Hazai Hétvége: Sleepless – Breathe in Confusion EP

A negatívnak ható felvezetéstől elvonatkoztatva mindenképp be kell látnunk, hogy a zenekar tényleg épülő fejlődésen ment keresztül a korai időszak dalaihoz, arculatához és kisugárzásához képest. Pár éve még csak annyit mertem volna mondani a Sleeplessre, hogy jobb esetben ők lesznek egyszer az All Shall Perish hazai helytartói, ám a ’Breathe dalai új ösvényt jelöltek ki a bandának, ami sokszínűbb, progresszívebb, és ennek köszönhetően magában hordozza a lehetőséget a karakter kialakítására is. A labda tehát fel van dobva, csak épp nincs leütve: az itt hallható dalok ugyanis nagyon megmondják az igazat, és műfajokon, hangulatokon – na meg a módfelett változatosra sikeredett hangszerelésen – keresztül is terpeszkednek. Az egyes dalszerkezetek bátrabbak, mint valaha, a gitárszólók és átkötések megjelenésének ténye pedig üdítően üdvözli a tényt, hogy a két gitáros, Kovács Krisztián és Juhász József hamar megtalálták a közös hangot. Ennek tudható be az is, hogy a Sleepless a maga nemében epikusabb, mint valaha, ugyanakkor épp ez az, amire még nincsenek teljesen felkészülve a srácok, hiszen az egymást követő témaváltásokban nincs meg az a figyelemirányító, koherens vibrálás, aminek köszönhetően a felvétel az első hangtól az utolsóig igazán átütő lehetne. Ez azonban nem zárja ki, hogy egyes gitárdallamok, breakdownok és felpörgetések elsőre megmaradjanak, és emiatt ezek koncerten is működhetnek. Mindazonáltal amiért a túlvállalás fogalmát mertem használni, az a zenei előremozduláson túl a dalszövegek jellege: Milán korábban is előszeretettel feszegetett társadalmi problémákat, azonban ezek alkalmasint kicsúsztak a kezei közül, és úgy váltak közhellyé, hogy nem vette észre. A ’Breathe dalainál nincsenek már meg azok a kiüresedett panelek, mint a Time To Wake, vagy a Don’t Poison Yourself esetében, ám a Zeitgeist-féle összeesküvés-elméletekkel átfűtött dalszövegek összeolvasva így is egy, a maga nemében demagóg álláspontot képviselnek, ami épp annyira direkt és felszólító, amennyire csupán egyetlen nézőpontot képvisel, szemben azzal a nyitottsággal és figyelemmel, ami egyébként a sorok között kiolvasható. És ha már a szövegeknél tartunk, arra is ki kell térni, hogy Milán nem a legjobb arányokban használja saját hangszínét: a magasabb és mélyebb tartományokban nagyon magabiztos, és erélyes a hangképzése, de a ritmizálással, a kiejtéssel, és a középtartományos ordítással néha fel tudja adni magának a leckét, és ezt a basszusgitáros Jani alkalmi dallamos énektémái sem tudják minden esetben kompenzálni, mert ami a Stigmatized Knowledge-ben működik, az már a klipes Blinding of the Massesben kevésbé.

Mindent összevetve – és elvonatkoztatva a kevésbé sikerült borítótól is – a Sleepless új EP-je minden tekintetben egy új lépcsőfok a zenekar életében, és a kijelölt irány is nagyon markáns eredménnyel szolgálhat a közeljövőben, amennyiben a meglévő munka hasonló intenzitással folytatódik. Viszont ez a lépcsőfok még nem jelent zöld utat ahhoz, hogy a banda meghódítsa az egész országot. Ígéretnek ígéret, de még várat magára a beteljesítés: viszont aki szereti a fentebb megnevezett zenekarokat, vagy úgy általában a Sumerian kapcsolódó kiadványait, azok mindenképp hallgassanak bele a Breathe In Confusion dalaiba. – 6,5/10