Rival Schools – Found

Tracklist:

01. Dreamlife Avenger
02. Reaching Out
03. Indisposable Heroes
04. Paranoid Detectives
05. On the Fray
06. The Soft Skin
07. Tell It All To Me
08. Missing Glider
09. Big Waves
10. Sofia Loren
11. Why Can't I Touch It

Műfaj: poszt-hardcore

Támpont: Renee Heartfelt, Hell Is For Heroes

Hossz: 37:09

Megjelenés: 2013. április 9.

Kiadó: United By Fate

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Rival Schools 2001-ben egy nagysikerű, és igen jelentős hatással bíró nagylemezt (nyugodtan mondhatjuk, hogy minden idők legslágeresebb poszt-hardcore albumát) adott ki, a folytatásig azonban pontosan tíz évet kellett várniuk a rajongóknak, mikor is a Pedals dalaival egy jelentősen megváltozott hangzású bandát kaptak vissza. Bizonyára vannak olyan naiv szegletei az internetnek, ahol a 2003-as, ki nem adott lemez szintén jubileumi leporolásától majd valami hiányzó láncszemet várnak, de ez két okból sincs így: nem láncszem, hiszen a két hivatalos stúdiólemez közt nem csak ez a tizenegy dal történt, hanem egy jelentős szünet és egy kilépés is, és nem hiányzó, elvégre a Found dalait már tíz éve hallgathatják a szemfülesebbek rajongók.

Anno ugyanis hiába maradt el Ian Love kilépése, és az ebből következő feloszlás miatt a már megírt és felvett második album kiadása, a félkész változat kikerült az internetre, és a Soulseeknek köszönhetően szinte a banda teljes közönsége megismerhette a dalokat. Emiatt bizonyára páran csalódottak is lesznek, hogy a Pedals után két évvel nem egy vadiúj nagylemez jön, hanem már ismert dalok nyerik el végleges formájukat, de nem lehet a Rival Schoolst hibáztatni, hiszen lehetőségük volt úgy megjelentetni ezeket a dalokat, ahogy szerették volna (ez ugye nem mondható el a Supertouch második albumáról), és olyan darabokról van szó, amelyeket érdemes is „rendesen” kiadni (ez pedig az Into Another búcsúkiadványára nem igaz, ha már a ’90-es évek elfeledett lemezeiről beszélünk). Furcsa is kritikát írni a Foundról, hiszen a lemezzel kapcsolatos gondolatok már évekkel ezelőtt megszülettek a fejemben, és igazából a változások (pár másodperccel rövidebb vagy hosszabb dalok, némileg megváltozott dalsorrend) nem olyan markánsak, hogy beleszóljanak a végeredménybe. A nevében továbbra is cím helyett állapotot hordozó lemezen ugyanúgy hallhattunk rockosított Quicksand-dallamokat és fogós slágereket, ahogy elődjén, ugyanakkor az a kiadással sem változott meg, hogy a United By Fate-nél kicsivel kevesebb az emlékezetes pillanat. Már-már sablonélmény volt ez a tizenegy dal anno: egy fantasztikus debütalbum után egy folytatás, amit vagy az újdonságérzet hiánya, vagy a kevesebb sláger miatt kisebb csalódásként élünk meg, pedig remek lemez (lásd még: Say Hello to Sunshine, Day of the Death, Everyone You Ever Loved, stb.). A Found szerencsés helyzete miatt azonban nem csak elődjéhez, hanem utódjához is hasonlíthatjuk, és a Pedals-hoz képest rögtön más a lemez fekvése: ezeket a dalokat tíz éve hallgatjuk, míg annak nagy része tíz hónapot sem ért meg a lejátszókban, és így, hogy ezek még csak elvétve vetítik előre annak hangzását, nincs meg az a negatív élmény sem, mint mikor egy krimit másodjára nézve észrevesszük a gyanús jeleket a gyilkoson. Ez a lemez a United By Fate utódja, és nem a Pedals elődje, és mint ilyen, nem csak remek dalok megérdemelt megjelenése, vagy egy újabb gyöngyszem a Schreifels-életműben, hanem a mainstream rockzene manapság már ritkának számító érdemekkel bíró, minőségi formája (persze a Pedals is az volt, hogy is ne lett volna az). Reméljük, hogy sorsa elősegíti majd további elveszett albumok felbukkanását. 8/10 Hallgatnivaló: Dreamlife Avenger.