Painted In Exile – Revitalized (EP)

A hattagú formáció jócskán a semmiből tűnt elő és jómagam is a gombamód szaporodó djent bandák között találtam rá, pedig nem, hogy sokkal jobbak a post-Meshuggah őrület képviselőinél, hanem sokkal képzettebbek is mind a gyakorlat, mint az elmélet szempontjából. Elég csak megnézni, hogy milyen feltételeket szabtak a tagok myspace profiljukon az új basszusgitáros keresésénél. A srácoknak ez a Revitalized EP a második kiadványuk, melyet 3.14 címre keresztelt demólemezük előzött meg 2008-ban. Jelenleg pedig nem mással, mint az új album előkészületével foglalkoznak, íródnak a dalok és készülnek arra, hogy a nevük legalább akkorát fog robbanni, mint a Periphery idei self-titled kiadványa. Az EP mindössze három dallal szolgál, de ezek hossza így is vetekszik egy hardcore nagylemezével. A három átlagban kilenc perces nóta nem kezdő zenehallgatóknak íródott, kifejezetten az okosabb rajongókat, sőt egyesen a műkedvelőket célozták meg velük ezek a huszonéves srácok. Na, de, hogy mégis miért olyan lenyűgözőek? Nálam automatikusan az lesz egy muzsika, ha ilyen komplex és összetett megoldások számtalan műfajból, soha nem hallott módon vegyülnek, de mégis mindez egy olyan egységes – modern felfogásban fogant – dallamíven megvalósulva, hogy az már szinte könnyfakasztó. Ez a három dal volt az utóbbi hetekben életem soundtrackje és mondanom sem kell, hogy mostanra jutottam el oda, hogy azt hiszem nagyjából kiismertem a lemezt, ugyanis egy nagyon nehezen emészthető dologgal állunk szemben. Tárgyilagosan a Painted In Exile zenéje egyszerre ad otthont a metalcorenak, a funkynak, a jazznek, a death metal mindkét ágának, a popnak, a black metalnak és ezek minden létező fúziójának. Természetesen ez már önmagában nagy erény, de egy szakavatottabb ember ilyenkor, azért szkeptikusan kattint a play gombra, hiszen ennyire szerteágazó műfajok esetében elképesztő nehéz létrehozni egy jó és egységes fúziót. Kérem tisztelettel, a „száműzetésben lefestett”-nek ez sikerült. Tény és való, hogy nem maximálisan kiforrott még a zene, amit itt hallunk, de pont ezen felbuzdulva merem azt feltételezni, hogy, ami jövőre a nagylemezen érkezni fog az világrengető lesz. Egyetlen szívfájdalmam, hogy nem a személyes kedvenc Skylines c. dalra forgattak a srácok klipet, hanem az amúgy szintén zseniális címadó Revitalizedhoz.

Ha tényleg jó zenére vágysz és eleged van már abból, hogy nem tudod mit hallgass, mert semmi se tud igazán lekötni, akkor a Painted In Exile lesz a jó választás. Ha kíváncsi vagy milyen lenne a Between The Buried And Me, a The Faceless és a The #12 Looks Like You legénysége egy közös EP erejéig, akkor a Painted In Exile lesz a jó választás. Ha egy és ugyanazon dalban akarsz rapet és jazzt hallgatni és közben legdurvább vokál megoldásokat utánozva „vajat köpülni” a szobádban, akkor a Painted In Exile lesz a jó választás. Hál’ Istennek 2011 már nincs is olyan messze.

9,5/10