Parkway Drive – Home Is For The Heartless (DVD)

A dokumentumfilm a zenekar 2011-es világkörüli turnéját mutatja be olyan egyedi szemszögből és zseniális formában, hogy lényegében minden egyes képkockával ámulatba ejtik a nézőt. Nagyon sokat dob a latba a rendkívül profi, lendületes vágás, a gyönyörű szép képek, a mindig tökéletes zenei aláfestés, de hát nehéz is lett volna ilyen alapanyagból valami csúfságot összehozni. De még mielőtt nagyon előreszaladnánk, rögtön egy olyan nem várt eseménnyel kezdődik a túra, hogy az indulás előtt egy nappal Luke Kilpatrick gitáros egy szörfbalesetnek köszönhetően tolószékbe kényszerült begipszelt lábbal. A hatalmas sokkot hamar feloldotta Luke csillagos ötös hozzáállása a dolgokhoz, miszerint lenyomja majd így a bulikat, ami azért nem mellesleg színpadképileg is elég emlékezetes élményt hagyott mindenkiben, állandó beszédtémát szolgáltatva a koncertlátogatók körében. (Ezt ugye mi is megtapasztalhattuk tavaly a Hegyalja Fesztiválon.) A 42 országon átívelő utazás során nem mindennapi élményekkel gazdagodtak a srácok, a fantasztikus felvételeknek köszönhetően pedig mi nézők is. Ausztráliából Oroszországba utazik legelőször a zenekar, ahol 12 órás vonatút várt rájuk, hogy aztán Barcelona felé vegyék az irányt. Mallorcán ismét lélegzetelállító szépségű táj tárul elénk, több vízi jelenettel tarkítva a turnézás legfelhőtlenebb pillanatait. A különböző kultúrák, természeti szépségek, a koncertek, a kalandozások mind-mind lenyűgöző formában kerültek megörökítésre. Már a The DVD-n is maximális tiszteletet váltottak ki a srácok a nézőből, és egy percig sem lehetne megkérdőjelezni, hogy megérdemelten aratják jelenleg is kőkemény munkájuk gyümölcsét, de ezúttal valahogy még személyesebb hangvételű az egész, még szavak nélkül is annyira beszédes tud lennie egy-egy arckifejezés, jelenetsor, hogy még mi magunk is beleborsódzunk az élménybe bármiféle kommentár nélkül is. Egyszerre elképesztő, sokkoló és vicces az egész.

Gondoljunk csak az iszonyatosan monumentális Sonisphere Fesztiválos fellépésre, vagy a mexikói határátkelésre (immáron gipsz nélkül!), majd a mindenféle kordon nélküli családias körülményeket teremtő koncertre, illetve a helyi lakosság saját gyártású, elképesztő mennyiségű merch cuccára, amin nyilván elég rendesen lesokallt az egész banda. De a guatamalai környezet sem volt hétköznapinak nevezhető a fegyveres őrökkel, míg Costa Rica újfent a természeti szépségeivel nyűgöz le minket. Viszont ha választani kellene, akkor alighanem az argentin rajongók jó eséllyel indulnának a legemlékezetesebb momentum kategóriában, hiszen ahogy lényegében az egész koncert alatt végigénekelték kórusban a gitártémákat, az valami tényleg szívbemarkolóan felejthetetlen jelenetsor volt! Az utolsó dél-amerikai koncertet követően a következő turnéig fennmaradó üres napokat volt, aki túrázással töltötte el, tették ezt a nézők (és nyilván saját maguk) legnagyobb örömére. Nem csak egy szimpla turné/koncertdokumentum ez, sokkal több annál. A legvadabb útinaplónak is simán elmenne, miközben az emberi szív térképének minden egyes zugát bejárhatjuk ennek az öt fiatalembernek köszönhetően. Ha a The DVD kötelező darab volt, akkor ez viszont minden olyan embernek, akinek a zenéhez, zenéléshez minimálisan is köze van, minimum a Bibliája kell, hogy legyen. És még közel sem tartunk a végénél, hiszen a kínai vagy épp indonéz állomások még mindig tartogatnak meglepetéseket, míg az utolsó, indiai helyszínen tapasztalható őskáoszban és szegénységben is megmutatkoznak az igazi értékek, emberi nagyságok.

A koncertek egyedülálló mivoltát, az újdonság elbűvölő varázserejét és a srácok elképesztően alázatos viselkedését a film legelejétől a legvégéig tetten érhetjük. Külön gratuláció jár a rendezőnek, aki pedig nem más, mint a zenekar dobosa, Ben Gordon. Természetesen nem maradunk koncertfelvételek nélkül sem, hiszen két összeállítás is helyet kapott a lemezen, az egyik a kolumbia fellépésbe, a másik pedig a hazai pályán adott buliba nyújt némi betekintést. Nincs igazából értelme különösebben tovább ragozni a dolgokat, ez egy igazi ‘must have’ kiadvány, amit mindenkinek legalább egyszer az életben látnia kell! Nem csak az év, de minden idők zenei dvd-je. Ennél komolyabb kedvcsinálót egyetlen rajongó sem kívánhatott volna az idén érkező negyedik nagylemezhez, az Atlashoz, a novemberi budapesti klubkoncertről nem is beszélve, aminek szintén piros betűs ünnepnapként kell szerepelnie a naptárakban. A Parkway Drive neve nem csak öt kiváló muzsikust takar, hanem olyan csupaszív embereket, akiket őszintén lehet szeretni, miközben úgy mutatnak követendő példát kitartásból és akaratból, hogy büszkeséget érezve nézhetünk fel rájuk, csináljanak bármit. A filmet elnézve pedig legalább egy kicsit mi is a részesei lehettünk a valóra vált ausztrál álomnak!