House Vs Hurricane – Crooked Teeth

Tracklist:

01. 40 Deep
02. Blood Knuckles
03. Big Trouble
04. Lost World
05. Moonshine
06. Headcold
07. All We Need
08. Dead Lizard
09. Get Wrecked
10. Haters Gonna Hate
11. Bare Bones

Hossz: 38:29

Megjelenés: 2012. július 12.

Kiadó: UNFD

Webcím: Ugrás a weboldalra

Reménykedő hangnemben hagytuk abba a legutóbbi HVsH cikket, miszerint a Perspectives egy nagyszerű bemutatkozás egy fiatal bandától, akikben valahol mélyen ott rejtőzik a tehetség, csak időt kell nekik hagyni, hogy a produkció minősége arányban legyen a bizonyítani akarással. Nem mentek azonban zökkenőmentesen a Crooked Teeth előmunkálatai, melynek végeredményeként két, a banda hangzását nagyban befolyásoló személy hagyta ott az együttest, akik közül végül csak egyet pótoltak. Ez volt az első hiba, amelyet elkövettek a srácok az album készítésekor.

Egy ordibálógépet ma már nem nehéz találni, főleg ha egy közepesen híres bandáról van szó, azonban Joey Fagione szintis elvesztése és ezzel együtt az elektronika teljes mellőzése a lemezen egy hatalmas érvágás a HVsH számára. Már az előző albumnál is az mentette meg a bandát a süllyesztőtől, hogy az elektronikát sokszor és nem mellesleg jól alkalmazták a közepesnél kicsit erősebb metal és emocore alapokra. A Crooked Teeth pedig pont ennyivel kevesebb, és ez elég ahhoz, hogy észrevegyük, mennyire sematikus és unalmas zenét játszik a banda, amit Ryan McLerie kellemes dallamos hangszíne sem ment meg a csúfos lebőgéstől. Pedig tényleg ő az egyetlen aki miatt hallgathatóak maradnak a számok, ezzel együtt pedig az is elszomorító, hogy az album legjobb dala a lemezt záró balladaszerű popszám, a Bare Bones. A tehetség tehát nem csak hogy nem mutatkozott meg a lemezen, de egyszerűnek és butának hangzik a zene a két kiadvány után. A két gitáros alig próbálkozik, hogy egy kicsit izgalmasabb témákkal próbálja a figyelmet ébren tartani a szintetizátor elhagyásával keletkezett űr kitöltése érdekében. Érthetetlen váltások és csapkodások a témák között és az egykor izgalmasnak ható refrénmentesség most a mérleg negatív oldalára terpeszkedik, hiszen a kapaszkodók hiánya csak egy újabb ok azon a listán, amit ellenük lehet felhozni. A Perspectives után remélni lehetett, hogy egy hasonló színvonalú albumot pakolnak össze a srácok, mint a szintén ausztrál Hands Like Houses, azonban a Rise Records üdvöskéje magasról int be az House Vs Hurricane-nek, akik ezzel a teljesítménnyel a középmezőnyben is alig fognak tudni megmaradni. Talán nem volt okosabb egyik albumuk sem idáig, azonban Joey szintitémái jóval eladhatóbbá és ezáltal szerethetőbbé tették a zenéjüket, így viszont nem maradt más, csak egy butácska metalcore lemez, kellemes énekkel és kevés jó pillanattal.

3,5/10