“K*rvára utállak és remélem megdöglesz!” – Frank Carter már megint belenyúlt a tutiba

Tracklist:

01. Juggernaut
02. Trouble
03. Fangs
04. Devil Inside Me
05. Paradise
06. Loss
07. Beautiful Death
08. Rotten Blossom
09. Primary Explosive
10. I Hate You

Műfaj: hardcore punk

Támpont: Gallows, Pure Love

Hossz: 34 perc

Megjelenés: 2015. augusztus 14.

Kiadó: International Death Cult

Webcím: Ugrás a weboldalra

Frank Carter túl nagy király ahhoz, hogy csendben maradjon, és ne csináljon egy olyan lemezt, amitől eldobjuk a 70 év múlva szükséges protkónkat is. Szeret az arcunkba lépni, na. Ezért sem volt különösebben meglepő, hogy a Pure Love után újra megérezte, hogy mihez van igazán karizmája, így mondhatjuk “visszatért a gyökerekhez” és összehozott egy olyan hardcore punk lemezt, amely annyira szórakoztató lett, hogy megkockáztatjuk, hogy a Blossom az év egyik legjobb cucca, amely szinte sajnos a semmiből jött. Frank Carter nagyon ráérzett arra, hogy mit zabálna még az is, aki csak felszínesen fogott rá a brit punk csoda Gallows zenei világára. 

Frank Carter egy hihetetlen és ritka karakter. A mai modern zenei kultúrában, amelyet a tömeggyártottság érzése ölel körbe nagyon fontos tisztelnünk azon egyéniségeket, akiknek a kiállása és retorikája egy színt hoz abba a sekélyes és közönyös környezetbe, amelyet gyűjtőfogalommal színtérnek hívunk. Ráadásul a brit punk nagyon nincsen jó helyzetben, a Gallows is baromi szerencsés helyzetben volt: egy szunnyadó szörnyet tudtak felébreszteni, ráadásul csinálták ezt minőséggel, és ebből Frank Carter bőven kivette a részét – egyszerűen azért, mert bárhogy öltözteted fel, ha hagyod beszélni és elmondani a gondolatait, egyből rávágod, hogy ez a srác egy punk arc, és a The Rattlesnakes-szel összeállva bizony vért ivott a próbateremben. Cikkünk tárgya, a Blossom egy szexi, dühös, karcos és döngölő hardcore punk lemez, amely nem fél attól, hogy a hardcore punk jelzőt hígítsa slágeres, rockzenei kikacsintásokkal sem. Düh és halál, a Frank Carter & The Rattlesnakes egy meghívó a punk nihilizmusába, a Blossom dalairól süt a negatív energia, úgy fut végig rajtad, mint egy vérengző őrült, ehhez pedig a klipes Juggernaut bőven megadja az alaphangot, az egészről sőt a pesszimizmus, ez pedig körbe is lengi a Blossomot. A Juggernaut dühös kiállása egyben a Blossom védjegye is: reszelős vokál, intenzív, dinamikailag kiegyensúlyozott ritmika, és ami nagyon király, a gitár is úgy szólal meg, mintha egy berekedt emberi torok lenne, ez pedig további erőt ad a Carteri mondanivalónak és az ő hangjának. Ami egészen meglepő, hogy a (Black Flag, Bad Brains stb. ihletettségű) hardcore punk sodrású dalokat (Fangs, Loss, Rotten Blossom) több helyen is kifejezetten dallamos, a modern rockzenei riffeszköztárat (Pure Love maréknyi hagyaték?) alkotó témákkal keverik, több helyen pedig egészen blues-os (pl. I Hate You) próbálkozásokat kapunk, de csak úgy, hogy üljön teljesen a hardcore punk groove-ja. Ezek a színeső eszközök, amelyek igazán nagy élménnyé teszik a lemezt, ráadásul a feleségsztriptíztől (Fangs), szerelemen (Beautiful Death – amely ki is magaslik a lemezről, Carter egyik legjobb énekesi teljesítménye valaha) és terrorizmuson át (Paradise) az emberi nincstelenségig és kiszolgáltatottságig (Primary Exploive) sok témát kapunk. Érdekes viszont azt is megfigyelni, hogy az egész lemezt mennyire körbelengi egy kis nosztalgikus brit punk karakterisztika is: a Primary Explosive szinte visszaránt bennünket a 70-es évek punk aranykorába, olyan érzése van az embernek, mintha a Sex Pistols akarna habszivacs hardcore-t játszani, Frank Carter pedig úgy énekli a Trouble verzéit, mintha Johnny Rottent szeretné felszínesen visszaadni. Az egész lemezről süt a világban és érzelmeiben csalódott punk dühe és kiábrándultsága. Remek tálalásban.

Érdekes volt megélni idén Frank Carter új fejezetét, amelyet zenei karrierjében nyitott, zeneileg a Blossom egy rendkívül profin összerakott, nagyon slágeres (!), könnyen szerethető és memorizálható hardcore punk anyag lett. Egyben jó érzés újra a brit huligánt újra őrjöngeni látni, a Pure Love nem volt egy rossz rockzenei kikacsintás, de Frank Carter is nagyon jól tudja, ehhez van igazán jó karizmája, meg ahhoz, hogy olyan szövegeket írjon, mint a címben szereplő I Hate You sorai. Nagyon jól esett ezt a lemezt többször is meghallgatni. 8/10

Ajánlott dalok: Juggernaut, Beautiful Death, Fangs
Hallgasd meg a lemezt Spotify-on: KATT || Youtube-on: hivatalos stream

FRANK CARTER & THE RATTLESNAKES – JUGGERNAUT