Room Of The Mad Robots – Mechanical Sound Empire

A nyitó Hands Off egy öt és fél perces tétel, ami fel is vonultatja lényegében a robotok teljes fegyvertárát. A mocskos, délies riffeléshez rendkívül erős basszus társul, ráadásul kellően paraszt megszólalásban. A masszív alapot a dobos mellett egy perkás is biztosítja, de szerencsére túlmutat a „jól néz ki a színpadon” státuszon, és ténylegesen tud hozzáadni a nótákhoz. És akkor ott van még az ének, ami szintén garantálja a magas színvonalat, illetve tagadhatatlanul a zene nagy erőssége. Üvöltések, tiszta részek váltakoznak benne elég színesen. Számomra az Ultraspank ugrott be, mint ismerős hatás (ezt a zenei alapban is tetten értem itt-ott), ez pedig számomra egy igencsak nagy pluszpont. Persze valószínűleg egyáltalán nem tudatos dologról van szó, én azért örülök neki. Andres hangja nagy ütőereje a csapatnak, akinek köszönhetően Toolos ízeket is kapnak a dalok helyenként. A folytatásban (E.M.O.) Tóth Gergő vendégeskedik a Blind Myselfből, a sodró lendület pedig cseppet sem csitul. A What You Deserve perka/baszus kezdése valami egészen fantasztikus, ahogy az egész nóta maga, ami emlékezetes énekdallamokban sem szűkölködik. A harmadik percnél bekövetkező epikus belassulás pedig az egyike a lemez csúcspontjainak. Andres pedig leénekli a csillagokat is az égről. Az énekes személye egyébként nyilván többeknek sem ismeretlen, hiszen anno a Ministers-ben csillogtatta tudását, jelenleg pedig a Locust on the Saddle-ben is teszi. Az Organic Brutal Shit a lemez legrövidebb szerzeménye (1:43), egy kőbunkó, belassult, doom-os, izom paraszt tétel. Bejövős. Koncertek kihagyhatatlan eleme kell hogy legyen. Ezt követően politikai hangokat ütünk meg, méghozzá spanyol nyelven. Érzésem szerint lehetett volna valamivel rövidebbre is venni a dalt, de a keretes szerkezet mindenképp tetszetős lett. Majd egy újabb katarzishoz érkezünk a The Everlasting Trip képében, amiben kedvenc magyar énekesnőm, Ágnes (Vanilla) vendégeskedik, és egyben biztosítja a garantált lúdbőrt. Keleties hangulat, tökéletes atmoszféra, egy véget nem érő utazás… de igazából ezt hallani kell, felesleges mellébeszélésnek pedig helye nincs. A Twisted State Of Mind basszusjátéka ismét széles mosolyra húzta a számat. Külön öröm, hogy a lemez egészén fontos szerepet kapott a béz és nem lett hátrakeverve a sufniba. Az utolsó két szám pedig továbbra sem enged a szorításból, végig izgalmas marad az album. A Toxic Spiral Time pedig egy fogós kis főtémával, majd egy heroikus gitárszólóval teszi fel az i-re a pontot. Remek befejezése a korongnak. Valahogy úgy tudnám leírni a Room of the Mad Robots világát, mint egy a legjobb formájában lévő modern metal (szándékosan nem használom a nu-metal kifejezést) zenekart, amit sikerült keresztezni egyfajta legújabb kori Pantera / Kyuss reinkarnációval. Az összkép pedig egész egyszerűen FANTASZTIKUS.

Számomra egy rendkívül pozitív benyomást keltő csapatot sugároz a szóban forgó lemez. Úgy látom, hogy nem koncerteznek túl sokat a srácok, de azért remélem ezen változtatnak majd, hiszen roppant kíváncsi lennék egy élő produkcióra. A szövegekkel viszont sajnos nem nagyon sikerült megbarátkoznom. Nem igazán sikerült kapaszkodót találnom, 1-2 kivételtől eltekintve. Az előadásmóddal persze semmi gond, viszont szerintem lehetne még gyúrni néhány igazán megkapó sor beiktatásán. Ja, és az sem teljesen világos számomra, hogy milyen koncepció alapján kerültek bele a sorok a borítóba, mert többnyire hiányos ill. összekavart formában jelennek meg. A felvételek egyébként 2009 március-áprilisában készültek Szabó Viktorral a Pannónia Stúdióban és igazából nem is nagyon lehet szerintem mibe belekötni. Gyönyörű szépen, egységesen szól az egész cucc. Megérte az időt és energiát amit a srácok beleöltek a munkálatokba. Arról nem is beszélve, hogy mindez szerzői kiadásban látott napvilágot és a mai napig megtalálható a zenekar myspace oldalán a teljes mű. Többen is szóvá tették, hogy kissé háttérbe lett keverve az ének. Én ezt annyira nem érzem súlyos hibának, habár néhol én is észrevettem, hogy kissé hátulról szól Andres hangja. Aki kíváncsi egy igazán értékes modern metal zenére, ami ráadásul még magyar is, az ne habozzon, azonnal kezdje meg az ismerkedést a Room of the Mad Robots világával!

9/10.