor került elénk. Dalokat kiemelni nem érdemes, itt az összkép a lényeg. Mondjuk azért a Terrified mindenképpen megér egy misét:
A hangzásra sok szót nem érdemes pazarolni, az gyakorlatilag az Exit óta változatlan, és ez így tökéletes. Szövegek nem állnak rendlkezésemre, így csak annyit tudok mondani, hogy az album központi témája az emberiség hat átka. Ez így magában persze nem hangzik túl eredetinek, de ismerve az eddigi szövegeket, én megbízom Keijo Niinimaa képességeiben. Zárszóként csak annyit mondok,hogy aki esetleg csalódott a Cyclesben, az nyugodtan tegyen itt egy próbát, mert könnyen lehet, hogy ismét szerelmes lesz a zenekarba.
8,5/10
