Kőkemény hangulat, nem csak hipstereknek – Jozef Van Wissem-lemezkritika

Tracklist:

  1. To Lose Yourself Forever Is Eternal Happines (feat. Zola Jesus)
  2. You Can’t Remain Here
  3. Detachment
  4. The Purified Eye of the Soul Is Placed In the Circle of Eternal Sun
  5. The Ecstasy of the Golden Cross
  6. Ont he Incomparable Nobility of Earthly Suffering
  7. Ruins (feat. Zola Jesus)
  8. Death of the Ego

Műfaj: dark folk, experimental

Támpont: James Blackshaw, Brethren of the Free Spirit, Zola Jesus

Hossz: 34:55

Megjelenés: 2016. február 2.

Kiadó: Incunabulum Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Ha Jozef Van Wissem nevét felelőtlen módon beütjük a keresőbe, egy fél életre elegendő anyag kerül elénk, szólólemezektől és filmzenéktől kezdve egészen a legkülönfélébb kollaborációkig. Elég, ha csak az egyéni alkotásokat vesszük figyelembe: 2000 óta ez már a tizenötödik korong, ami egy sovány kerekítéssel csaknem évenként egy kiadványt jelent. Még szerencse, hogy nagyjából elég pont annyi témát összelapátolni, ahány szám ráfér egy ilyesfajta lemezre, viszont a sallangoktól mentes egyszerűség ellenére nem árt, ha azok el is viszik a hátukon a produkciót. Ez ebben az esetben így is történt, ráadásul a When Shall This Bright Day Begin nagyjából azt is megválaszolja, mikor kell az említett napnak időben véget érnie.

Jozef-van-Wissem-When-Shall-This-Bright-Day-Begin-720x320

A lemez legnagyobb erényének minden kétséget kizáróan a sziklaszilárd hangulat tekinthető, amely már az első akkordok kipengetését követően hatalmába keríti az embert, főleg akkor, ha egyébként is vevő a monotonabb, atmoszféra-orientált alkotásokra. A nyolc szám mindegyike akusztikus szerzemény, melyek középpontjába a lant került, de a melankolikus hangzás megteremtéséhez helyenként különféle effektekkel és segédsávokkal is megtámogatták a reflektorfénybe kerülő, elfeledettnek hitt hangszert. A témák nagy része remekül hangzik, kellőképpen dallamosak, megjegyezhetőek, de nem erőltetettek; és egyáltalán nem fulladnak unalomba, ami az egyik legveszélyesebb csapda lehet az ilyesfajta alkotások esetében. Azonban nem is olyan meglepő, hogy Jozef Van Wissem ennyi év tapasztalattal a háta mögött ilyen magabiztosan egyensúlyoz ezen a roppant keskeny határvonalon. A terjedelem és az album szerkezete nagy odafigyelésről és átgondoltságról árulkodik. Éppen olyan hosszú, hogy az első kör során talán még a türelmetlenebb hallgatók is kitartanak mellette, ráadásul mindig megtöri valamivel az addig felépített ívet: néhol bevágott hangfelvételekkel, máskor Zola Jesus nagyszerű, a háttérben elvesző énektémáival. Zola Jesus karrierje során egyébként már nem először került kapcsolatba Jozef Van Wissemmel, de mint eddig mindig, most is sikerül egy nagy adaggal hozzáraknia a hangulathoz.

Remekül sikerült alkotásról van szó, amelyet semmiképp sem érdemes összehasonlítani az oldalra általában felkerülő lemezekkel: itt most egészen másról van szó. Persze, aki nem vevő erre a vonalra, meggondolatlanul egy túlságosan is művészkedő, „starbucks mixtape” szintű alkotásnak címkézheti fel, de nem érdemes ennyire erőltetni a dolgot. Sajátos hangulatra építő lemez, amely kellemes aláfestés lehet egy hosszú nap utáni este folyamán, ha épp a hátunk közepére sem kívánjuk a torzított gitárok keltette zajokat. Aki pedig nagyon elvetemült, akár egymás után többször is lepörgetheti, garantáltan nem éri majd csalódás.