Emmure – Slave to the Game

Tracklist:

01. Insert Coin
02. Protoman
03. She Gave Her Heart to Deadpool
04. I Am Onslaught
05. Bison Diaries
06. Poltergeist
07. Cross Over Attack
08. Umar Dumps Dormammu
09. Blackheart Reigns
10. M.D.M.A.
11. War Begins With You
12. A.I.

Hossz: 31:54

Megjelenés: 2010. április 10.

Kiadó: Victory

Webcím: Ugrás a weboldalra

Úgy tűnik, az Emmure-nak sikerült visszatérnie a megszokott ritmusához: egy év, egy lemez. És ahogy tavaly is leírtam, a Speaker of the Deaden már mintha megindult volna valami. Jó, igaz, hogy vannak olyan gyerekbetegségek, amiket még ki kell nőni ("Csináljunk klipet a Drug Dealer Friendre, mert a kritikusok leszólták, hogy szar a szövege! Mutassuk meg nekik!"), de amit azon a lemezen hallottam, igen bíztató volt, és azzal kecsegtetett, hogy az Emmure végre visszatérhet korábbi dicsfényéhez, még ha valakik ezt másképp gondolják is. A reményeimet csak fokozta a doboscseréről érkező hírek is, hiszen Mark Castillo, a Bury Your Dead zseniális You Had Me at Hellóján dobolt, ami nálam olyan, mintha Ben Koller beszállt volna a The Dillinger Escape Planbe.

Ebből talán le is szűrhető, hogy mit is vártam a Slave to the Game-től, ám ez nem igazán jött össze, a tempók nem gyorsultak, vagy legalábbis nem annyit, amennyit elvártam. Ehelyett két tendencia folytatódott, amit az előző lemezen megfigyeltem: az egyik, ami a Speaker utolsó dalában hallatszott, miszerint a srácok beruháztak egy új gatyamadzag, akarom mondani húrkészletbe, ami elhozta azt a djentesebb hangzást, amitől tavaly rettegtem, ugyanis azt gondoltam, hogy ezzel a dalok minősége is csökkenni fog, mivel megint van mire fogni egy tonna breakdownt. Szerencsére nem így lett, és ez a másik tendencia, azaz a dalok kezdenek egyre jobbak lenni, és kezdenek eltűnni a töltelékek, amiből azért tavaly jó sok volt. És ami a legfontosabb, és amit a leginkább tisztelek, az az, hogy nem feküdtek rá a dubstep vonulatra. Jó, a szokásos wobwob most is megvan (A.I.), de ennyi, és nem több. Viszont ami igazán örömteli, az az, hogy sokkal dinamikusabbak lettek a szerzemények, és én ezt hajlamos vagyok ezt Mark számlájára írni, aki ezzel előlépett az év igazolásává. Neki (?) hála az anyagon megjelennek az egyszerű hardcore-os tukatukák, igaz, hogy csak másodpercekre, de ez már haladás.

Az igazán erős tételek a második felén vannak az anyagnak. Bár a Protomanre és az I Am Onslaughtra készültek az első klipek, méghozzá meglepően gyorsan, ám pont körbelőtték a még jobb számot, a She Gave Her Heart to Deadpoolt, aminek a címéért is hatalmas piros pont jár. A felejthető Bison Diaries és az átkötő Poltergeist után érkezünk meg a Cross Over Attackhoz. Szerintem az Emmure eldöntötte, hogy mostantól hetedik helyre fogja tenni az aktuális lemezek legjobb dalát, mert ez az előzőn is így volt, és most is a hetes a legerősebb. Indul egy dallamos hardcore-os témával, amit fél percnél egy hatalmas breakdown követ, amihez hasonlót én még nem hallottam tőlük. Az ezután következő Umar Dumps Dormammu (újabb képregényes utalás) is erős, főleg a Pantera Good Friends and A Bottle of Pillsét idéző basszusos kiállás. A Blackheart Reigns-ben is van egy jól felvezetett emlékezetes téma („This is my heart of darkness…”), ám itt még mindíg nincs vége. Az M.D.M.A. már-már a Goodbye to the Gallowsra emlékeztet a háttérben megbúvó visszhangosított dallammal és a tengerparton egyedül üvöltözős klipért kiáltó befejezéssel. Említésre méltó még a záró A. I., ami az ominózus dubstep téma mellett is elég súlyos darab. Ám ahhoz, hogy a Slave egésze is súlyos lett, hozzájárul a meglehetősen masszív hangzás is, amiben szintén sikerült előrelépni tavaly óta, bár sokak szerint az új For Today meg fogja enni reggelire (én amúgy nem tartozom közéjük). Mindazonáltal úgy gondolom, hogy az Emmurenak sikerült egy újabb lépést tennie a helyes irányba, a szövegek között sincsen gagyik, mint az előző kettőn, és ez sokat dob az élvezeti értéken. Hölgyeim és Uraim, az Emmure-ra rászámoltak, de volt még náluk annyi zseton, hogy visszatérjenek a küzdelembe!

7/10