For Today – Breaker

Elég későn indult meg a lemez promója, ám nyugtatóan hathatott a rajongóknál, hogy az album a jól bevált egyszavas címet kapta. Aztán nem sokkal a Breaker megjelenése előtt nyilatkozott Mattie Montgomery énekes, miszerint: „Azt hittétek, hogy eddig kemény lemezeket csináltunk? Na majd most figyeljetek.„, és ezzel egyidőben minden rajongó felcsatolta a vészpelenkát, a nyakát pedig Schobert Norbival edzette kőkeményre, hogy a breakdown vonatra felugorva ne kelljen szégyent vallani a hárdkórtestvérek előtt. Persze a zene nem lett semmivel sem keményebb, annál inkább a brutális hangzás, amitől a beton is kettéreped rosszabb napján. A bandára jellemző mélykiemelések természetesen most sem maradhattak el, ami egy gyenge fülhallgatóval nem sokat nyom a latba, ám egy minőségi hangrendszeren hallgatva szerencsés esetben csak az ember tüdeje reped szét egy-egy robbanásnál. Ehhez hozzátesz Mattie hangjának egyértelmű fejlődése, akinek a károgós hangjától falnak lehetett menni a korábbi albumokon, itt azonban jól sikerült öblös hörgést hallunk tőle, de ha kell, meghitten olvas monológot a szép átvezetőkben. A hangszeres szekció is egy kisebbfajta fejlődésen ment át: a már említett gyengébb gitármelódiákat igazi, modern metál témák váltották fel, amitől az egész banda sokkal frissebb hatást kelt. Persze a tempós breakdownok még mindig ledarálják az embert, és az igazat megvallva a lemez több mint fele ebből áll, mégsem tudunk rájuk haragudni, mert ezt is tudják ötletesen csinálni, ha kell csordavokállal, tiszta énekkel vagy a második gitár bevonásával színesítik a repertoárt.

Ami talán más bandáknál nem annyira kiemelendő, de náluk mindenképp szót érdemel, az a keresztényi hit, ami a bandát, és az életüket vezeti, hiszen a szövegeket teljes mértékben ez ihleti, és az élő fellépéseken is fordítanak időt arra, hogy ami a szívükön van, azt megosszák az emberekkel. Az album fő vonalát pedig egy történet adja, amiben egy megtört ember a saját bűnei súlya alatt próbálja megtalálni a kiutat a szenvedésből. Négy átvezető monológ segít abban, hogy világosabb legyen a sztori, bár az utolsó rész egy felszabadító, kórussal megtámogatott dalba torkollik, ami össze is foglalja a lemez lényegét: Isten olyan dolgokra akarja használni az embert, ami a saját, és mások életébe is áttörést (innen a lemezcím) és boldogságot hoz.

Itt van tehát egy lemez, amiben első hallásra nincs több, vagy kevesebb, mint egy átlagos metalcore albumban, mégis úgy tudták összerakni a srácok, hogy élvezetes legyen és akár még szerethető is. Hallgattatja magát annak ellenére, hogy kitartónak kell lenni ahhoz, hogy a lemez végéig eljussunk a breakdown halmok közt és rejt magában olyan értékeket, amiket öröm felfedezni és amiket csak kitartó hallgatások árán lehet magunkévá tenni. Ám akiket még így sem győztek meg az iowai srácok, azok látogassanak el a május 10-én a Dürer Kertbe, ahol az As Blood Runs Black, az Adept és a Caliban társaságában őket is elkaphatja egy rövid zúzás erejéig. Breakdown mániások persze előnyben.

6,5/10