Engel – Blood of Saints

A leginkább In Flames / Soilwork kisöcsiként (vagy éppen „B” oldal összeállításként) definiálható muzsika alapjaiban nem sokat változott az évek során, azt leszámítva, hogy jól hallhatóan csillapíthatatlan vágyat éreztek a srácok arra, hogy felüljenek arra a bizonyos vonatra, aminek oldalára dubstep felirat van festve. Rögtön az első kislemezként kihozott és megfilmesített Question Your Place indítja a korongot, ami nem sejtetett túl sok jót az album egészére vonatkozóan. Persze akkor még nem tudtam, hogy a lemez egyik így is legjobb szerzeményével van dolgom, de ezt szűk 40 perc leforgását követően viszont elég egyértelműen ki lehet jelenteni. (A jobb dalok közé sorolható még  a Numb és a címadó tétel.) Mert hát hiába az Antfarm Stúdió és a brutálisan megdörrenő hangzás, és hiába Magnus Klavborn énekes és az ő egyből felismerhető / megszerethető orgánuma, a produkció sajnos továbbra sem tudja megugrani a közepes szintet. Tizenöt évvel ezelőtt lehet, hogy ez valakit lázba tudott volna hozni, de a mai mezőnyt elnézve, ez nem több egy tisztes iparosmunkánál. Arról pedig nem is beszélve, hogy ha már egyszer beérezték a dubstep csatasorba állítását, akkor miért nem használták bátrabban? Mert ez így rettentően gagyi, hogy az egyébként kezdetektől jelenlevő indusztriális attitűd mellé most még behozták az új mágust, de úgy, hogy kábé ugyanazt a két hangmintát ismételgetik randomszerűen a számokban. Ez ettől még nem lesz sem előremutató, sem pedig újító.

Nem mondom, hogy az Absolute Design-nak elkötelezett híve lennék, de ott legalább tényleg voltak jó, erős nóták, míg a Blood of Saintsen még a legjobb esetben is csak egy-egy témát tudnék megemlíteni, hogy na igen, itt felkaptam a fejem. Ez főleg akkor tűnt fel, amikor az utolsó szám lecsengését követően elindítottam a 2007-es bemutatkozó anyagot. Az igazat megvallva hiányzik egy erős vezérfonál a szóban forgó dalcsokorból, ami mellett erre-arra elkalandozhatnának a dalok egy izgalmas egyveleget alkotva. Ehelyett viszont egy teljesen homogén közegben kapirgáló egy helyben toporgás az, amit hallunk. Se nem bántó, se nem világmegváltó muzsika, ami leginkább egy modern látszatot keltő, de a valóságban egy helyenként 90-es évekbeli diszkómetál világára hajazó világba kalauzolja el a hallgatót. A kérdés már csak az, hogy vajon 2012-ben ki az, aki jegyet vált még egy ilyen utazásra?

5/10