2011. február 17.
Tracklist:
01. Poison Thru Your Ears
02. These Eyes
03. Brushed Aside
04. Kicking Me
05. Mindstream
06. Terminate (The Need To Fly)
07. Twenty-Twelve
08. Avalanche Of Nonsense
09. Zuvuya
10. Bring Me The Stars
Bevallom őszintén, nem vagyok tökéletesen képben a Cadaveres eddigi munkásságát illetően, már ami a korábbi lemezeiket illeti. Persze koncerteken többször is láttam őket, de a szóban forgó lemez előzményei valahogy mégis kimaradtak nálam az elmúlt évek során. Így aztán talán nem meglepő, hogy részemről nem előzte meg az új korongot aggódó várakozás, vagy éppen leküzdhetetlen kíváncsiság, amit leginkább a komoly tagcseréken átesett csapat okozhatott a vérmesebb rajongók számára. Ugyanis első ízben hallható stúdió körülmények között Szakács Joci (ex-Ektomorf) dobos, Bölcsföldi Zoltán (North6) énekes és Göbölös Kálmán (Chaos Of Disorder) gitáros is a korongon! Azért ez pedig nem kis dolog egy zenekar életében. De a tagok előéle, illetve a Körmi által még a CDT időkben megismert profizmus iránti eltökélt ragaszkodása mindenképpen pozitív előhangot biztosított az albumnak. Arról nem is beszélve, hogy a megjelenést megelőző néhány hónapban több ízben is volt szerencsém elcsípni a brigádot élőben, és egyfajta igencsak elsúlyosbodó függőség kezdett bennem kialakulni az új dalok iránt. Így aztán mire odáig jutottam, hogy elindítsam a lejátszómban a cd lemezt, a cikkem elején taglalt mondhatni nem túl vérmes várakozás felettébb megnövekedett pulzusszámú gyermeki lelkesedésbe csapott át.
A koncertekről már jól ismert Poison Thru Your Ears a nyitótétel a Mindstreamen, és ahogy élőben, úgy itt is kitűnően teljesít. Remek kezdés, rappelős verzével és iszonyat ragadós refrénnel, ami egyébként szerencsénkre nem egyszeri csoda, hanem lényegében mindegyik dalba sikerült igazán fogós kórusokat írni. De erre majd még a későbbiekben úgyis külön ki fogok térni…
Felcsendül még egy kis perka is Szabó Máténak köszönhetően (aki még a későbbiekben is fel-feltűnik a számokban), valamint egy ízes kis gitárszóló Vörös Attilától.
A folytatásban következő These Eyes szintén arat a refrénjével, a nóta végén pedig igazi pogófesztivál veszi kezdetét, természetesen nem csak lelki szemeim előtt, hanem a való életben is!
A Brushed Aside az egyik személyes kedvencem, köszönhetően Zoli nem éppen hétköznapi énektémáinak (a keleties kezdőtémától az egész egyszerűen sokkoló megarefrénig). A végén van még jó kis paraszt menetelés, levezetésként pedig egy kis szitárjáték enged némi pihenőt. Ha egyetlen dalt kéne valakinek megmutatnom az új Cada korszakból, akkor igencsak esélyes, hogy ezt választanám.
A Kicking Me szintén esélyes koncertfavorit, rögtön működő „sláger”, aminek témái elsőre beleragadnak az ember hallójárataiba. Majd jön a címadó tétel, ami igencsak lendületesre sikeredett és még egy újabb Vörös Attila szólóval is meg lett fejelve a szerzemény. Félidőn túl a Terminate már nem tud annyira lázba hozni, itt kezdtem először érezni kicsit az egyhangúságot a dalok egymásutániságában, habár a refrén itt is kifejezetten jóra sikerült.
A legjobbkor érkezik a Twenty Twelve, a Cada maga kis világvége himnusza. Zseniális kezdéssel, gigameneteléssel, egy igazán súlyos, paraszt nóta, nem túl meglepő módon óriási énekkel.
Az Avalenche of Nonsense és a Zuvuya a soulflyosabb vonalat hivatott képviselni, ugyanakkor számomra a kevésbé izgalmas, kissé ellaposodott részét is jelenti a lemeznek.
Az albumot záró Bring Me The Stars egy letisztult, nyugodt, akusztikus tétel, ami remek választás volt a srácok részéről. Általában nem nagyon rajongok az ilyen befejezésekért, de ez határozottan ütősre sikerült! Engem megvettek kilóra, az már egyszer biztos. A zenekar honlapján egyébként minden egyes dalszöveg mellett van egy kis sztorimesélés, a dallal, illetve annak központi témájával kapcsolatban. Érdemes ezeket is átböngészni szerintem.
Összességében tekintve, van néhány kevésbé erős pillanata a 40 perces Mindstreamnek, de szerencsére Bölcsföldi Zoli személyében egy olyan frontembere van a zenekarnak, aki képes ezt is áthidalni, illetve elfeledtetni. Mert bizony engem teljesen elvarázsolt az éneke, és ezt mondom úgy, hogy a koncertteljesítménye egy fikarcnyival sem gyengébb, mint a korongon hallottak. A Varga Zoli irányítása alatt kialakított hangzást sem illethetjük egyetlen rossz szóval sem. Itt tartom fontosnak megjegyezni, hogy a Cadaveres legénysége avathatta fel a megújult Bakery Stúdiót, ami ugye a tavalyi év végétől már SuperSize Recordings néven fut Törökbálinton. További érdekesség még, hogy a zenei alap egyszerre lett feljátszva a stúdióban, ami aztán persze kapott még a későbbiekben díszítő, színesítő elemeket is. Sokat és keményen dolgozott mindenki, hogy olyan lehessen a Mindstream, amilyet annak idején megálmodtak a srácok, én pedig azt mondom, hogy elégedett is lehet a végeredménnyel mindenki. Ahogy az ugye ebben a műfajban általában lenni szokott, igazi koncertzene ez, tehát ami esetlegesen nem működik annyira egy szobában ülve, hallgatva, az mondjuk egy teltházas bulin lehet ugyanúgy beindít mint a többi… De azért én bízok benne, hogy sikerül majd a jövőben egy valamivel változatosabb dalcsokrot összeállítaniuk. Mindenesetre az útirány több, mint ígéretes, a jelenlegi felállás pedig szerintem remekül működik lemezen és koncerten egyaránt, tehát minden okunk megvan arra, hogy reménykedjünk, legközelebb még a mostaninál is erősebb nótákkal megpakolt lemezt kapjunk az arcunkba! Aki pedig teheti, látogasson el pénteken az A38 Hajóra és győződjön meg élőben az új Cada lemez értékeiről!
A Mindstream megvásárolható a koncerteken, vagy az eviline@freemail.hu e-mail címen 1500 Ft-ért.
8.5/10
