Octahed – The Four Directions And Love As Underlying Force

Tracklist:

01. Evocation
02. Sky As A Calyx Part II
03. Colours Of A Distant Equinox
04. Coda: Perturbatio Chromaticus
05. The Great Splendor Of Tameless Wrath
06. L U R v C
07. A Final Narrative On Salvation That Has Been Lost
08. The Year Of The Horse

Műfaj: poszt-metal

Támpont: KENMode, Tombs

Hossz: 33:52

Megjelenés: 2014. március 8.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Az Octahed az utóbbi 3 évben összeszedett egy viszonylag stabil tábort a hazai undergroundban (bár inkább annak is az undergroundjában sajnos), főleg a Circum Polaris debütnek és kevésbé a Karsttal közös EP-nek köszönhetően. Ez a tábor azonban főleg a fővárosra korlátozódik egyelőre, és ezen kell változtatnia a kettes lemeznek, amelyet The Four Directions And Love As Underlying Force-nak keresztelt el az állítólag már stabil felállással rendelkező hatos (a ritmusszekcióban akadtak gondok) Az már eddig is elég nyilvánvaló volt, hogy talán az egyik legegyedibb itthoni zenekarként kell őket számon tartani (főleg az atmoszférateremtésre fektetett hangsúly miatt), és mivel a Karst spliten hallott Breach talán az egész eddigi életművük leghangulatosabb (és legelszálltabb) darabja volt, kíváncsian lehetett várni, mivel rukkolnak elő a második nagylemezen.

Anno a Circum Polarison már elég konkrét elképzeléseket hallhattunk, ám ez csak ennek az anyagnak a meghallgatásával lesz egyértelmű, mivel körülbelül ugyanazt halljuk itt is, mint két éve: elszállós, néha széttördelt dalok koszos hangzással és zajos átkötésekkel, amik itt most nagyobb jelentőséget kapnak. Ez a már-már stoneres hangzás (pl.: a Sky As A Calyx eleje totál olyannak tűnik) válhat az Octahed védjegyévé – vagy már azzá is vált, bár kérdés, hogy egy kicsivel tisztább megszólalással nem működne-e ugyanúgy, vagy akár jobban is a dolog. Ezzel együtt is a The Four Directions’ simán felveszi a versenyt a Circum Polarissal, viszont többet nem igazán tud mutatni. Az effektes aláfestéseknek adott nagyobb tér elég merész döntés volt, és felemás érzelmek keringenek bennem velük kapcsolatban: egyrészt pl. az A Final Narrative About Salvation That Has Been Lost végén nagyon jól el van találva, és az L U R v C dob+zaj kombója is tetszetős, de körülbelül ennyit tesz hozzá a lemezhez – mondjuk a maradék fél perces intrók nem számítanak túl nagy negatívumnak.

A szokásos dalok nem mutatnak túl sok különbséget a debüthöz képest, ugyanúgy megvannak a rövidebb és kicsit tempósabb dalok, mint a hosszabb, lassabbak, és mindkettőnek megvan a maga bája. Az emlékezetesebb pillanatok közé tartozik a Sky As A Calyx folytatásának közepén lévő dallamosabb téma, az ötödik dal reszelős lezárása, illetve a már említett 11 perces (majdnem) zárótétel vége (talán a legerősebb pillanat a lemezen). És a körítés? Ezzel a részével a dolgoknak a Circum Polarison sem volt túl nagy gond, és itt is ötletesnek – és elődjüknél sokkal elvontabbnak – tűnnek a szövegek (mondjuk ezzel együtt is könnyebb feladat kibogarászni őket), és bár fizikai formátumban még nem jelent meg az anyag, ha a bandcampes bookletnek hinni lehet, akkor az is elég érdekesen fog hatni (spoiler alert: a négy égtájnak lesz benne jelentős szerepe). Összességében pedig az mondható, hogy az Octahed tartja a szintet, amit felállított maga elé, továbbra is az itthoni színtér egyik legfurcsább/legérdekesebb zenekara, de az igazán kitörő sikerre valószínűleg még várni kell. De amíg arra várunk, a The Four Directions is „megteszi”. 7/10