blessthefall – His Last Walk

Hűséges olvasóink talán még emlékeznek rá, mikor először találkoztam a blessthefall csapatával egy hír keretében. A srácokat én a promo képek és a myspace-számok alapján elkönyveltem egy kópia-zenekarnak, és az álláspontom a His Last Walk című debütáló lemez hallgatása közben sem változott. Pedig megpróbáltam.

A fenti enyhén feminim (elnézést, emo) jellegű promoképen túltéve magamat tettem be a lemezt, hiszen szerintem egy zenekar értékét azért a zene határozza meg. A lemez talán legélvezhetőbb tétele a Guys Like You Make Us Look Bad, de ez is csak szigorúan tudatmódosított állapotban. Az olyan számok, mint a Rise Up azt is bebizonyítják, hogy az énekes tényleg nem több egy látványelemnél. A tiszta énekhangja irritáló és valószínűleg a lemez többi részén sem véletlenül halk, áldom is érte a mixert. A gitáros fiúk felhasználnak mindent, amit ilyenkor illik de sajnos ők sem tudnak semmi kiemelkedőt alkotni. Néhány végighallgatás után sem tudok felidézni egy riffet sem tőlük. Az érzelgős és nem meglepően újfent sablonos With Eyes Shut Wide Open után a Black Rose Dyingben hallható fuldoklás annyira élvezetes, mintha üveggyapottal dörzsölnék a hímtagom. Persze vannak azért jó pillanatok, mikor felcsillan a kreativitás szikrája, mint például a Higinia elején hallható elekronikus betét, de azért az elég gáz, ha egy metál zenekar legjobb pillanata egy elektromos intro.

Én ezentúl is tartózkodó leszek a csapat zenéjével szemben, a bátrabbak megpróbálkozhatnak vele, de nem hiszem, hogy bárki a csapat rajongója lenne… A lemez hallgatása alatt szoros barátságot kötöttem a forward gombbal, a maradék időben pedig nem egyszer fintorodtam el, a már-már fizikai fájdalommal járó banalitás miatt… Sajnálom, ha valakit bánt a véleményem, de ez a lemez tényleg rossz. Számosítsuk a cikket, legyen egy négyes. A tízből. A lányok kedvéért pedig íme egy bónusz videó.

httpvh://www.youtube.com/watch?v=KkjfoCIDVI0

blessthefall @ MySpace