2011. július 13.
Tracklist:
1. Imagined Glow
2. Committed To Silence
3. With One Eye Opened
4. Flashes Of Ease
5. Previous Year
6. Answers
7. Army Barmy
A pofon egyszerű. A mozdulat nem bonyolult, nem igényel koreográfiát, és egy übercirádás Bozsik Yvette-álmodta mozgásmestermű sem teszi hatásosabbá, sem kívánatosabbá. A pofozás művelésében viszonylag kevés a perspektíva, nem sok minden újat lehet belevenni. Mégis könnyű rosszul csinálni. Hasonló a helyzet a (neo-)crusttal is.
A crust punk nem egy bonyolult műfaj, nincs szükség hozzá konzervatóriumi végzettségre, sőt, a maga korlátain át azokon kívülre préselni határozottan rossz is. A neocrust címkével megpecsételt zenekarok a klasszikus d-beat viharok határait különböző módokon kijjebb tudták némileg tolni, de a megtett táv után ők is hátat fordítottak a határoknak, és nem álmodoztak a kinti részről. És ez így is van rendjén.
Az itthon talán még mindig nem eléggé ismert szerb Reflections Of Internal Rain 2009-es Last Flood című lemezén összefoglalta, hogy a zenekar mivel szeretne hozzájárulni a crust-határok tologatásához: hozzátettek némi szerkezeti változatosságot a crust-standard viharos dübörgése mellé, adtak a dühös d-beateknek egy kanál screamot és inkább érzelmesen keserű, mintsem komoran haragos lett a szöveg- és dallamvilág. A Last Flood, és a rajta szereplő 2008-as Across The Emptiness EP anyaga nagyon erős, néhol már-már magasztos dallamokkal operál, amiket Duško (időnként ijesztően) „éles” üvöltése segít fülbe karcolni. A d-beat zakatolást rendre meg-megtörő váltások és más ritmusképletek érdekessé teszik az anyagot, de nem próbálják meg elszakítani a dalokat a gyökerektől. Az album nagyon letisztult és koherens lett, minden a helyén van, és igazán remek számokkal van megtöltve. Olyan számokkal, amik ugyan nem próbálkoznak új műfaj teremtésével, sem meglévők újraértelmezésével, de egy bizonyos fokig sajátosak, és bárhol a világon megállnák a helyüket a megfelelő körökben.
Az Answers pedig nem meglepő módon ugyanezt a vonalat viszi tovább, és ez is így van rendjén. Ez végül is nem az a műfaj, ahol szokás (vagy lehetséges, vagy elfogadható) a lényeges újítás vagy sínváltás. Az EP is szinte végig gyors (a With One Eye Opened visszafogottabb), hasonlóan magas ívű dallamokat és érzelmes megoldásokat használnak a srácok, és most is jut némi breakdown-fricska a lemez végére, most már piggy squeallel (a lemezről már ismert ROIR Barmy Army jelenség most Army Barmy címen köszön vissza). Viszont sajnos az Answers nem annyira összeszedett, mint amennyire az album volt. A dallamok nem mindig ülnek olyan magabiztosan, mint a Last Floodon, a számok is időnként kicsit céltalannak tűnnek. Legalábbis a kislemez elején. Az utolsó két (rendes) szám, a Previous Year és a címadó Answers végül helyre teszi az anyagot, és kicsit el is feledteti az elejét. Bár ennek fényében azért elgondolkodtató, hogy miért kellett az EP-re 6 szám (ha az Army Barmy-t nem számítjuk). Talán jobb lett volna egy rövidebb EP és később egy album méretű kiadvány. Piros pont jár azért, hogy az album szövegeit kicsit szálkássá tevő nyelvtani hibák, ha teljesen nem is tűntek el, de azért lényegesen megritkultak. És piros pont jár az ötletes és színvonalas DIY csomagolásért is (bár első ránézésre voltak kétségeim arra nézve, hogy a kb.2 mm vastag modellfesték alatt olvasható marad a lemez, de végül nem volt vele különösebb gond).
A zenekar az után, hogy a tumblr oldalán feltüntette azokat az oldalakat, ahol letöltésre ajánlották a Last Floodot, azt a gesztust is megtette, hogy ingyenesen elérhetővé tette az Answerst is, melyet a facebook oldalukon lévő linkről tudsz letölteni borítóstul, betétestül. A koncerteken is nagyon szimpatikus társaság már sokszor járt Budapesten, és ha a határátkelés nehézségeit és a távolságot is figyelembe vesszük, akkor ez egyrészt több mint elismerésre méltó, másrészt azt gondolom, „ki kell használni” azt, hogy szívesen járnak hozzánk, és viszonozni a lelkesedést. Mert megérdemlik. Mert olyan jól nem sokan művelik ezt a műfajt, mint ők.
Pontszám: 7/10
A fényképek 2011. június 19-én készültek Budapesten, a Szabad az Á-ban, köszönet értük Farkas Norbertnek.