Heaven Shall Burn – Veto

Heaven-Shall-Burn-Veto

Tracklist:

1. Godiva
2. Land of the Upright Ones
3. Die Stürme Rufen Dich
4. Fallen
5. Hunters Will Be Hunted
6. You Will Be Godless
7. Valhalla (Blind Guardian cover)
8. Antagonized
9. Like Gods Among Mortals
10. 53 Nations
11. Beyond Redemption

Műfaj: dallamos death metal, metalcore

Támpont: Caliban, Cataract, Neaera

Hossz: 49:18

Megjelenés: 2013. április 22.

Kiadó: Century Media

Webcím: Ugrás a weboldalra

Manapság a metalcore az egyik legjobb módja, hogy az ember kiábránduljon a gitárzenebizniszből, és Ford Fairlane-hez hasonlóan inkább a halászatról álmodozzon. A death metal pedig jellegzetességeinél fogva eleve rendkívül alkalmas arra, hogy az egyszerű halandó a pokolba kívánja, sőt, akár magát is szívesebben tudná a pokolba, mint hogy meghallgassa egy-két zenekar dalait. A műfajok találkozásából pedig két kimenetel születhet: zenei eszköztáruk vagy nagyon jól kiegészíti és tompítja egymást, vagy elegyükben összeadódik a borzalom. A német Heaven Shall Burn tehát alapból elég nagy hátrányból indul a „laikus” zenehallgatónál: a banda pont a két műfaj metszéspontjában alkot immár lassan húsz éve és hét nagylemezzel a háta mögött. Az sem könnyíti meg az életüket, hogy az alapvetően hardcoreközeli üzenetet és értékrendet kontinentális metalfelfogások és elvárások közepette kell zenei formába önteniük.

A Heaven Shall Burn új lemeze egy teljesen felesleges album lenne, ha nem akadna egy olyan jellegzetessége, ami miatt érdemes volt megírni. Arról van szó, hogy a német zenekar – talán egyedüliként – képes tartalommal megtölteni  az európai „historizáló” metal zenei kereteit: piáló és gyilkoló vikingek „hőstetteinek” elbeszélése helyett a hatalmasok elleni lázadás és az elesettek gyámolítása tematikáit ugyanis Lady Godiva középkori legendáján keresztül vezetik elő. A borítón látható, és az első dalban is megszólított XI. századi nemesasszony ugyanis a hagyomány szerint meztelenül lovagolt végig Coventry-n, hogy rávegye férjét a népet sújtó igazságtalan adók eltörlésére (nem ez az első alkalom, hogy a zenekar a zsarnoki hatalom ellen fellépő nőalakot választott cégérül, lásd az Antigone című lemezt). Kár, hogy ezzel meglehetősen keveset kezdenek: nincs átfogó koncepció, azon kívül, hogy a meglehetősen sablonos szövegek általában a fenti társadalmi kérdéseket boncolgatják. De még ez a kis plusz is elég lenne ahhoz, hogy a Veto egy közepes dallamos death/metalcore lemez legyen egy eredeti gondolatokkal nem igazán rendelkező bandától. Mert azért lássuk be, nem feltétlenül az újító szellemiségre utal az, hogy a zenekarnév egy fél Marduk lemezcím, a dalok európai metalklisék felvonultatásából állnak, a borító egy John Collier festmény, ráadásul, ahogy majd’ minden lemezükön, itt is van feldolgozás. Maga a lemez jól indul, de sajnos az első két dal után jön a lejtmenet (bár már a Land of the Upright Ones is olyan, mintha Marcus Bischoff elfelejtett volna angolul). A dalok pedig itt kezdenek iszonyatosan összefolyni a totálisan jellegtelen témáknak köszönhetően, de az is rejtély például, hogy miért jó dolog kétnyelvű dalszöveget írni. Ha a Godiva vonalat kibontva félig angol, félig francia szövegek születnek, szimbolizálva az angolszász-normann ellentétet, ujjonganék, így viszont nem értem.

A death metal csapásmérés You Will Be Godless és a heavy metalos Like Gods Among Mortals üde színfoltok, az aktuális feldolgozás viszont sikeresen kettétöri a lemez ívét és jól elbánik az egész működőképes hangulattal. Ezúttal ugyanis egy Blind Guardian (!) dal került terítékre, amivel önmagában nem lenne baj, hiszen Hansi Kürschék zenekara a problémás német power metal színtéren belül a jobb csapatok közé tartozik, csak sajnos a kiválasztott dal (Valhalla) borzalmas. Mindezek tükrében a Veto semmivel nem jobb az ezt megelőző Invictusnál: a HSB a bevált metódusoktól nem mert elszakadni, a kevés, ráadásul teljesen irracionális újdonság pedig inkább elvesz az album értékéből, ahelyett, hogy hozzáadna. 4/10