Hazai Hétvége: Have No Clue és Mayday! Mayday!

Hazánk pedig csak kapkodja a fejét és felteszi a kérdést: „Mi van, mi történik?” – majd fejen csapja a feleszmélés, hogy a pop-punk ugyanúgy strigulázható a megkésett műfajok sorába, mint a screamo, vagy az emo, illetve más vizekre evezvén jelen állás szerint a hardcore színtér újjáépülése is. Ezért is öröm, hogy Esztergomban, illetve annak környékén, valamint a PPUE bookings által egy ilyen kezdeményezés jött létre, amelynek többet között két vezérbandája a Have No Clue és a Mayday! Mayday! A két zenekar munkásságát ugyanakkor érdemes együtt kezelni, és ezt nem abban szükségszerű eredeztetni, hogy Fábián Patrik közös tag, hanem abban, hogy mind a két csapat a (modern) hardcore/pop-punk hibrid egyvelegét (illetve annak valamely hangzásvilágát) követi, ahogy az az elmúlt 2-3 évben a nagykönyvben meg van írva. A „sima”, sztenderd pop-punk már eddig is képviselte magát hazánkban – igaz elég szűkösen, lásd: Reflected, Nikson stb. -, de ez az irányzat a Till We Drop ellenére sem lett kibontva, s könnyen kijelenthetjük, hogy éves lemaradásunk van ebben a tekintetben is a nyugathoz képest.

Az On the Road esetében mindenképpen leszögezhető, hogy egy kellemesen dinamikus kiadvánnyal van dolgunk, dallamvilága alapvetően befolyásoltság alá került a hardcore/pop-punk által, így a riffek többsége is innen kerül ki, de a három dal (főleg a We Will Stand Together) valamilyen szinten képes kapcsolódni a modern amerikai irányzatokhoz is. Amely egy jó jel lehet a jövőre a nézve, amennyiben a Have No Clue egy letisztulási folyamat keretében el kívánják kerülni idővel a breakdownokat (egyben felhagyva a hibrid műfajjal), és az együtténeklések helyett áttérnek a komolyabb témákra, elemekre. A dalok jól szerkesztettek – kellően színezettek: ADTR „kiengedések”, Diary szólója, az Ambitions paneles, újhullámos bridge kezelése stb. -, az énekre pedig egy szavunk sem lehet. Összeségében stilisztikailag nem ugorják át azt a határt, amelyen maga a műfaj elindult a süllyesztőben, így mindenképpen dícséretet érdemelnek a srácok, hiszen még ebben az utóbbi időben egyre népszerűbb, de súlyát meredeken vesztő műfajban is le vagyunk maradva, ők pedig hozták a kötelezőt. Ami talán negatívum lehet, hogy aggasztóan rövid lett az EP (három dal, alig hét percben), de ez betudható a bemutatkozás siettetésének is, a következő kiadvány biztosan hosszabbra nyúlik majd. Egy biztos pont ez a DIY-szerű EP, amelyen még van mit csiszolni, komolyodni. Meglátjuk, hogy mit hoz a jövő, egy hosszabb EP/LP választ adhat a kérdésekre. 6,5/10

A Mayday! Mayday! friss kiadványa, a Long Story Short a Have No Clue próbálkozásához képest – hogy a hazai hc/pop-punk keresztmetszetében maradjunk – több elemében is sokkalta inkább elmegy abba az irányba, mint a Till We Drop debütlemeze, a The Summer Triangle. A legszembetűnőbb dal, a Departure, amely akár az előbb említett lemezre is felfért volna, a felhasznált elemek első kézből visszaköszönnek. Emellett természetesen az EP ellő mindent, amire a műfaj rajongóinak szüksége van: metalcore-ból nyert breakdownok (A Day to Remember, Chunk! No, Captain Chunk!, Kid Liberty stb. vonal), dallamos hardcore feszesség és témák (Four Year Strong, Set Your Goals, With The Punches stb.), könnyed melódiák és nagybetűs természetesen: nagybetűs hangulat. A dalok a fenti kiadványhoz hasonlóan kellően kreatívak, a monotonitás szikrája fel sem merülhet, de valami mégis hiányzik: nem ragadnak kellően a dalok. A stílus szinte könyörög a slágerekért, azonban a Long Story Short inkább tartalmaz biztosabb dalokat, mint fülbemászó és ott minden dallamával megragadó slágereket (ez az, ami a Till We Dropnak valamilyen szinten sikerült). Ehhez egy külön hozzányúlási érzék kell, amely a dalírási prodecúra elnyújtásával, az ötletek kibontásával és alárendelésével megvalósulhat, ehhez azonban egy hosszabb utat kell úgy tűnik bejárnia a zenekarnak. Mindenesetre a The Summer Triangle mellé egyenesen kötelező hallgatnivaló a New Found Glory által létrehozott „easycore” elnevezés (amelyet érdemesebb hc/pop-punkkal körül írni) hazai rajongóinak. Lassan, de biztosan kezdünk felzárkózni a nyugathoz, azonban még hosszú út áll előttünk. További jó folytatásokat kívánunk. 6,5/10