Daytrader – Twelve Years

Talán majd eljön az az idő egyszer, amikor nem kell a Rise szerepével foglalkozni egy kritikában, de egyelőre még friss a kiadónak az a tendenciája, hogy kritikailag elismert zenekarok igazolásával győzzék le a nevükhöz nőtt, teljesen jogos sztereotípiákat – úgy tűnik, hogy Craig Ericsonék rájöttek, hogy egyszerűbb Make Do and Mendeket és Early Novembereket szerződtetni, mint megtanítani az Of Mice & Men tagjait zenélni. Szerencsére a Transit és immár a Daytrader példája is azt bizonyítja, hogy az aláírás előtt ezek a zenekarok kikötötték, hogy a cég nem szólhat bele a dalok tartalmába, így amit a Twelve Years-en hallunk, az tisztán Tymék zenei haladásának a terméke. Az már az első néhány dal meghallgatása után meglehetősen világos, hogy különösebb változásokat nem hozott az album, és ez kifejezetten örvendetes abból a szempontból, hogy az EP-en bemutatott recept működött olyan jól, hogy az megérdemeljen legalább egy nagylemeznyi kibontást. A leginkább fülbetűnő változást az alternatív rock elemeinek enyhe jelenléte hozta (nyugodtan foghatjuk a dolgot Mike Sapone producerre), ami meglehetősen direkt tettenérthető a Deadfriends-ben vagy a Silver Graves-ben, ugyanakkor hiába furcsa kicsit pl. előbbi nirvanás kezdése, a már meglévő Jimmy Eat World felhangok miatt beleillenek a képbe. Ezt leszámítva viszont nagyjából maradtak a megszokott punk/emo dallamoknál, sok minden futhat át egy valamelyest tapasztaltabb hallgató agyán a Sunny Day Real Estate-től a Taking Back Sunday és a The Used párosán át a Brand New-ig, azonban Tym hangjának köszönhetően nem érezzük sosem eljátszottnak, áthallottnak az egyes megoldásokat. Az énekes hibátlanul teljesít az összes tételben, és még a lassú dal próbáin (Skin & Bones, After-Image, Heard It In A Song) is átmegy: ő az, aki egységessé és igazán kiemelkedővé teszi ezt az albumot és zenekart. Kicsit rövidnek tűnt az EP és az album megjelenése közt eltelt idő úgy, hogy 2011-ben több, mint 200 koncertet adott a banda, és első hallásra nem is nehéz néhány kevésbé emlékezetes dalt találni az albumon, de a remek dalszövegeknek (ha már a 2000-es évek legtöbbet idézett underground bandái hatottak rájuk, akkor illett erre is figyelniük) és a refréneknek köszönhetően ezek ellenére is hozzá tud nőni az emberhez a lemez.

8/10