Nuskull Karácsony: Embodyment – The Narrow Scope of Things

Tracklist:

01. Winter Kiss
02. Pendulum
03. One Less Addiction
04. Greedy Hands
05. Confessions
06. Assembly Line Humans
07. Prelude
08. Killing the Me In Me
09. Critical Error
10. Ballad
11. One Less Addiction (akusztikus)
12. The Aftermath of Closure

Műfaj: nu-metal

Támpont: Staind, Red

Hossz: 51:53

Megjelenés: 2000. június 20.

Kiadó: Solid State

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ha valaki már huzamosabb ideje olvas minket, az tudhatja, hogy nincs abban semmi különös, ha egy zenekar a hardcore punkban vagy metalban gyökerező hangzástól évek során eljut a rockzenéig – számos példa van erre, lehet például a Cave Inre, a Hopesfallra, az Eighteen Visions-re és az Atreyura, a Thrice-ra, vagy újabban akár a Basementre is asszociálni. Olyan extrém és hirtelen váltás azonban ritkán fordul elő, mint amilyet az Embodyment életútját vizsgálva megfigyelhetünk, ahogy az is ritka, hogy egy ilyen rádióképes hangzást ennyire ignoráljon a mainstream. Mivel az idén tízéves Songs of the Living nem a Solid State-nél jelent meg, így inkább a két évvel korábbi, és amúgy is a banda csúcsának számító második albumról lesz most szó.

Az 1993-ban, Texas-ban megalakult csapat eleinte még a keresztény death metal bandák végtelennek nem mondható sorát gyarapította, aminek markáns bizonyítéka a Solid State-nél megjelent, néhányak szerint korát megelőző és/vagy méltatlanul elfeledett debütlemezük (Embrace the Eternal), illetve az általuk kiadott gyűjtemény az album előtti dalaikból (az, hogy a nevüket a Carcass-tól kölcsönözték, mérsékelten valószínű). Miután távozott Kriss McCaddon, egy Sean Corbray nevű énekes csatlakozott a csapathoz, és ekkor jött a meglepetés: ahelyett, hogy tovább haladtak volna az eredeti csapáson, kihasználták az új énekes képzett tiszta énekhangját, és a korszak egyik legjobb alternatív rock/nu-metal albumát írták meg a Narrow Scope of Things képében. Később ezt az irányt hasonlóan slágeresen képviselte a Hold Your Breath és a Songs of the Living is, a Narrow Scope of Things azonban mégis felülmúlja utódjait, aminek egyik fő oka az, hogy ekkor Sean még használt üvöltéseket, amelyek remekül illettek a keményebb, metalosabb részekhez, amelyekkel a rádióra írt slágereiket kívánták színesíteni (pl. Assembly Line Humans). Ugyan nem volt semmi egyedi 2000-ben egy ilyen hangzásban, hiszen ekkora már bőven felfutott a nu-metal és a poszt-grunge-nak hívott alt. rock (a színesbőrű frontember miatt meg aztán tényleg mindenki a Sevendustra asszociált), azonban a remek énekes, az elejétől a végéig, és nem csak kislemezes dalokban fogós dallamok, a nem megszokott mondanivaló és az agresszívabb pillanatok játszva a kortársaik felé emelik őket. Nem csak mentesek voltak többnyire a stílus butaságaitól, de tényleg olyan slágeres volt szinte minden tétel a lemezen, ami egészen ritka volt a műfajon belül, tényleg csak a nu-metal legjobbjaihoz mérhető (illetve olyan slágerzsenikhez, mint a régi Staind és a már dicsért Align). Sajnos mindezek ellenére a lemez nem hibátlan, hiszen a Critical Errorral be kellett volna fejezni, és akkor nem lett volna túl hosszú, valamint a pocsék Ballad se kerül rá.

A lemez és folytatásai azonban hibáik ellenére is kiemelten ajánlott programot jelentenek legalább két hallgatói csoportnak: az egyik az, amelyik szerette/szereti az ezredforduló környékének alt. metal/nu metal zenekarait, hiszen ők imádni fogják ezt a slágerei ellenére is alulértékelt és elfelejtett albumot, a másik halmazt pedig azok alkotják, akiknek a kedvencei az olyan keresztény rockbandák, mint a Skillet és a Red. Ezekenek a csapatoknak ugyanis az Embodyment a kedvenc zenekaruk.