2013. február 18.
Tracklist:
01. Boy Division
02. Tomorrow's Money
03. AMBULANCE
04. Gun.
05. The World Is Ugly
06. The Light Behind Your Eyes
07. Kiss the Ring
08. Make Room!!!!
09. Surrender the Night
10. Burn Bright
Műfaj: pop-rock
Támpont: The Used, Panic! at the Disco
Hossz: 38:26
Megjelenés: 2012.10.30. - 2013.02.05.
Kiadó: Reprise
Webcím: Ugrás a weboldalra
A My Chemical Romance történetéről két dolgot fontos tudni: az egyik az, hogy a zenekar mániásan vonzódik a koncepciózus albumokhoz, náluk nincs lemez történet vagy saját kis világ nélkül, ez alól se az első, Geoff Rickly által producelt nagylemezük, se a két évvel ezelőtti, máig utolsó kiadványuk nem kivétel. A másik az, hogy a Tokio Hotel és a Fall Out Boy mellett 5-6 éve Magyarországon őket emlegették a legtöbbet az „emo” stílus kapcsán, és ugyan zeneileg sosem illett rájuk a jelző, de a hangvétel kapcsán egy jó ügyvéd már képes lett volna igazolni a címkét. A Conventional Weapons annak a története, hogy az első jellemzőt hogyan tartották meg úgy, hogy a másikat lassacskán elhagyták.
A hétcolos lemezeken öt részletben kiadott „album” dalai ugyanis a szentimentális, arénákra tervzett hangvételébe belefulladó Welcome to the Black Parade és a komolytalan, szórakoztatásra pályázó Danger Days közt íródtak még 2009-ben – azért most adták ki őket, hogy fenntartsák a rajongók figyelmét, amíg kitalálják, hogy az ötödik albumon milyen irányba haladjon a zenéjük, és persze egy új koncepcióval is elő kell állni. A Conventional Weapons azoknál fog betalálni, akiknek túl sok volt a Danger Days tarkasága és hülyülése, és itt meg kell állni – ez a tíz dal ugyanis ettől még nem azokat szólítja meg, akik (szó szerint) visszasírnák a Black Parade hangnemét, hanem pont azokat, akiknek nem tetszettek a túláradó érzelemhegyek, de a nananázó, rappelő, szintis új vonalig azért nem mentek volna bánatukban. Szerencsére tehát nem a két album hibridje került elő a próbaterem sarkából (a Mad Max és az érvágás nem adnak metszetet), hanem egy kevésbé harsány, de nem is tinitemetőbe való rocklemez, ami ugyan a pop-rock mezőnyhöz képest teátrális, mint minden, amit kiadtak bő tíz év alatt, de jóval könnyebben megszerethető, mint az utolsó két nagylemez. Van lendület, sodrás, slágerek, és a #3-as kislemezt (vagyis az 5-6. dalt) leszámítva nem is kísértenek a könnyes zsebkendőhegyek a Black Parade érából, ráadásul a Light Behind Your Eyes még így is az egyik legjobb giccsballadájuk lett. Kicsit sűrűn vált az egyes tételek hangzása az utolsó három nagylemez közt, de egy gyűjtésnél ez talán nem olyan végzetes hiba, ha egyszer a dalok nagyobbik része jó (valamint párokban végülis egységesek). Meglehetősen fura, de a My Chemical Romance a Three Cheers’ melletti legjobb lemezét B-oldalakból pakolta össze, koncepciót csak a kiadási formába tett, és az egészet „időhúzó” szándékkal adta ki – ez is mutatja, hogy a tehetség megvan bennük, csak ritkán hoznak igazán jó döntéseket (a másik az utóbbi évekből pl. az, ahogy hozzányúltak Bob Dylan dalához a Watchmen kapcsán). Ennek a tíz dalnak a kiadása az volt. 7/10