August Burns Red – Sleddin’ Hill: A Holiday Album

Már egy jó ideje szokássá vált, hogy a levelek sárgulása nemcsak az őszi hideget, hanem a rock- és metálbandák karácsonyi dalait is magával hozza, amelyekből aztán remek válogatást lehet készíteni, hogy a téli bevételkiesést valamivel pótolni tudják a kiadók. Az August Burns Red a Carol of the Bells-feldolgozásuk nyilvánosságra hozatala óta – ami akármilyen hihetetlen is, már öt éve történt – szinte minden évben meglepi rajongóit egy újabb karácsonyi nótával, amely kezdeményezés végül azt eredményezte, hogy idén egy egész lemeznyi karácsonyt rakhatunk a fa alá a banda jóvoltából.

Az persze más kérdés, hogy október közepén legfeljebb a plázaigazgatóknak és a marketingeseknek van karácsonyi hangulata, de az ünnep üzenete időtől független, hiszen ha valaki igazán szép karácsonyt akar, az már februárban elkezd spórolni a decemberi ünnepekre.  A Sleddin’ Hill ha 10 dolláros árával nem is emelkedik fölé az elanyagiasodó karácsonynak, de a vásárló legalább azt kapja a pénzéért, amit elvár, arról nem is beszélve, hogy egyes videómegosztó oldalakon hamarosan az egész album meghallgatható lesz. Persze a kiadói nyomás is a srácokra nehezedhetett az album elkészültét illetően – a Carol of the Bells a harmadik leghallgatottabb dal a bandától a youtube-on -, de ez a lemez egyetlen másodpercén sem érződik, hanem csak az a megmosolyogtató örömzene, amiért megéri karácsonyi kiadványt készíteni. Kevés az olyan banda, akik pusztán hangszerekkel vissza tudják adni a hangulatát egy-egy dalnak, de itt a legtöbb esetben ez sikerül, kár, hogy a Rudolph the Red Nosed Reindeer végén hallható csordavokál megmutatja, hogy simán lehetett volna jobb is, ha egy-két dalba került volna még több ehhez hasonló éneklés. Ami viszont külön öröm, hogy nem próbálták végigtekerni metálos témákkal a 42 percet, hanem rengeteg csilingelő, pattogó, zizegő hangszerrel támogatják meg a számok többségét. Emellett pedig sikerült megtartani azt az egyedi megszólalást, amiért az August Burns Red napjaink egyik legsikeresebb metalcore-bandája lett: JB remek szólói, a tercelések, a breakdownok és Matt embertelen dobtémái keverednek az ünnepi nóták egyszerű dallamaival.

Talán az ének hiányának köszönhetően egy kicsit leül az album a végére, de arra tökéletesen megfelel, hogy majd’ háromnegyed óra alatt a háttérben elszólogatva az ember a szájában érezze az ünnepi vacsora ízét. Az előzmények ismeretében újat már senkinek sem fog mutatni a Sleddin’ Hill, de egy atyai pofont megér az a próbálkozás, hogy a klasszikus Mennyből az angyal helyett ezzel a lemezzel próbálkozzunk meg újítani a meghitt családi ajándékozás alatt.