Bad Rabbits – American Love

Tracklist:

01. We Can Roll (03:15)
02. Can't Fool Me (03:10)
03. Dance Moves (03:05)
04. Get Up And Go (03:24)
05. Take It Off (03:01)
06. Dirty (03:28)
07. Fall In Love (03:07)
08. Doin' It (03:31)
09. Sayonara (03:53)
10. Royal Flush (03:05)

Műfaj: szexis csokoládé

Támpont: James Brown, Prince, Rick James

Hossz: 32:59

Megjelenés: 2013. május 14.

Kiadó: Szerzői kiadás

Webcím: Ugrás a weboldalra

Egy zenei műfaj fennmaradásához a folyamatos útkeresés épp annyiban járul hozzá, mint az, hogy a régóta aktív bástyák mellett mindig legyenek olyan friss arcok, akik ontják magukból a jobbnál jobb dalokat. Többre pedig sok esetben nincs is szükség, hiszen már kijárt ösvényen is lehet új elágazásokat találni, ezt a dörgést pedig a bostoni Bad Rabbits is ismeri – ezért csinálták meg az év legjobb partylemezét, az American Love-ot, aminek hallatán az is táncra fog perdülni, aki egyébként csak bólogatna.

A hetvenes-nyolcvanas évek funk rockját és r’n’b-jét korántsem a legkönnyebb hitelesen megidézni, pláne vérfrissítést adni azoknak az egyes műfaji paneleknek, amik mára parabolisztikusnak hathatnak, ugyanakkor a tavalyi év egyik titkos befutója a legnagyobb hitelességgel biztosítja, hogy vannak dalok, amiknek nem kell többről szólnia, mint fiúkról és lányokról. Kár is lenne kerülgetni a forró kását: a Bad Rabbits zenéjében kulcskérdés a fülledt szexualitás, de ez az aranyhangú Fredua Boakye vezette zenekarnál nem olyan érzékenységgel jelenik meg, mint mondjuk a The Weeknd csendbe vonuló lemezeinek esetében, hanem épp ellenkezőleg: harsány, hímsoviniszta, de magával ragadó mindaz a pofátlan lendület, amikről a dalszövegek is szólnak, nem is beszélve arról a hangszerelésről, ahogy megszólalnak az American Love dalai. Amit egy laikus mindenképp érezni fog az első hallgatás során a súlyos groove-ok mellett (a dobok mögött Sheel Davé, az Irepress tagja ül), az nem más, minthogy ez a tagság arcátlanul össze van szokva, és minden szekció a lehető legjobban érzi egymást: másképp persze nem is lehet jól játszani a funkyt, de az borítékolható, hogy a vastag basszustémák, a fanfárokra hajazó fúvósbetétek, na meg a feelinges kórusok mellett a szintiszólók is olyanok, hogy megőrülsz tőlük, mert olyan elemi önfeledtség sugárzik a Bad Rabbitsből, ami nemcsak párját ritkítja, hanem még a nagy példaképeknél sem volt szembetűnő, hogy ilyen gazdag hagyomány ilyen természetesen találkozhasson. Mindebbe persze az is beletartozik, hogy a srácok zenei ízlése is rendhagyó: persze már korábban is láttuk, milyen az, amikor az r’n’b hajlításai és érzelemgazdag előadásmódja megjelenik a keményebb zenében, hiszen az Emarosát, a Dance Gavin Dance-et és Daryl Palumbót sem kellett félteni, ha arról volt szó, de azt aligha gondolhattuk volna, hogy ez visszafelé is működik, és Freduán is jól áll a Glassjaw kabát, vagy hogy úgy általában a Bad Rabbitsnek jól áll a Deftones. És ami a legszebb, hogy az elsőre működő dalok (amik már a Stick Up Kids EP-n is működtek) mögött csak a DIY áll, és semmi más: a Bad Rabbits ékes pionírja annak, hogy 2013-ban nem kell patinás kiadó vagy blingblinges hátszél, ha egy zenekar tudja, hogy mit akar, és ami még fontosabb, törekszik is arra, hogy a legjobb legyen abban, amit csinál. Nem is véletlen, hogy a zenekar idén nyáron már végigturnézhatja az ‘Államokat, helyenként a Taking Back Sunday vagy a Weezer vendégeként áll színpadra, de a mainstreambe való betörés is itt van a célegyenesben, elvégre a (kislemezenként más fenékborítóval felvezetett) American Love-ra már lecsapott Jimmy Kimmel és Craig Ferguson is, de az NBA döntőjének első meccsén Stephen A. Smith élő adásban perdült táncra a Get Up And Go hallatán. Meg hát tegyük a szívünket a kezünkre: ki tud mozdulatlan maradni ezekre a dalokra? Az vagy süket, vagy hülye, vagy mindkettő, mert kár is tovább ragozni, hogy a Bad Rabbits zenéjére nem lehet nem megmozdulni, és még a legszarabb napod közepén is mosolyra tud deríteni bárkit. 9,5/10


(Meg a Budapest-plakát sem rossz a falon 0:53-nál, nem?)