Hazai Hétzárás: Another Way – Az idő rövid története

anotherw

Tracklist:

01. Generációs vádak
02. Korvajúdás
03. Embervad
04. Aranykorba újra és újra
05. Degeneratív propaganda
06. Korszellem (km. Dini - Gyalázat)
07. A mindent látó szem
08. Iskola a határon
09. Az idő rövid története
10. Emlék a jövőről
11. Száműzve az emlékeimbe
12. Reformszkeptikus
13. ... (Viharsarki álom)

Műfaj: dallamos fastcore

Támpont: Cloud Rat, Dance or Die, ACxDC

Hossz: 22:36

Megjelenés: 2013. május 25.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Jack anyaga kapcsán már elmélkedtem a magyar grindcore színtérről egy sort, és ott már belebegtettem az Another Way nevét. A 2002-ben alakult brigád eleinte futószalagon adta ki az anyagokat, ám a 2009-es Holtágak az Ártérben lemez után egyéb elfoglaltságok miatt megállt a banda szekere. 2013-ban azonban a semmiből kidobtak egy új dalt, amivel megmutatták, hogy az ismét az eredeti hármasban szereplő békési betyárok egyáltalán nem tűntek el, sőt, dűhösebbek, mint valaha. Így jogosan várhattunk arra, hogy a Holtágak méltó folytatását tisztelhetjük Az Idő Rövid Történetében, és bizony, itt senki nem csalódhat, aki eddig követte őket.

Először is azt kéne tisztázni, hogy mi a fészkes fene is az a fastcore? Rövid válasz: ez. Hosszú válasz (azoknak, akik nem akarnak végignézni egy hatperces EP-t a nemzetközi fastcore színtér talán jelenlegi legjelesebb képviselőjétől): a grindcore leggyorsabb és talán legprimitívebb, még emészthető alfaja, ha nem számítjuk az Anal Cunt-féle zajongós vonalat. Mondjuk az Another Way sosem számított túlzottan primitívnek, mert mindig meghúztak valami olyat, ami miatt kilógtak a sorból – ez általában a dallamosabb témák behozatalát jelenti, amikből (szerencsére vagy sajnos) sosem volt annyi, hogy domináns tényezőnek bizonyuljon náluk. Az már a Generációs Vádak első, inkább intrószerű részéből kitűnik, hogy a viharsarki trió még mindig nagyon dühös és még mindig nagyon gyorsak. De ez a vadság már korántsem olyan vadság, mint ami pl. a Szertefoszló Álmok Között… vadsága volt, sokkal kimértebb csapások jellemzik ezt az anyagot. A hangzás amúgy (No Silence, természetesen) eszméletlenül odaver, talán egy picit zajosabbra lehetett volna venni a figurát az éneknél, de összességében nagyon megüt a dolog. Ami pedig a lemez egészét illeti: ilyen pattogásra kényszerítő lemezt az Ed Gein harmadik anyaga óta nem lehetett hallani. Egyszerűen szétviszi az ember fejét. A néhol thrashbe hajló riffek, a folyamatos kalapálás, a hipergyors vokál egyszerűen az egekbe tornásszák az embernek az adrenalinszintjét, és a (nem sok) lassabb rész is nagyon jó. Mindemellett néha kegyetlenül fülbemászó dallamokat találni (Iskola A Határon főtémája egyszerűen kitörölhetetlen) és ez koncerteken iszonyatosan erőssé teheti ezeket a számokat. Ami még kiemelhet egy-egy tételt, az a szöveg: az, hogy itt kétségkívül erős mondanivalókkal felvértezett dalokat találunk, kétségtelen, és az is, hogy komoly műveltség áll mögöttük, ha ez nem is a formai dolgokból jön le, sokkal inkább a Facebookon olvasható könyvajánlókból, vagy a már említett Szertefoszló… albumon található Az Emberiség Fájából, ami alapjában egy Hegyesi János vers. Az itt olvasható témák sem maradnak el a korábbi színvonaltól, az Aranykorba Újra És Újra, vagy a Reformszkeptikus kiemelkedőek ilyen szempontból. És bizony az ezévi itthoni extrém kiadványok közül az új Another Way is kiemelkedik. Magasan. 9/10