Fireflight – Now

A Fireflight persze sosem játszott vérmetált, de azért abban megegyezhetünk, hogy a The Healing of Harms és az Unbreakable után a harmadik nagylemez egy valamelyest könnyedebb útra lépett, ami ugyan még így is tele volt jó kis dalokkal, de nem mondanom, hogy rongyosra hallgattam volna. A Nowról elsőként megismert dal, a Stay Close hozza a már megszokott rendkívül magas színvonalat, egy igazi megaslágerrel van dolgunk. Tökéletes indítása az anyagnak, amihez klip is készült:

A hangzás is borzasztóan erős lett, a szám pedig tényleg telitalálat. Rendkívül feszes tempó, ütős refrén. Ide kattintva pedig egy akusztikus előadás formájában is megcsodálhatjuk Dawn Michelle tehetségét. A folytatásban érkező Ignite-hoz nem is igazán tudnék mit hozzáfűzni, egy igazán ütős rock sláger, amiben jó érzékkel találták meg az egyensúlyt a keményebb és a rádióbarát részek között. A harmadikként hallható Escape viszont már az album legerősebb pillanataival büszkélkedhet Dawn énekdallamainak köszönhetően. Egész egyszerűen brutálisan nagyot énekel a refrénben. Fájdalmasan gyönyörű, miközben a hideg ráz minden egyes alkalommal. A szövegre is érdemes odafigyelni, de egyébként aki nem különösebben akar ezzel foglalkozni, annak nem kötelező elmerülnie a mondanivalóban, hiszen a sorok bogarászása nélkül is tökéletesen élvezhető a muzsika.

Ha nagyon akarnám, akkor a For Those Who Waiten található Name-mel állíthatnám párba a He Weeps című balladisztikus tételt, amit a rádiós vonalat erősítő Keeping Me Alive követ. A félidőnél járva azt hiszem elég jó az összkép, és még ha nem is bombaerős minden egyes nóta, igazából panaszra sem lehet okunk. Ráadásul a Stronger Than You Think a legjobbkor érkezik, és jól felrázza a lemezt. Végre egy kicsit keményebb, tökösebb tétel, ami valamelyest a régi időket idézi. A nyitó dal és az Escape mellett ez is nagy favorit az albumról. Innentől viszont sajnos megbicsaklik az eddig viszonylag egyenletesen teljesítő lemez, mivel a Prove Me Wrong, Dying For Your Love, Rise Above hármasa az ültetősebb szerzemények közé tartozik, amiért pedig igazán nagy kár. A félreértések elkerülése végett, nekem egyébként nincs különösebb bajom a rádióbarát slágerekkel, de amit viszont itt hallok helyenként az sajnos egyrészt semmi különös, másrészt pedig vagy önismétlés, vagy egész egyszerűen hiányzik belőle az a bizonyos plusz, amitől egy potenciális sláger lehetne. Mert ez így viszont semmivel se több közepesnél. Jó ellenpélda a záró tétel, a címadó nóta, ami még a három percet sem éri el, viszont egy iszonyatosan pörgős, húzós dal. Ilyenből elbírtam volna még viselni párat. Így viszont ismét elmaradt a csoda, nem sikerült egy újabb slágergyűjteményt megírni, hiszen igazából 4-5 számra mondanám azt, hogy valóban kiemelkedő. De persze, ha mindent félretéve csak a könnyed szórakozási faktorra koncentrálunk, akkor nincs akkora vész, csak hát akkor is fájó így szemlélni a dolgokat, amikor mind nagyon jól tudjuk, hogy milyen örökérvényű himnuszok sorakoznak az első két nagylemezen.

Dawn csodás hangjának, az erős kezdésnek, majd a még későbbiekben felbukkanó kiemelkedő momentumoknak, a végig rendkívül feszes dobjátéknak és az impozáns megszólalásnak köszönhetően kap végül közepesnél jobb értékelést a korong. Azért remélem, hogy legközelebb kevesebb langyi résszel, egy jóval meggyőzőbb dalcsokorral fog előrukkolni a csapat!

6/10