Glass Cloud – Perfect War Forever

A ’Danza nyakatekert és bonyolult megoldásait nem szerettük volna olcsó fogásként újra elsütni, meg egyébként is, roppant megterhelő ilyen nehéz témákat kitalálni és feljátszani. Körbenéztünk hát a progresszív metalcorenak csúfolt stílus neves képviselői között, és rájöttünk: nem is kell túlzásba vinni az ilyen aberrált elképzeléseinket. Sokkal inkább célravezető, ha jól bólogatható, mély tartományba eső breakdownokat fűzünk egymás után, és elhagyjuk a felesleges technikázást. Ezt az akadályt azt hiszem, a kelleténél jobban vette a csapat, hiszen a nyitó ’Trapped Like Rats’ és az azt követő ’I Dug a Grave’ közti különbség megállapításához kell némi idő. Persze maradhattunk volna a bemutatkozó lemezünkre jellemző, valamivel kísérletezőbb hangulat mámorában is, de fogadtunk a srácokkal, hogy úgy sem merek felgitározni egy EP-t a bal kezem használata nélkül. Így most mindenki jön egy százassal, ráadásul a riffek között még így is akadnak lendületes, értékelhetőbb darabok. Azt azért mindenképpen illő bevallanom, hogy az üresjáratokat nem sikerült teljesen kiküszöbölni, az anyag rövid terjedelmének ellenére a végéhez közeledve többször ellaposodik a dolog. Reméljük ezért a húzásunkért nem fogtok haragudni ránk, kárpótlásul olyan bivalyerős hangzást sikerült összehozni, ami mellett még az is eltörpül, hogy helyenként nincs számottevő különbség a kislemezen szereplő szerzemények struktúrája és témái között. A visszajelzések alapján a kezdés okozta döbbenet hatására ez sokaknak fel sem tűnik, egy jó hangcuccal pedig még azoknak is tökéletes guilty pleasure lehet, akik valamivel többet vártak az előéletünk, vagy a korábbi anyag ismeretében. Annyira brutálisan szól ez a kilenchúros gitár, hogy egyszerűen bűn lett volna a legvastagabb húrok tépkedésének tíz másodpercen felüli kihasználatlansága. Tosin Abasi vagy Felix Martin nem is élt igazán, amíg ezt nem próbálta ki. A hangulat a lemezre jellemző középúton mozog, főként a korábban említett erős megszólalás formálja – persze itt van még a pofás borító. Végtére is, sikerült letennünk az asztalra egy arcleszaggató hangzással bíró, hangulatos durrogtatásokkal teli, korrekt lemezt, amely tökéletesen megfelel a mai trendek elvárásainak. Az ezen túlmutató igényeket viszont ez alkalommal nem tudtuk kielégíteni, talán majd legközelebb. 5/10

A fenti szöveg természetesen fikció, a tartalom és a valóság közti bárminemű egyezést tessék a véletlen számlájára írni.