Meek is Murder – Algorithms

Meek is Murder - Algorithms

Tracklist:

1. Hello World!
2. Return Void
3. Algorithms
4. Recursions
5. (null)
6. Hope Springs Eternal (Spaghetti code)
7. Sundowners
8. foo
9. Dining Philosophers
10. Garbage Collector

Hossz: 19:27

Megjelenés: 2011. március 22.

Kiadó: Metalsucks.net

Webcím: Ugrás a weboldalra

Léteznek furcsa koncepciók lemezekhez: ott van pl. a HORSE the Band Pizza EP-je, vagy az utolsó Botch kiadvány, az An Anthology of Dead Ends, a betűcserés számcímekkel, vagy hogy valami egészen mást mondjak, az Adult Swimes rajzfilmek  köré épülő Danger Doom album, a The Mouse and the Mask. Informatikával viszont eddig nem találkoztam ezen a téren (ami abból a szempontból meglepő, hogy egyes műfajoknál elég kézenfekvő lenne), és ha azt mondja nekem valaki, hogy itt van egy lemez, amit kódoló csinált kódolónak, biztos félre is tenném azonnal. A Meek is Murder új lemeze alapján rosszul tenném.

Mike Keller

Mike Keller nem egyszerű figura. Miután mintegy másfél év közös munka után kitették a The Red Chordból 2008-ban, visszaállt költöztetni, és komolyan ráfeküdt a programozásra. És persze megmaradt a zenei vonal, egyrészt az indie/punk rock garázsprojekttel, a My Life As a Birddel, ami aztán némi erőlködés után félre lett téve (legalábbis egy időre, de nem kár érte), és komolyan beindult az ötletelés a morcos oldalon is, ami Keller ősrégi egyszemélyes projektjét, a Meek is Murdert gyarapította. 2008-ban el is készített egy elképesztően jó EP-t Mosquito Eater címmel, ami gyakorlatilag alig kapott nyilvánosságot, és mivel Keller egyedül vette fel, színpadképes sem volt. 2009-ben aztán zenekart faragott a Meek is Murderből: a dobok mögé Frank Godla ült, aki amellett, hogy a MetalInjection egyik alapítója és főszerkesztője, az Empyreon dobosa is, a basszusgitáros posztra pedig hosszú válogatás után Sam Brodsky került, aki különösebb referenciák nélkül a Sun Woman zenekarból érkezett. Ha esetleg bárkinek is ismerős lenne ez a két zenekar, gyorsan felejtse el őket. És a The Red Chord-ot is. Itt (szerencsére) egészen másról van szó.

Elöljáróban pár szó arról, hogy mi NEM az Algorithms:

 

Az EP irányvonalát nyilvánvalóan továbbra is Keller elképzelései határozzák meg, de a Mosquito Eater-en hallott nagyon ötletes és nagyon zajos, grindból sokat kanalazó, de azért emészthető spazzcore zenei világtól eltér. Spazzcore lemez ez is, előkerülnek a nagyon gyors kirohanások, van annyira technikás is mint az első EP, viszont kevésbé bátor, sokkal profánabb struktúrákkal és kevésbé szétcsavart ötletekkel operál, és kevesebb a harag és a zaj is. A Converge biztosan beugrana, ha hallgatnék (biztos függetlenül attól, hogy Kurt Ballou volt a hangmérnök…), így viszont helyettük a Botch és a Beecher jut eszembe. És ezzel meg is érkeztünk az Algorithms egyetlen, de nem apró problémájához, hogy egy kicsit mindig emlékeztet valamire. A címadó szám, vagy a Sundowners valószínűleg kisebb feltűnés mellett felkerülhetett volna akár az Axe to Fall-ra is, és a folytonos déjà vu érzésen nem segít a Ballou-standard és egyre kevésbé izgalmas (de továbbra is tökéletes) hangzás sem.

Meek is Murder logo

De ha ezt félretesszük, akkor az EP az aktuális műfaji szélcsendben meglepően jó darab a maga alig 20 perces elsöprő orkánjával. A számok, amik a matek, a technikázás és az őrlések ellenére is számok maradnak, nem folynak össze, és egytől egyig hibátlan kompozíciók, kapaszkodókkal mindegyikben. Egyetlen másodperc üresjárat sincs a lemezen (nem is férne bele időben). Ami igazán meglepett, hogy Keller hangja nagyon jól szólal meg, és bár ezzel a Mosquito Eater-en sem volt probléma, itt talán még jobban összhangban van a zenével (szerencsére a hörgésszerű mélyebb dolgokat nem erőlteti). Rengeteg gitár overdub van a lemezen, ami teltté teszi a hangzást, viszont nem nagyon hiszem, hogy ezt a trió felállás meg tudná szólaltatni koncerten. Kár, hogy nem fenyeget a veszélye annak, hogy ezt, vagy épp az ellentétét élőben megtapasztaljam.

Aki egy picit komolyabb kapcsolatban van az informatikával, vagy legalább a programozás gyakorlatával, az szerintem nagyon fogja tudni értékelni a lemez koncepcióját és a szövegeket. Persze nem arra kell gondolni, hogy a főmotívum az IDA* vs RBFS hatékonyság-vita lenne, az EP az informatika problémáit és fogalmait eszközként használva reflektál élethelyzetekre, -kérdésekre. Jól. És ha az ember még ismeri is a metaforák azonosítóját, és azok hátterét, akkor leleményesebbnek hat maga a közlésforma. Lehet azon vitatkozni, hogy mennyi létjogosultsága van pl. a foo „könnyűirodalmi” használatának, viszont nem érdemes. Mert működik.

Az Algorithms jó. Nem legendásan, de jó. A számok jók rajta. A koncepció is jó. A csináld magad hozzáállás is jó. A „Komolytalan agymenés” kategóriás, 50-re limitált különkiadás is jó (SZAG???). Az eredetiség hiánya nem jó. És attól függetlenül, hogy a Meek is Murder következő, remélhetőleg már tényleg nagylemez hosszúságú albuma épp a költöztetésről fog szólni, vagy sem, arra is biztosan harapni fogok.

 

Pontszám: 7.5/10