Cold World & Sean Price – How The Gods Chill

Tracklist:

01. How The Gods Chill
// Cold World feat. Sean Price (3:29)
02. How The Gods Chill
// Sean Price feat. Roc Marciano & Meyhem Lauren (3:09)

Hossz: 6:37

Megjelenés: 2011.03.29.

Kiadó: The White Glove Group

Webcím: Ugrás a weboldalra

Arra, hogy a hardcore a hip-hoppal keveredhessen, nem csupán azért volt belső igény a kilencvenes évek hajnalán, mert a két szubkultúrában számtalan közös alapérték található mind a közösségi élmény, mind a zárt értelemben vett összetartozás gondolatából adódóan, hanem azért is, mert az akkor saját végleteit kereső hangzás új perifériát tudott újfent sikerrel lefedni. Persze az utókorra többnyire csak az hagyományozódott át, hogy a szlengbeli elemek átvétele, valamint a mondatfacsarások iróniája a mai napig megtalálható egyes előadók palettájában (25 Ta Life, Deez Nuts, hogy csak felületes példákat említsek), ugyanakkor ennél jóval többről volt szó, elvégre mind a hardcore-ban, mind a hip-hopban található egy olyan belső düh, amik nemhogy tompítanák, hanem éppen felerősítik egymást.

Épp elegendő példát hallhattunk erre az Intent To Injure ide vonatkozó kísérletein és a Crown Of Thornzon túl is, ám a legfontosabb állomásnak még így is a Judgment Night mára méltán kultikussá vált filmzenéjét kell tekintenünk, mert akárhogy is nézzük, azon túl valahogy minden a partvonalon kívül maradt (bár ez a periférikus kísérletek számlájára is írható: a Threat filmzenéje éppen ezt a szélsőséget testesíti meg). Lehet, hogy az itt hallható kollaboráció minőségi kiugrása miatt; lehet hogy csupán azért, mert olybá tűnt, ebből is el lehetett mondani mindent – ám kétségtelen, hogy hiába történtek újabb próbálkozások a szintézis felfrissítésére, ezek valahogy rendre nem hozták meg a titkon remélt eredményt. Egészen addig, amíg fel nem tűnhetett 2007-ben a No Omega című gyűjteményes kiadványával a Cold World legénysége, akik lényegében a semmiből előkerülve vették fel ott a fonalat, ahol hozzávetőleg több mint tíz éve sikerült azt kimondatlanul is lerakni. A Deathwish Inc. nem is véletlenül figyelt fel a srácokra, hiszen tényleg sugárzik belőlük az az őszinteség, amit ez a hangzás megkövetel: a Cold World számára a hip-hop lényegében eszköz, ami egyszerre hangsúlyoz és színesíti az összhatást. Ennek köszönhető, hogy intermezzóként is feltűnhetnek ilyen-olyan samplerek, valamint az is, hogy akár a dalokon belül is szerepet kaphatnak scratch-betétek vagy nem várt vendégsávok. A banda természetesen a zenekar arculatán kívül is protestálja elkötelezettségét, így a dobos Nick Woj(iechowski) rendre készítgeti a saját hip-hop mixeit, amiket klubbulikon is szívesen pörget (sőt, egy ilyen gyűjteményt már meg is osztott az érdeklődőkkel). Lényegében így figyelt fel rájuk idővel a Boot Camp Clikből és a Heltah Skeltah-ból is ismert rapper, Sean Price, aki felkereste a srácokat, hogy mi lenne, ha egy kiadvány erejéig kollaborálnának. Az eredeti elképzelés szerint Sean producelte volna a Cold World új nagylemezét, a közös munka azonban annyira olajozottan ment, hogy inkább az alábbi felvételt hozták össze – az album pedig még várat magára, de a végeredményt hallva ezt azért elnézhetjük.

Ezt pedig azért kell kihangsúlyozni, mert Sean és Dan Millsék egy régi-új szemponttal szeretnék felfrissíteni a két színtér kapcsolatát, ez pedig nem más, mint a mashup hagyománya. Így a How The Gods Chill lényegében egy olyan dalértékű mashup, ami önmagában is a zenei intertextualitás átjárhatóságára szolgáltat példát, hiszen a szerzemény zenei alapját a Judgment Night filmzenéjét is megjárt Faith No More-tól kölcsönözték a srácok (a Kindergarten riffjeiről van szó), amire teljesen új szöveg íródott mind Dan, mind Sean részéről, és a tétel végére a Cold World becsempészett egy kis hamisítatlan hazait is, csak hogy tudjuk, minek hol van a helye. Önmagában pedig a szerzemény tényleg megállja a helyét, hiszen benne van a hip-hop húzása, a hardcore ereje, és a FNM fogóssága is, ez a hármas pedig tényleg párját ritkítja. Hasonló lelkesedéssel sajnos nem tudok nyilatkozni a Roc Marciano és Meyhem Lauren közreműködésével készített remixről, ami ugyan szövegében képes átértékelni a korábban hallottakat, zenei alapjában mégis annyira ragaszkodik a sztenderdhez, hogy ezzel önmagát is belövi az átlagosnál jobb, de nem kiemelendő hip-hop szerzemények végeláthatatlan sorába. Ami külön izgalmat jelenthet ebben a szerzeményben, az nem más, mint a zenei aláfestés szétbonthatósága, hiszen több dallamfoszlánynál is érzékelhetővé válik a több gyökér párhuzamos húzása, ám ezt meghagynám a nálam jártasabbaknak: számomra csak a refrének végén elhelyezett hirtelen emelkedő hangszín volt konkrétan betájolható vendég a legutóbbi Outerspace-lemezről.

Nyilván túlzás lenne azt állítani, hogy ez a kétszámos kiadvány új tendenciát indíthatna be, hiszen valószínű, hogy egyszeri és megismételhetetlen alkalomról volt szó, azonban a How The Gods Chill tökéletesen bizonyítja, hogy igen is van potenciál ebben a keveredésben, sőt, arra is emlékeztet, hogy a mashup még 2011-ben is kimeríthetetlenül menő. Ennek tükrében pedig igazán elkészülhetne a következő Cold World-nagylemez is.