Az auszik már megint a spájzban vannak – az év egyik legjobb dallamos hardcore lemezével tért vissza a Miles Away

Az auszik valahogy mindig belenyúlnak a tutiba. Az oldalon az elmúlt években már számtalan alkalommal dicsértük a kenguruk földjéről érkező zenekarokat, és ezek között is kiemelten előkelő helyet foglalt el mindig is a Miles Away. Bizony, a Miles Away. A zenekar a 2000-es évek elején a youth crew mondanivalóját ültette át modern hardcore köntösbe egy kicsit dallamosabb kivitelezéssel, amely az idők folyamán egyre dallamosabb lett, de a Miles Away valahogy meg tudott maradni egy hardcore punk banda a stílusbeli változások ellenére. Egyszerűen cserélődtek a témák, a csapat egyre érzelmesebb lett, megírtak olyan slágereket, mint a Ghostwriter vagy az Endless Roads, most pedig itt a Tide, amelyre rátesszük a házat, hogy kb. addig gyanúsan az év dallamos hardcore anyaga lesz, ameddig be nem csönget a „kicsit egyház szurkálóvá” formálódó (?) Defeater.

A Tide végtére is a summázza mindazt, amiért szerettük az Endless Roads dalait, de azért észrevehető, hogy a szilárd youth crew kiállás és szövegvilág mintha halványodna, és a zenekar mintha picit elszakadna a korai lemezektől. Jól hallható az új nagylemez dalain, hogy tudatosan írtak a fiúk egy olyan korongot, amely a zenekar számára új korszaknak számító Endless Roads hangzásbeli/témavilágbeli megfelelő folytatása tud lenni. Ráadásul a dallamközpontú Endless Roads egyik hozadéka volt, hogy a csapat egyre érzelmesebb pályára állt (ennek a kezdete az volt, hogy 2007-ben megírták az első szerelmes dalukat), ezt pedig tudatosan folytatták egy olyan úton, amelyhez a Defeater-ből ismert Jay Maas nyújtotta a segítséget. Így nem érhet senkit sem nagy meglepetésként, hogy a dalok hangszerelése elkezdett kúszni a kortárs bandák megszólalása felé, de valahogy „Defeater szinten” meg tudták tartani a mértéket, és nem estek át a ló túloldalára. Ehhez hozzátartozik, hogy az ex-Defeater Andy Reitz is beugrott kicsit dobolni, az album hangzása ezek miatt nem olyan markáns, hardcore punkos, mint a banda 2010-es magnum opusának, az Endless Roads-nak. Mondhatni az erőteljes hardcore punk hangzásvilág a két figura befolyása miatt erősen visszább vett.

A lemez egyébként egy tipikus dallamos hardcore rifftengerbe kúszó zongora intróval nyit, és ezután a korong jelmondatai nem mások lesznek, mint a konzisztens teljesítmény, a fokozatosság, az érzelmi lendület, a dinamika és az energia. A Tide dalai egységesen erősen döngölnek, plusz ez ilyen személyes észrevétel, hogy több helyen lehet olyan érzése az embernek, mintha a tavalyi egészen zseniális, búcsúzó Bane nagylemezt hallgatná (lásd pl. Bane – All the Way Through és Miles Away – Ex Voto, vagy Bane – Calling Hours és Miles Away – Under Tow). Egyébként az is észrevehető, hogy Nick Horsnell mintha órákat vett volna Aaron Bedardtól és találkozott volna Derek Archambault sötétebb pillanataival is: változatlan, előbbihez hasonló stilisztika és technika, kiemelkedően vérengző tüdő, fajsúlyos vokálok, valamint emelkedő (!) hangvételű tiszták. Nagyon emberközeli megszólalás, feszes és megával rántó dalok, csillagos ötös dobtémák és dallamos hardcore szinten változatos dalszerkezetek. Ezekkel döngöl le a Terra Incognita, a brutál erősen kezdő Grateful, a lemez tetőpontját hozó Let the Words Roll By (aminek a vége esélyesen hidegrázás gyanús) vagy a hardcore punk töltetű, erőfitogtató Port of Call, az érzelembomba zárásról, az Under Tow-ról nem is beszélve. Valahogy minden a helyén van, és ami a lényeg: nagyon szerethető, emberközeli kiadvány lett a Tide, tetőpontokkal, himnikus strófákkal, ritmikailag sok, kellően jól elhelyezett váltással. Hogy megint megcsinálta-e volna a Miles Away az év egyik legjobbját öt év alatt második alkalommal? A válasz a kérdésre: igen. Ugyanolyan jó-e ez a lemez, mint az Endless Roards? Igenis, meg nem is, de egy biztos: nagyon addiktív, könnyen beránt, és egy Bane vagy Defeater rajongónak kellemes perceket képes okozni. 8,5/10

Kedvenc dalok: Grateful, Let the Words Roll By, Under Tow || Hallgatnivaló: Miles Away – Tide a Spotify-on

MILES AWAY – GRATEFUL