In Desperation – In Desperation

Ugyanis az eddig főként crusty gyökerekre visszatekintő, Cursed és Tragedy-diétán kitartott banda meg merte lépni azt a teljes elrugaszkodást, ami korábbi 7″ kiadványain is érzékelhető volt: a nyers agresszió és kiábrándultság érzete így új paraméterrel, a szenvedéllyel társul, ami a dalszövegek alapvető tónusán túlmutatva zenei változásokat is hozott a konyhára. A már meglévő zeneiség a disszonanciát lelassítva magára öltött egy látens post-metalos tartást és melankóliát, amely egyszerre sugall kimért eleganciát és következetes dalfelépítést, mindemellett az agresszívabb tempóváltások egyfajta haladó szellemiségű modern hardcore-színezettel gazdagodtak, félúton a Life Long Tragedy és a The Hope Conspiracy között (megspékelve azt a Killing The Dream alaphangulatával), ám az így kiforrott dalok mind szívfacsaró dallamvilágukat, mind ebből kiinduló katarzisukat tekintve is maradéktalan hidat képeznek egy direkt és célirányos post-metal színezettel. Így az In Desperation elegyét talán úgy a legcélszerűbb leírni, mint egy minden korábbinál direktebb, dalszerkezeti vázát tekintve kifejezőbb és nyersebb Rosettát, mert magamból kiindulva post-metal-színezetű anyag a The Galilean Satellites óta nem volt rám akkora hatással, mint ez a dalcsokor, amely egységes hangzásának és izgalmas megoldásainak köszönhetően kétségkívül páratlan kiadvánnyá növi ki magát.

Persze ehhez a tényhez egy újabb tulajdonságot is meg kell említeni, mégpedig azt, amitől ez a hangzás igazán működik: ez  pedig a szenvedély helyén kezelése, hiszen a kaliforniai banda nem esik bele abba a tendenciózus hibába, hogy az érzelemkifejezés már-már szentimentális végleteket öltsön magára, amely maga után vonja a szónoki tételmondatok kiabálását és a személyesség eluralkodását. Épp ellenkezőleg, ugyanis itt a meglévő, világsirató és kritikus színezetű dalszövegek („The chapters are gone, all the pages are white. The books are all blank, but no one knows how to write.”) a hardcore-ihlette változást szorgalmazó élménnyel és lelkesüléssel, egyben kvázi meg-nem-értettséggel kívánják hangulatfestő elemként kiegészíteni a meglévő dalokat, semmint eluralkodni azokon. Ennek legékesebb példája a Life On Overdraft lezáró kiállása, amely ugyan valóban a vokálra helyezi a hangsúlyt, ám ez mégis a Rosettától megörökölt attitűdre és egy közvetett screamo-hatásra vonatkozik, mintsem egy önjelölt pózra. Utóbbi pedig elmondható minden dalról, amelyek önmagukon belül is lezárt egységet alkotnak, kibontakozásuk a post-metal törvényszerűségei alapján fokozatos és lineáris, míg a tetőpont megváltoztatja az egész dalról való prekoncepciónkat, ami az ügyesen adagolt hardcore-akkordokkal és riffekkel eleve folyamatosan irányítja az elvárásainkat. Helyenként aláfestő hangfátylak is felbukkannak, amelyek előkészítik az ilyenkor szükséges kirobbanást, mely egyszerre táplálkozik a morózus kitartásokból és a háttérből be-beszűrődő dallamívekből: ennek, és az egész lemeznek a teljes betetőzését pedig a záró Seafarer jelenti, amely vendégként egy meg nem nevezett énekesnő Made Out Of Babies-jellegű, hipnotikus dallamokkal indítja új röppályára a közel nyolcperces, így terjedelmét tekintve is különleges monstrumot. Mindettől függetlenül a lemeznek nincsen konkrétan megnevezhető csúcspontja, hiszen minden szerzemény egyenlő színvonalon, igen kiérlelt formában képes fenntartani és kalandoztatni hallgatójának figyelmét, köszönhetően annak, hogy a fentebb vázolt műfaji elegy arányai állandó változás és belső játék alatt állnak. Ez az izgalom forrása is, és a legnagyobb aduásza az In Desperationnek, hiszen kapkodás nélkül, higgadtan várták ki tulajdon bemutatkozásukat, így pedig tényleg csak kívánni tudom, hogy egy nagyobb kiadó minél előbb lecsapjon rájuk.

Hiszen a zenekar az alábbi dalcsokrot mintegy előzetes változatban ingyen letölthetővé tette épp annak céljából, hogy minél többen megismerjék a nevüket, és emiatt a materiális kiadást is megvárják, ám titkon remélem, hogy hamarosan bekövetkezik az ő szakmai felfedezésük és elismerésük, hiszen valóban páratlan az a lendület és hangulati sokszínűség, amit a banda bemutatkozó nagylemeze tartogat a nyitott fülpároknak, nyíltan elutasítva mindazon paneleket, amelyekhez egyébként a könnyebbség okán nyúlhattak volna. Így ha kíváncsi vagy az év egyik legizgalmasabb és legértékesebb lemezére, mindenképp nyomj egy klikket, mert ezekre a srácokra aztán igazán érdemes odafigyelni.

8,5/10.