Ghostchant – Slaves

001ghocov

Tracklist:

01. Prosperity Through Enslavement
02. Where Nothing Is Sacred
03. Shards
04. Devoid/Disposed

Műfaj: Hardcore/metal

Támpont: Enabler, All Pigs Must Die, Harm's Way

Hossz: 13:36

Megjelenés: 2014. január 14.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

A Ghostchant megszületéséről még 2012 végén röppentek fel az első hírek (pontosabban egy kép), és 2013 elején a Gorezone egyik adásában is beszélt az amúgy 2012 nyarától létező együttesről Jakab Zoltán frontember. Akkoriban csak a Ghostchant nevet és a tagok kilétét lehetett tudni: Ketten a Nadirból, ketten az Idoruból csapódtak Zolihoz (aki Nagy Gáborral már a Newbornban dolgozott együtt). Sokat ebből a felállásból nem lehetett kikövetkeztetni a zenét illetően, Ez a dolog a Shards bemutatásakor, tavaly november végén tisztázódott - nagyjából. Az igazi debüt azonban itt van, és nem okoz csalódást.

A Shards bemutatkozása után eléggé úgy tűnt, hogy a Ghostchant az Enablert és hasonszőrű társait igyekszik követni, viszont sokkal kevésbé mocskos, mint ők, és a metalos témák is sokkal nagyobb szerepet kapnak itt: a Shards refrénjét akár az At The Gates is írhatta volna, a Devoid/Disgrace pedig olyan régi black metal legendákat szólít meg, mint a Darkthrone vagy a Dissection (amúgy ezek a blackes hatások a legjellemzőbbek az EP-n, és emiatt ki is lehet zárni azt, hogy egy sima kópiabandáról lenne szó). Mellesleg a crust jelzőt is eléggé szájhúzva lehetne rájuk aggatni, mert nincs meg a hangzásukban az a mocsok, ami a crust bandákra jellemző. Ettől függetlenül a Slaves nagyon profi lett, négyből három dal nagyjából ül, csak a Where Nothing Is Sacred lóg ki egy kicsit, a többi számnak mind megvan  a maga emlékezetes pillanata. Nem egy olyan anyag, ami egyből magával rántja az embert, sokkal inkább hallgatásról hallgatásra érik be (tavaly a Power Trip albuma volt ilyen), és akkor már nem csak a Shards az, amit konstans bólogatással hallgat az ember, hanem pl. a Prosperity Through Enslavement picit túlnyújtott, de ettől még hatásos bevezetője utáni csapkodása is. A szövegek is elég magas szintet ütnek meg, még ha a tematika ezerszer ismert is (“minden szar, és nem teszünk semmit”, bár ez  így eléggé el van bagatellizálva, mert tudjuk, hogy Zolinak jóval komolyabb a tehetsége a szövegíráshoz), de örökzöld, és különösen napjainkban eléggé aktuális. Ezek után pedig csak hab a tortán a hangzás, ami jó alapot ad ehhez a metal/hardcore olvasztótégelyhez, ami bár nem tökéletes, de nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a 2014-es év jól induljon a keményebb zenék kedvelőinek, és elegendő betekintést szolgáltat a zenekar világába ahhoz, hogy várakozással töltsenek el a folytatásra nézve, ami 3 további EP képében fog érkezni. 8.5/10