In This Moment – Blood

Szerencsénkre, habár a szemfényvesztés Maria Brink esetén hatványozottan igaz ő bizony az első kategóriát erősíti, hiszen megnyerő külseje és vérmes kiállása első helyen járult hozzá ahhoz, hogy a zenekar debüt lemezét már a Century Media hátszelével jelentessék meg, és kulcsfontosságú volt abban is, hogy nevüket mindmáig ne azonnali ásítozás fogadja. Ismerve egyetlen 2005-ös háromszámos demójukat ebben több mint bizonyos vagyok, ugyanis a zeneileg rémunalmas és már abban az évben lecsengett metalcore panelek használatát kizárólag Maria hangszíne és ténye tudta feledtetni. A Beautiful Tragedy hajdanán elég nagyot robbant, de hiába a demó és a nagylemez között eltelt két év, ha az instrumentális szekció, név szerint Chris Howorth (alapító tag) zeneileg sajnos egy közel sem eléggé innovatív és intelligens valaki. Ettől függetlenül születtek erősebb tételek – gondolok itt a klipesekre – de ott is a látvány és az ének volt egyedül, ami pluszként tudott megjelenni. Az azt követő The Dream lemezen, nyilván helyesen felismerve a helyzetet már egy populárisabb irányba indultak el, így a gitártémák visszafogottabbakká, az ének pedig szinte teljesen üvöltésmentessé vált. Sajnos azonban a kevesebb, mint egy év alatt összedobált lemez olyannyira jellegtelen lett, hogy mindmáig a csapat legrosszabbjaként tekinthetünk rá. Ismét helyzetfelismerés következett és két esztendő tudatos dalszerzést követően ismét új koronggal jelentkeztek, ahol igyekeztek keményebbek és metalosabbak lenni, mint valaha, de egy egész album távlatában Chris még mindig annyira unalmas volt, hogy az album minden fronton a süllyesztőben végezte. Az A Star-Crossed Wasteland egyébként már érezhetően mutatott némi ízelítőt abból az erőteljes Lady Gaga (ott még inkább csak a női Marilyn Manson) komplexusból, amit az In This Moment a legfrissebb Blood c. lemezén igyekezett tökélyre fejleszteni.

A legutóbbi nagylemez után szinte biztosan hittem, hogy a csapat újból visszavesz a tűzből és a visszafogottabb, dallamosabb vonalon halad majd tovább, ehhez képest a metalos megoldások, az üvöltések egyáltalán nem tűntek el, de a dallamosság viszont bejött a képbe, de mindezt úgy, hogy az ember a dalok hallgatása közben nem érzi olyan kínosan magát, mint hajdanán a The Gun Show klipje kapcsán. Az eddig kiadott lemezeik közül érzésem szerint az első után (ami egyébként arányaiban egy feleslegesen túlértékelt alkotás – ld. a fentiek) és/vagy mellett a Blood a csapat eddigi legerőteljesebb korongja. A tizennégy, jobban mondva tizenkét dalból legalább a felénél (sőt!) lehet érezni, hogy sokkal könnyebben magával ragad, gördülékenyebb, mint a korábbi szerzemények és nem annyira megfáradt és paneles, mint korábban volt. Akadnak üresjáratok és dalok, amelyek sajnálatos módon rákerültek a lemezre, de ezzel együtt az is, hogy a csapat végre egy kis önállóságot csempészett a zenéjébe, hiszen a Blood olybá tűnik egy erőteljesen énekközpontú sok helyen Gaga hercegnőre emlékeztető metal környezetben fogant modern slágerhalmaz. Az első, amit le is nyomoztam, hogy vajon a dalszerzők tekintetében történt-e változás. Jelentem: igen. A két tagcserén átesett zenekar (Tom Hane, Randy Weitzel) változása mellé társzerzőnek csatlakozott még Kane Churko, aki az első anyagot leszámítva (micsoda szerencse) minden anyaguk felett bábáskodó Kevin Churko mellett igen nagy hatást gyakorolt a lemezre. Félreértések elkerülése végett, azért itt nem egy világrengető dalcsokorral van dolgunk, hiszen ugye még mindig az In This Momentről beszélünk. Az instrumentális rész még most is sokhelyütt unalomba fullad és az üresjáratok száma is közelebb van többhöz, mint a kevesebbhez, de így is az olyan dalok, mint az Adrenalize, a Whore, a Burn, a Scarlet, a címadó vagy a From The Ashes képesek bólogatásra és együtt éneklésre bírni még a legdallamgyűlölőbb személyeket is. Maria tényleg kitett magáért, sőt megkockáztatom, hogy jobb hangja van, mint bármikor! A lemez hossza azonban így is több, mint amire szükség van, de ha még legalább egy évig ülnek a lemez felett biztos vagyok benne, hogy többre lettek volna képesek és a pontszám is talán feljebb csúszna, így viszont csak kellő jóindulattal maximum egy erős hatosra futja tőlem: 6/10.