Cynic – Carbon-Based Anatomy EP

A csapat fennállása alatt megszámlálhatatlan mennyiségű tagcserén esett át, azonban a sok bizonytalanság ellenére a Cynic gyakorlatilag mindig két ember nevét jelentette, akik rövidebb-hosszabb ideig maguk mellé csábították a progresszív rock és metal vonal élbolyába tartozó zenészeket. És ez mit sem változott a kezdetek óta. Paul Masvidal énekes/gitáros, illetve Sean Reinert dobos az eddigiektől eltérően ezúttal az írási processzus során (kivéve Sean Malone basszustémáit, melyeket ő maga játszott fel), illetve a média számára is csupán ketten alkották és alkotják a zenekart, mint hivatalos állandó tagok, hiszen megelégelték az eddigi bizonytalanságot és hivatalosan is vendégzenészekre váltottak. Ők jelenleg: Brandon Griffin basszusgitáros (ex-The Faceless), illetve Max Phelps gitáros, énekes (Exist). Egyszóval az élőteljesítmény magas színvonala garantált.

Visszakanyarodva a megkerülhetetlenséghez: a zenekar a kezdetek óta minden egyes kiadott albumával képes volt megbolygatni az akkori színteret, főleg a pár demóval felvezetett/megelőzött debütanyag az, ami előtt nem csak én, hanem az egész death metal szcéna egyként hajt fejet. Máig hihetetlen, hogy jött egy csapat kvázi a semmiből és 1993-ban letették az asztalra a Focus c. lemezt, ami annyi újdonságot tartalmazott, hogy amikor én jó tizenhárom évvel később megismertem konstatáltam, hogy erejéből semmit sem vesztett. Persze ilyen lemezek, zeneszerzők elvétve még vannak a zene világában, de a csapat kapcsán akkor kezdett el csak igazán forrni a levegő, amikor kiderült, hogy az újjáalakulást követően a második lemezen dolgoznak. Jómagam fülem-farkam behúzva esdekeltem, ugyanis attól féltem, amitől mindenki: lerontják a nívójukat. A Traced in Air persze végül nem hogy csalódást nem okozott, hanem elérte, hogy még inkább a kedvenceim között tartsam számon a csapatot, akik azóta szinte megállás nélküli turnézással töltötték az idejüket és mindössze arra volt idejük, hogy tavaly megjelentessék az évtized egyik legfeleslegesebb EP-jét, amin egy új dal mellett négy Traced in Aires nóta újragondolása kapott helyett. Az eredetiekhez képest egy jóval letisztultabb és egy teljesen más megközelítést alkalmazó kislemezről volt szó, azonban a végeredmény számomra a „se íze, se bűze” kategóriát kimerítve elveszett a feledés homályába, de utólag állt össze a kép: a Re-Traced előrevetítette a Carbon-Based Anatomy letisztult és a már megszokottnál is könnyedebb világát.

A Season of Mist égisze alatt napvilágot látó hatszámos kislemez ezt a részemről várható, de valahol mégsem remélt vonalat követte tovább. A legfőbb és leginkább szembetűnő változás az EP kapcsán az a tény, hogy a Cynic mostantól egyre kevésbé sőt megkockáztatom egyáltalán nem esik a metal zene fogalma alá. A metalra jellemző megoldások háttérbe szorultak, az üvöltések köddé váltak, cserébe viszont a korábban már megszokott színvonalon és minőségben három teljesen új dal tárul elénk, melyekhez a struktúra érdekében egyenként egy-egy átvezetőt is hozzácsaptak az urak. Noha Paul egy nyilatkozatában elárulta, hogy hangulatilag az EP hat állomáson keresztül az Amazon-folyó elhagyatott vidékéről a világűrbe kívánja elkalauzolni a hallgatókat, azt kell, hogy mondjam ez az elhatározás kiváló módon testet is öltött és érzékelhető volt minden különösebb szerzői értelmezéstől függetlenül (a koncepció egységét még egyértelműbbé teszi, hogy az EP dalai gyakorlatilag megállás nélkül hömpölyögnek egymás után). Számomra az ambient átvezetők lévén az egész kislemezt markánsan körbelengi egy keleties hangulat, mely be kell valljam kifejezetten átjött, még ha nem is feltétlen vagyok elkötelezett híve a kultúra minden területének. A nyitó Amidst the Coals mindezt a hangulatot pedig kiválóan meg is alapozza Amy Correria vendégénekesnő különleges karakterével és stílusával. Azt követően érkezeik a lemez első teljes értékű dala. A címadó különlegessége, hogy a Traced in Air Intergal Birth c. nótájával mutat rokonságot a tekintetben, hogy Paul Aeon Spoke névre hallgató progresszív rock projektjének teljes értékű tétellé nem kidolgozott, ezúttal Homosapien c. dalát használta fel, ami óriási probléma és egyben a Cynicre jelentett legnagyobb veszély is. Semmi esetre sem örülnék, ha a szintén Paul és Sean szerzőpárost jegyző csapat zeneileg is azonosulna az Aeon Spoke világával. Ugyanis ebben az esetben a kettő párhuzamos működtetése felesleges, sőt kifejezetten méltatlan lenne. Persze nem azért mondom mindezt, mert egyetlen átiratról van szó, hanem, mert az egész EP-t körbelengi ez a potenciális veszély. A Box Up My Bones képében találkozhatunk is a dalcsokor leginkább jól sikerült tételével, azonban azt az összképet, hogy a csapat az alábbi EP-t túlontúl sebesen csapta össze már nem változtatja meg. A Cynic mindig képes volt új és izgalmas megoldásokkal előrukkolni, azonban mindez most a tagok képességei miatt amúgyis magas szintű produktum nem üti meg azt a mércét, amit a korábbi nagylemezeikkel felállítottak (értsd: 10/10). Szólóban, Gordian Knot, Aeon Spoke vagy nem Cynic név alatt biztosan magasabb pontszámmal illetném, mert jó és minőségi anyagról van szó, de ilyen év alatt én minden tekintetben megkövetelem a maximumot.

Összefoglalva: A Carbon-Based Anatomy egy erős és jó anyag, még ha érződik is rajta a sietség atmoszférája, de az én szememben nem ér fel se a Focus, se a Traced in Air által közvetített progresszív, a dzsesszel oly gyakran fúziót mutató világgal, pláne, hogy erőteljes elmozdulását érzek a prog-rock sideprojectek irányába, ami, ha teljes egészében beteljesülne egy világ omlana össze bennem. Biztos, hogy gyakran vendég lesz még a lejátszómban az EP a többi Cynic tétel mellett, de a jövőre érkező nagylemez kapcsán én többet és jobbat várok. A legjobbat azonban még nem is mondtam: a Concerto szervezésében a Cynic december 13-án újra, ezúttal már negyedszer látogat Budapestre, és a Club 202-ben egy egészestés fellépéssel fogja elcsavarni az arra nyitottak fejét. A jelenlét kötelező, mivel az ár baráti (3500 Ft) és az előzenekari tisztet nem más, mint a djent egyik kiválósága Chimp Spanner fogja betölteni. Ott találkozunk!

7,5/10