Nem minden kezdet nehéz, avagy meghallgattuk a The Evansville debüt EP-jét!

Tracklist:

01. Within Reach
02. Here Today, Gone Tomorrow
03. Engraved

Műfaj: pop-punk

Támpont: City Lights, State Champs, Neck Deep, Forever Came Calling

Hossz: ~7 perc

Megjelenés: 2015. május 17.

Kiadó: szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Már-már közhelyként lehet emlegetni, hogy itthon Dorog (illetve Esztergom) a hazai pop-punk színtér fellegvára, ahol konkrétan osztódnak a stílusbeli zenekarok, szerencsére egyre jobb színvonalon alkotva. A tavaly alakult The Evansville-t is ide helyezhetjük el földrajzilag, ami szinte magában hordozza azt is, hogy ők is bizony pop-punkot játszanak, és nem is olyan rég jelent meg első kiadványuk, az Eroded Youth című rövidke EP, ami elég ígéretes bemutatkozás egy ilyen fiatal zenekartól.

11700956_1873801412844865_1832700661659030262_o (1)
Az egész EP hangszereléséből és hangulatából lerí az a modernebb megközelítés, ahogy a srácok magukévá teszik a pop-punkot. A néhol már „easycore-ba” hajló gitártémák és a markáns és steril hangzás mellett természetesen merítenek a kortárs pop-punk zenekarok munkásságából, egy-egy elszállósabb témánál azért elkanyarodnak az újabb The Story So Far-lemezek világába is, de a mérleg nyelve ettől függetlenül bőven az olyan, egyébként egyre népszerűbb tengerentúli zenekarok felé billen, mint a State Champs, vagy akár a Forever Came Calling. A nyitó „Within Reach” dallamai erősen húznak az újhullámos zenekarok felé, semmi meglepetést nem kapunk az arcunkba, a City Lights vagy akár a régebbi Neck Deep világát idézi ez a dal, akár a zenei részt, akár a dalszöveget nézzük. Az alap pop-punk stílusgyakorlatok mellé (vagyis inkább közé) befért egy másfél perces, igen gyors tétel is „Here Today, Gone Tomorow” címmel, ami a mindössze három szám között az abszolút csúcspont, rövid és velős darab. Érdemes lenne egyébként erre a mozgósabb vonalra ráfeküdniük a srácoknak, mert a húzós első téma után becsempészett pattogós, táncolható kiállás elég emlékezetesre sikerült, csak úgy, mint a záró „Engraved” kissé más jellegű, de szintén ügyesen megírt verzéi és csordavokáljai. Mindamellett, hogy alapvetően jó dolog, hogy sikerül épkézláb és hallgatható pop-punk dalokat írniuk a srácoknak (nem olyan egyszerű az 2015-ben, mint ahogy gondolná az ember…), azért érződik még az egyes számok közötti különbségeken, hogy keresik a saját hangjukat, de ezzel természetesen semmi baj nincs, hisz erre való egy debüt EP. A tehetség érezhetően megvan, ahogy ezzel az EP-vel egy zenei kiindulópont is, én javasolnék egy kiadós Makeshift Promise- illetve Trophy Eyes-kúrát, egy gyorsabb, nyersebb megközelítéssel (természetesen ugyanúgy építve Farda Ákos énekes remek vokáljára) sokkal jobban járna a zenekar, de ez persze az ő döntésük és a jövő zenéje, mindenesetre az én bizalmamat elnyerték, hajrá srácok! 7/10