Elitist – Reshape Reason

Ez pedig nem más, mint jelen cikkünk alanya, a Reshape Reason. Elöljáróban azt már most érdemes leszögezni, hogy jobban sikerült a mélypontot jelentő második kislemeznél, de vajon elég lesz-e ez a mai túltelített mezőnyben ahhoz, hogy a valódi nagyok közé emelkedjenek? Az kétségtelen, hogy erre kísérletet tesznek, a közel negyvenötezer ’like’ mindenki kedvenc közösségi oldalán pedig azt sugallja felénk; jó úton járnak.  Természetesen egy új lemez újabb tagcserékkel jár, ezúttal a korábbi énekestől, valamint az egyik gitárostól váltak meg, ráadásul csak a mikrofon megfelelő oldalára találtak arra alkalmas jelentkezőt, így a továbbiakban, meghatározatlan ideig csupán négyen folytatják a zenélést. Az album tíz szerzeménye a korábbi kislemezek alapanyagaiból építkezik – megtalálhatóak a ’Caves’ metalcore sablonokra épülő, mégis fogós témái, de helyenként erősen érződik az ’Earth’ djenthez közeledő atmoszférája is. A csapat rendkívül korrekt önkritikával rendelkezhet, ugyanis remekül szelektáltak a korábban kissé csiszolatlannak ható ötletek közül, így csak az életképes megoldásokat emelték át a nagylemezre.  Azonban ezeket az életképes megoldásokat – legalábbis igen jelentős részüket – hallhattuk már megannyi hasonló stílusú zenekar háza táján. Ráadásul a ma rendkívül divatosnak számító mély, hihetetlenül tiszta hangzást preferálták a felvételek során, így az album megszólalása sajnos nem nevezhető túlzottan egyedinek, sőt. Úgy látszik ma már boldog, boldogtalan ilyesfajta beállítások mellett teszi le a voksát, így viszont egy idő után, amikor már mindenki találkozott néhány hasonló alkotással, unalmassá, kiszámíthatóvá válhat. Pedig korrekt ötleteket is felfedezhetünk a korongon, valóban nagy odafigyeléssel állították össze a számok szerkezetét, jól illeszkedő váltásokkal, technikás témákkal megpakolva. A lassabb, hangulatosabb átvezetők, vagy a zongoratémák igazi felüdülést jelentenek a néhol kissé egysíkúra sikerült részeket követően. Az ének rendben van, erőteljesebb megoldásokkal operál, mint az ’Earth’ világa, a tiszta témák viszont nem éppen a legjobbak, amiket valaha hallhattunk, de csak néhányszor kerülnek előtérbe, és még bőven az elfogadható szinten belül mozognak.  Az egyik buktatója a dolognak a már sokat kerülgetett monotonitás: az időnként előkerülő sablonok, a megszokott hangzás miatt helyenként túlzottan is egybefolynak a szerzemények az első néhány hallgatás során, tehát érdemes kitartónak lenni, ha hirtelenjében nem fogna meg a hangulata.

Nagyon jól felépített és átgondolt lemez lett a Reshape Reason. De ismét elmondható az, ami az Elitist munkásságáról a korábbi kislemezek alapján is elmondható volt: nem sikerült felkavarniuk azt a már többször emlegetett állóvizet. Egy korrekt iparosmunka nem vitás, helyenként meglepően jó elképzelésekkel, de sajnos ezekre általában jutnak már ezerszer hallott megoldások is. Ettől függetlenül akadnak szerethető momentumai, így nem fulladt teljességgel a középszerűségbe a csapat profizmusa. De legközelebb már többre lesz szükség, különben ők is beállnak a megkülönböztethetetlen hangzású zenekarok végeláthatatlan sorába. Igazán kár lenne értük. 7.5/10