Beastmilk – Climax

Tracklist:

01. Death Reflects Us (2:49)
02. The Wind Blows Through Their Skulls (2:24)
03. Genocidal Crush (3:43)
04. You Are Now Under Our Control (3:34)
05. Ghosts Out of Focus (5:04)
06. Nuclear Winter (3:37)
07. Fear Your Mind (3:22)
08. Love in a Cold World (3:45)
09. Surf the Apocalypse (4:22)
10. Strange Attractors (5:54)

Műfaj: Sötét post-punk/new wave

Támpont: Joy Division, The Smiths, Echo & the Bunnymen

Hossz: 38:34

Megjelenés: 2013. november 28.

Kiadó: Svart Records

Webcím: Ugrás a weboldalra

Azt már a tavalyi Hexvessel-nagylemez is méltán igazolta, hogy Kvohst saját múltjában találta meg igazán önmagát, és a frontember feltehetően soha nem érezte ilyen jól magát a bőrében. Ez a felszabadultság határozta meg a No Holier Temple kötetlen lebegését, de ugyanez igaz a Beastmilkre is, hiszen a Climax az idei év egyik, ha nem a legjobb olyan nem-metal lemeze, amit más gyökerekre visszatekintő zenészek csiszoltak tökéletesre.

És hogy mitől lesz a Beastmilk 2014 egyik legnagyobb durranása a keményzenei életen innen és túl? Nemcsak amiatt, mert a múltidézés mindig menő marad, sem annak köszönhetően, hogy a srácok már most be vannak jelentve a következő év legfontosabb fesztiváljain, miközben tavasszal a Doomriders oldalán járják majd Nyugat-Európa klubjait. A Climax igazi erejét épp az adja, hogy a Beastmilk mostanra forrt ki igazán, és így saját hatásait is tovább merte gondolni: a Use Your Deluge fenyegető, apokaliptikus gótpunk hátszele szinte teljesen feloldódott a lehető legközvetlenebb és legtisztább ősforrásokban, a világvége-hangulat megteremtése pedig a kevesebb néha több elvéből kiindulva a lehető leghatásosabb. Itt már nincsenek duruzsuló, mélyre hangolt post-punkos gyorsulások, zajos vibrálások és heves visszhangok, de nincs is rá szükség, mert a Climax merengő, megfontolt dalai minden korábbinál hatásosabbak és szívbe markolóbbak. A hetvenes évek újhullámos hangzása, és úgy általában a post-punk zaklatottsága teljesen új köntösben köszön vissza, így a Joy Division, az Echo & The Bunnymen és a The Smiths (na meg a Viva Hate-féle Morrissey) hagyatéka születik újjá alig negyven percben. Ha nagyon túlozni kéne, a Climax az idei Savages-debüt férfiváltozata, mindez pedig egyes egyedül az albumok érzékenységében mérhető, mert a Beastmilk baljós temperamentuma még így is megmaradt egy-egy kvintben vagy a hangok kitartásában, azonban a zenekar hangzása a lehető legőszintébb formában tisztult le, és ebben van minden ereje. Hiszen hallhattunk már olyat, hogy a black metal hogyan kel frigyre a shoegaze-zel vagy a post-punkkal, de a Beastmilk nagylemeze lépett ki először igazán abból a komfortzónából, amikor nagyon ragaszkodni kellene a már bevált panelekhez vagy formulákhoz. Hiszen a Climax pulzáló lüktetése tényleg maga a fenyegetés, és ez az előadásmódon, a dallamok hátborzongató fogósságán, Kvohst orgánumán és dalszövegein túl tényleg annak a kiforrásnak tudható be, hogy a Beastmilk már nem csupán birtokolja saját eszközeit, hanem tud is azokkal bánni.

És emiatt aztán majd tényleg nagyot nézhetünk, amikor a keményzene világán kívül is felkerül az évzáró listákra a Climax: a zenekar meg is érdemli a zenei sajtó figyelmét, mert tényleg párját ritkítja, hogy ilyen hitelesen idézze fel bárki is a lehető legkurrensebb köntösben mindazt a homályt, ami így is belengi a mindennapjainkat, főleg így, télen. És ezért lesz 2014 nagy befutója a Beastmilk, teljesen megérdemelten. 9,5/10