2006. április 3.
Tracklist:
Jóllehet nem vagyok Moby Dick rajongó, érdeklődésemet mégis felkeltette amikor egy pár hónapja meghallottam hogy a zenéjüket több, általam nagyrabecsült banda dolgozza fel majd egy tribute lemezen. Ez a kezdeményezés itthon még újnak bizonyul (jóllehet külföldön tucatszám jelennek meg a hasonló próbálkozások), a kivitelezés azonban korántsem mondható amatőr szintűnek. Persze sokakban felmerülhet a kérdés hogy miért pont ez a zenekar kezdeményezett egy ilyen szintű projecetet, ezt azonban nem egy lemezismertetőben illik megvitatni, így inkább bele is kezdek az anyag kielemzésébe.
A CD maga szép borítóval érkezik, a booklet azonban sajnos tartalmaz hiányosságokat. A dalszövegeket a lelkes rajongó csak a hivatalos oldalon olvashatja el (persze a letöltés menüpontban, ahol eszembe nem jutna keresni – lehet csak én vagyok béna), és hát nem vitték túlzásba a szövegkönyv dekorálását sem – éppen ezért számomra kissé „vegyes” a tálalása a lemeznek. Node sebaj, nem minden a külső, lássuk milyen maga az anyag!
A BálnaVadÁszok összesen 19 számot tartalmaz, és el lehet mondani hogy a Moby Dick „slágerek” legjobbjait sorakoztatja fel különböző együttesek által eltérő módon értelmezve. A zenekarok kiválogatásánál nyilván fontos szempont volt hogy kivel áll kapcsolatban maga a zenekar, éppen ezért a „felhozatal” úgymond elég vegyes lett, úgy is mondhatnám hogy felemás. Persze szubjektív hogy kinek mi tetszik, mégis meglepő egy lemezen hallani Zanzibárt, Ganxstát, Akelát és egy Casketgardent. Sokak szerint ez adja meg az ízét a korongnak, ami végülis igaz, de egyértelmű hogy ez a leggyengébb pontja is: valószínű nagyon kevés azoknak a száma akiknek minden szám tetszeni fog ha úgy döntenek, meghallgatják.
A nóták természetesen különböző hangzással kerültek fel, hiszen minden zenekar maga választott stúdiót a felvételekhez. A csapatok java természetesen mindent beleadott hogy megfelelő minőségben prezentálja az általa kiválasztott dalt, ami többé-kevésbé sikerült is, ugyanakkor vannak olyan felvételek amiken érezni hogy nem ártott volna csiszolni egy kicsit, a Junkies feldolgozása, a Nem vagyok idegen például rendkívül satnyán, erőtelnül szól, főleg a Ganxstáék és a Derpesszió közé került a számlistán, akiknél a hangzás viszont piszok erősen oda lett téve; más kérdés hogy a az utóbbi banda feldolgozása, a Körhinta is meglehetősen halványra, unalmasra sikerült, bár lehet hogy ez csak a dalválasztás miatt van, hiszen az eredeti sem valami kiugró. Ettől eltekintve a jelentősebb nevek akik úgymond tényleg értékes zenét játszanak Magyarországon, mint pl. a Watch My Dying, a Black-Out, a Wackor vagy a Casketgarden elég szépen teljesítenek, és vannak meglepetések is, mint pl. a Wisdom, az Ossian(Komolyan mondom! :)), az Echo of Dalraida vagy a fentebb említett Ganxsta és a Kartell akiktől én személy szerint nem vártam túl sokat de nagyon hangulatos, ütős feldolgozásokat készítettek. Persze vannak olyan pillanatok is a lemezen amik számomra felérnek egy kisebb kínzással, az Akela, a Wall Of Sleep, valamint a Rudán Joe/Kalapács dalok nem igazán tartoznak a kedvenceim közé, de mint mondtam, elég nehezen tudom elképzelni hogy valakinek az összes nóta tetszik erről az albumról…
Összességében elmondható, hogy egy korrekt, a kevésbé erős pillanatoktól eltekintve aránylag jól hallgatható tribute lemezet kap a pénzéért aki beruház a BálnaVadÁszokra. Akinek meg esetleg egy vagy több kedvence is szerepel rajta, ne habozzon, szerezze be, érdemes!
