Emlékezz rám
Regisztrálj vagy jelentkezz be! - Jelszóemlékeztető
Lemezkritikák

Isten Háta Mögött – Ű

2011. február 27. 0:10 - Marosi Csaba - 27 hozzászólás

Tracklist:

1. Hídavatás
2. Alig akarom
3. Várj, amíg felkel majd a nép
4. Áttelelés
5. Sakter-metszés
6. Szerető
7. A leányzó fekvése
8. Mindenki áll

Hossz: 39:57
Megjelenés: 2010. december 15.
Kiadó: EMI
Webcím: Ugrás az oldalra!

Sokszor emlegetett klisé, hogy bizony nem könnyű itthon sikeresnek lenni. Bár korántsem folyik ránk az összes csapból, az Isten Háta Mögött hazai szinten azért mégis csak egy sikeresnek, de legalábbis elismertnek mondható zenekar. Lemezeiket a legkülönfélébb stílusok rajongói hallgatják élvezettel, koncertjeikre egyre többen járnak, a közönség énekli a szövegeket, megőrül, ráadást követel. Álmodhat ennél többről magyar zenekar? Ami azt illeti, igen!

Amikor 2008-ban, egy azóta remeknek bizonyult tagcsere után megjelent a vízválasztó jelentőségű Kényelmetlen lemez, érezhető volt, hogy a zenekar szintet lépett, és elkezdett igazán jó, működő dalokat írni, megtanult bánni saját eszközeivel, és ezáltal egy olyan fantasztikus dupla korongot raktak le az asztalra, hogy már akkor sejthető volt, hogy innen kegyetlen nehéz lesz az út tovább. Kétség sem fér hozzá, hogy a srácok megjárták a hadak útját a lemezzel, számtalan klub- és fesztiválkoncerten, valamint az MR2 Akusztik sorozatának keretein belül is bizonyították a dalok működőképességét, miközben a védjegyükké vált improvizatív őrület sem maradt ki az élő repertoárból. Egy hosszabb csendes időszak lezárásaképpen Bokros Csaba gitáros távozása hozta vissza őket a köztudatba, bár Sándor Dániel (Esclin Syndo) csatasorba állítása talán még ennél is meglepőbb fordulatként hatott. Sokan azonnal az IHM metálos vonalának elhalásától, a direkt rádiócentrikusságtól való félelmüknek adtak hangot, ami részben érthető is, hiszen a zenekar keményebb vonalát erősítő gitáros helyére egy billentyűs / sampleres érkezett, aki azért nem rest gitárt ragadni a kezébe, ha élő performanszról van szó.

Nem sok időnk volt találgatásra, hiszen az album előfutáraként bemutatott Közkút agyonvágta a hithű metálosok utolsó reményfoszlányát is – érdemes elolvasni kapcsolódó hírünk hozzászólásait, meglepően sokszínűek. Ha jobban belegondolunk, három év után előbújni a stúdióból egy mindenféle gitárjátékot nélkülöző, vegytiszta (és egyébként hibátlan) electropop dallal, ami aztán végül nincs is rajta az albumon, őrjítően pofátlan és üdítően zseniális húzás egyszerre – és pont ezért a hazai zenei élet egyik legszerethetőbb jelensége az Isten Háta Mögött. Mert egyszerűen meg merik csinálni, és jól áll nekik. És azt hiszem, pont ezt szeretem az Ű-ben. Nagyon féltem tőle, hogy sokkal „kényelmetlenebb” lesz az új IHM anyag, mint az etalon státuszba lépett 2008-as, de szerencsére nyoma sincs izzadtságszagnak, Palikáék az általuk létrehozott szint megugrása helyett új mérce felállítását választották. Megint. Nem elkurvulás ez, hanem haladás a korral. Persze, először szokatlan az egész, hiszen eddig nem tapasztalt bátorsággal, és főleg hozzáértéssel nyúlnak olyan új zenei megoldásokhoz, hangszerelési technikákhoz, amiket elsőre valóban nehéz egy összefüggő egészként megemészteni. Bár lényegesen tömörebb, dalközpontúbb és sallangmentesebb lett az Ű, mint bármelyik korábbi lemezük, mégis ez igényli a legtöbb figyelmet, hogy végül megadja magát.

Tökéletes kezdőnótaként funkcionál a Hídavatás, ami értelmezhető egyfajta seregszemleként is – először beijeszt egy kis electro-val, majd jönnek a vonósok, érkezik a szintiszőnyeg, beszállnak a megszokott hangszerek, és végül a csúcsponton kinyílik a dal, megjön a lendület, elindul az album. Az Alig akarom meghozza az első súlyosabb riffeket is, és innentől már panaszra semmi ok, mindenki megkapja, amit akar. Hatalmas előrelépés minden eddigi kiadványhoz képest, hogy a zenekarnak egyre kevésbé van szüksége grandiózus témahalmazokra, nagy megfejtésekre egy hangulat átadásához. Sokkal konkrétabb minden zenei üzenet, elő lehet venni egy-egy nótát is magában, ha éppen úgy kívánja az ember, mert végre minden szerzeménynek egyénisége, arca van. Például remekül idézi meg borongós basszustémáival a Rosenkreutz-kori IHM világát a Sakter-metszés, de van ám itt laza, lendületes rockzene is a Szerető zakatolós riffjei által. Mint a jó dolgoknak általában, az Ű-nek is a vége a legjobb, hiszen A leányzó fekvése címmel kapunk egy fantasztikus lírai(?) dalt, ami kiváló arányérzékkel egyensúlyoz a klasszikus tábortűzi sémák, a modern rock, és a kőprofi elektronikus megoldások határán. Lezárásképpen megérkezik személyes kedvencem, a Mindenki áll, aminek hatalmas refrénjében Palika sokadjára is leénekli a csillagokat az égről.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=YEKP5MkVwm4

Jó dalok, ügyes megoldások, rejtett finomságok tehát vannak, sőt, ezekkel van tele az egész új anyag, és mindezek meg is szólalnak rendesen. Nem annyira vaskosan, és harapósan, mint az agyondicsért Kényelmetlen lemez esetében, de nem is állna jól az Ű-nek, ha harapni akarna. Így jó ez, ahogy van. Ami pedig magát a zenekart illeti, igen is álmodjanak többről, kísérletezzenek tovább, és bátran jöjjön még több Közkút, ha ez a siker ára. Az új album bebizonyította, hogy nem szabad itt megállni, ezt a zenét mindenkinek ismernie kell.

9/10

(A képeket az A38 galériájából loptuk.)

Hozzászólások (27)

  1. Mealafternight

    Basszus ezt a szeretőt én töltöttem fel youtube-ra :D:D:D:D:

  2. Mealafternight

    Az albumról.

    A kritika tetszik. Az album nekem már a 4. hallgatásra megadta magát, viszont gyorsabban lecsengett nálam mint az eddigi lemezek. Nagyon vártam az Ű-t, és nem csalódtam cseppet sem attól függetlenül hogy technikailag mást szoktam meg tőlük. Ha ez lesz az irány annak örülök, de ennél kevésbé gitár centrikus ne legyen. A közkút meg hab lett volna a tortára ha felteszik az albumra úgy ahogy koncerten játsszák…

  3. CsIkE

    Ideje lenen már beszereznem a lemezt de se nyíregyházán se a mamutba nem találtam-.-

  4. KosaSz

    Az album legvégén az az ízléstelen szóló borzalmasan elrontja a számot, az egész lemezből is lehúz legalább egy pontot, de ettől függetlenül nekem nagyon tetszett.

  5. morife

    A kritika remek. A Mindenki Áll szerintem remek dal, de a végén tényleg kicsit hosszú lett a szóló, viszont még így is a kedvenc dalom az egész albumon.
    Amúgy Nyíregyházán nem fogod megkapni. Én sem tudtam. Rendelni kell ezt is.

  6. dzsi

    baromi sokszínű és szórakoztató lemez lett.

  7. SkullCandy

    Nálam ez a banda átment kispál és a borz kategóriába.

  8. bandeeraz

    Én is erős kispálosodást érzek, sajna oda jutottunk, hogy irritálás szintjén Palika csatlakozott Lovasi-KardosHorváth duóhoz, pedig a Kéjgáz meghallgatásakor, még olyan vérmes reményeim voltak vele kapcsolatban…

  9. culas25hc

    na, én még nem hallgattam meg, de ha szerintetek tényleg kispálos lett, akkor ez lesz a kedvenc lemezem =)

  10. culas25hc

    na meghallgattam jópárszor… kicsit még mindig erőltetettek nekem a dalszövegek, gyakran nincs is konkrét mondanivaló vagy érzés egy-egy sor mögött, csak jól hangzó avantgárd mondatszerkezetek (tudom ez értelmetlen kifejezés, de nekem ez ugrott be), így azért én messze nem hasonlítanám a Kispálhoz, de zeneileg nagyon ott van az album. Egy két jól eltalált mondatszerkezet van a számokban, de gyakran meg kínosan érzem magam, mikor a metrón a zenét hallgatva énekelni szeretnék egy-egy sort. Lehet értelmet belemagyarázni a sorok közé, de szövegileg nekem az egész kicsit ilyen műalterkedés-nek tűnik.
    zeneileg 10/8
    szöveg 10/6
    nálam egy 7-es az album ;)

  11. Malibu

    “Zsákmányállat máját mosod
    Egy névtelen patakban,
    Körülötted olajfoltok
    Mézeskalácsszív alakban.”

    érzések egy kispál dalban, na mi is a műalterkedés? :D

  12. culas25hc

    jólvan Malibu, veled nem kezdek vitázni, mert én nyilván tudom, hogy nekem van igazam, te meg úgy is bizonygatnád, hogy neked… szóval minek kezdjek bele, már próbáltuk régebben, nem volt értelme…nem illünk egymáshoz XD mármint vitapartnerként ;)

    Nekem már sok élethelyzetben segítettek a szövegeik, hogy ne essek kb depresszióba. Hallgasd meg a “Jönni fog egy lovas” “Csillagközi Bál” “Disznók Tánca” vagy a “zsákmányállatot” egészben, és próbálj meg elszakadni attól, hogy egyszerűen metaforákat meg hasonlatokat keresel a szövegben, sajnos kurvára át kell érezni az egész világát a zenéjüknek, hogy jelentsenek számodra valamit a szavaik…
    Ha érdekel, akkor 5-6 év után elkezdhetjük akár a vitát róla, ha már képes leszel átélni ezt a fajta zenét.

    Ezt veheted úgy is, hogy kihátrálok, vagy elismerem az igazad… :D:D igazából leszarom.

  13. culas25hc

    na jó, ha gondoljátok törölhetitek is előző hozzászólásom, inkább az IHM-ről legyenek itt viták, és ne keverjünk bele teljesen más műfajú zenéket. Egy matekos fórumon nevetséges orvostudományról vitázni :D
    Inkább örüljünk, hogy végeredményben egész jó lett az Ü… aztán jólvan :D

  14. NATOkatona

    Ha majd újra szabókat fognak megbántani meg baglyokat enni akkor majd én is újra szeretni fogom őket.

  15. NATOkatona

    Mármint félre értés ne essék. Jó ez amit most csinálnak :) csak nem nekem :) de mivel ek$ barátomnak nagyon tetszik ezért örülök, hogy megírták.

  16. KoRneR

    de piszkosul jó ezaz album, főleg az utolsó szám!

  17. Malibu

    culas25hc: csak poénos gúnyolódásnak szántam, tudom, hogy vannak a kispálnak elviselhető szövegei, de azért az altert ők találták fel a néha borzalmas költői képeikkel. de amúgy az azért elég nagy hülyeség, hogy 5-6 év kispál hallgatás kell ahhoz, hogy véleményt tudjak formálni.

  18. Mealafternight

    A kispálhoz hasonlítgatósoknak szíves örömest elküldöm az ű-t e-mailen mert valami nagyon mást hallhattatok ha ti kicsit is párhuzamot tudtok vonni a két banda között…….

  19. Mealafternight

    Még valami a kritikáról

    Elolvastam most így hirtelen megint 2-3 Ű kritikát, és azt vélem felfedezni hogy mindenhol ugyanazt írják róla, ami jó mert nagyjából nekem is ez a véleményem, de azért kiváncsi lennék egy leíró kritikáról, mint pl. a kényelmetlennél is volt pár….

  20. bandeeraz

    A kispálosodás nem zenei szinten történik meg, de hagyjuk is a témát. Bevallom vaskalapos vagyok, és nekem az a bajom az újkori IHM-mel, hogy nem tartották meg a régi egészséges arányokat az alternatív és a metálos énjük között. Nem tetszik nekem ez az MR2-södés…

  21. culas25hc

    Ez a blog viszont mehetne a szarblogok.blog.hu-ra ;) Ez nem kritika, nem is értékelés. Ha az Ü betűt kicserélnénk egy másik albumcímre, akkor sem változna a tartalom. Nem derül ki miért szar a lemez (az írója szerint) csak azt írja minden sorban, hogy szar. Szar, mert szerinte szar :D:D
    Amúgy meg csak én magyarázok bele dolgokat, vagy az albumborító nem egy egyszerű Ü betű, hanem egy kereszt akar lenni????

  22. Intergalaktische Nervensaege

    pro: kurva jó szövegek, és van értelmük. ne essék félreértés, az első két lemez szövegeinek is voltak, de a kényelmetlen kb. fele halandzsa volt, akárki akármit mond.
    kontra: az eddigiekhez képest vérszegény hangzás ( bár legalább hallható a basszus). az ének fasza, de hol vannak a tipikusan pálos beteg ordítások, amelyek ezt az embert az egyik kedvenc énekesemmé tették?
    a riffhiány egy dolog, működhetne az egész úgy, mint mondjuk a muse, de nem működik. talán mert ott tökéletesen a helyén van az elektronika, itt meg a szintihangzás 90%-ban bumfordi? “A leányzó fekvése” refrénje a mélypont, egyszerűen meggyilkolják a műanyag vonósok (mellesleg számomra az új óriást is ezek rontják le), holott a versszakban még ígéretes a szinti.
    azért érthetetlen ez az egész, mert éppen a szétfikázott közkút az, ahol az elektronika úgy jó, ahogy van, és ott tényleg “kőprofi” minden, tetszik is, pedig nem vagyok egy szintipop fan. ha ott sikerült megoldani, máshol miért nem…?

    ennyi negatívum mellett ez még mindig egy jó album, de három tízpontos, tökéletes lemez után csak hét pontot ér.
    (na, ez terjedelmileg egy minikritika lett, bocs.)

  23. CsIkE

    Végre meghallgattam a lemezt, hát amit beharangoztak az igaz is lett,Pro, a riffek erősebbek lettek, most az egyszerűbb tényleg jobb , nincs annyi feleslegese téma halmozás, a szövegek is egyre jobbak, a legjobb számok: hídavatás,a leányzó fekvése,áttelelés.
    Kontra: nem érzem egyik dalt sem olyan kiugrónak,(de lehet ez majd megfog változni, azért egy kicsit súlyosabbra számítottam) mint amilyen a KÖzelítő távolító, a Hízó, vagy változzunk késekké volt, a szóló a lemez végén borzalmas,mindig továbbléptetem

  24. Gergő

    Én is Azon az állás ponton vagyok mint NATOkatona.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!