Hazai Hét: The Banished – Hatred EP

Ekkortól tehát sejthető volt, hogy a játék neve metalos hardcore djentre idomított gitárokkal, ami igen nagy népszerűségnek örvend mostanság (ha nem is mindenhol vállalják be a gatyamadzag-hangzást). Ez bizony elég merész vállalkozás, mert nem sok olyan együttes van, akik ezt sikerrel tudják prezentálni, bár mostanában pl.  az Emmure is ilyenben utazik, de az abszolút etalon egyértelműen az A Plea for Purging). Na de a The Banished – legalábbis az itt hallható 5 szám + 1 intro alapján – mindenképpen közéjük tartozik. Már az első másodpercekben hallható, hogy a hangzás világszínvonalú, vagy legalábbis majdnem, mivel az ének egy hajszálnyit halk, de ezzel talán el is jutottunk a negatívumok végére. Na jó, azért ennyire nem rózsás a helyzet, de amit ebben a negyed órában hallunk az több, mint biztató. Mert tény, hogy ilyen jellegű zenéből egyre többet hallani mostanában, de a legtöbb nélkülözi a lendületet, ami még akkor is elég fontos, ha a dalok nagy része legfeljebb középtempós. Itt azonban végig hasít a zene, nincs megállás, maximum pár dallamos csordavokálra (ebből amúgy is rengeteg van az EP-n), és ha már dallamos vokál: szerencsére nem gondolták úgy a fiúk, hogy erőltetni kéne a dolgot, viszont ahol van – az Eridában, mégpedig a Shell Beach-es Totik Zoltán jóvoltából -, ott bizony eléggé eltalálták, és azért a Yours Truly lezárása is igen jól sikerült. Összességében tehát a The Banished bemutatkozása bőven reménykeltő: Magyarországon nagyon ritka az olyan anyag, amiről süt a profizmus, márpedig a Hatred egy ilyen kiadvány, mind hangszeres (Barni zseniálisan énekel, talán még a TSO lemeznél is feljebb lépett egy szintet, a gitárosok meg nagyon feszesen hozzák a néhol tört tempójú témákat), mind pult mögötti teljesítményben simán oda ehet tenni ezt az EP-t mondjuk az új The Acacia Strain mellé. De szerencsére itt a csont mellé egy kis velő is jutott, úgyhogy ez a kilences teljesen megérdemelt.

9/10