August Burns Red – Home (DVD)

Rövid intrót követően a Back Burner képében kezdetét veszi az ámulat, a bámulat, a csodálat, ami minden esetben velejárója egy August Burns Red fellépésnek. A megszólalásra egy rossz szavunk se lehet, mindenféle túlzás nélkül igazi atombombaként robban minden egyes nóta. Különösen Matt Greiner dobolása az, amitől mindig, minden egyes alkalommal padlót fogok. Ez esetben sincs másként. Valódi élményszámba megy nézni, illetve hallgatni a játékát. De ugyanez igaz a gitáros szekcióra is, akik újfent bebizonyítják, hogy nem csak lemezen, de élőben is képesek odatenni magukat úgy, hogy közben a színpadi mozgás sincs háttérbe szorítva egy pillanatra sem. Jake énekén érezhető egyedül némi furcsaság. Igazából nincs a legjobb formában, amit annak idején már a trailer is sejtetni engedett. Itt-ott sajnos tényleg nem nagyon megy neki, viszont sok helyen még így is olyan ultrabrutál mélyeket hoz, amiket eddig lemezeken még nem igazán hallhattunk. Azért is meglepő egyébként ez a fel-felbukkanó gyengélkedés, mert eddigi koncertélményeim alkalmával egyáltalán nem tapasztaltam semmiféle gyengeséget. Egész egyszerűen lehet, hogy egy rossz napot fogott ki, előfordulhat ez bárkivel…

Mindenesetre tökéletes kezdése ez a koncertnek, amit aztán a 2009-es Constellationsön található egyik nagy kedvenc, a White Washed követ. Az elképesztő kemény munka pedig továbbra is 100%-os fordulatszámon pörög a színpadon. A folyamatosan mozgásban lévő kamera is remekül követi az eseményeket, szinte az első pillanattól kezdve én magam is újra egy ABR koncerten éreztem magam. Harmadikként egy igazi klasszikus nóta, a Your Little Suburbia is in Ruins csendül fel a bemutatkozó nagylemezről, a Thrill Seekerről. A slágerparádé pedig folytatódik, hiszen a The Eleventh Hour személyében a Messengers album egyik legfőbb himnusza  csap oda az orcára. Nem csak itt, hanem végig a koncerten remekül vokálozik egyébként Dustin, aki eme szokását akár sűrűbben is kamatoztathatná szerintem.

Jake előadásmódja, átélése számomra továbbra is teljesen lenyűgöző. Látszik, hogy ez a csávó nem kamuzik egy pillanatig sem, minden egyes szót olyan mértékű átéléssel énekel, mintha az élete múlna rajta. Az pedig már ugye egy másik téma, hogy mindemellett a koncertek előtt/után pedig a legbarátságosabb, legközvetlenebb figura a világon, mindenféle sztárallűrök nélkül. A dalok között egyébként nem szövegel sokat, illetve itt-ott kötések is előfordulnak, amik rendre kiválóan teljesítenek, mint például a Meddler és a The Truth of a Liar esetében is.

Majd újra a 2009-es album kerül előtérbe a Marianas Trench, a Thirty and Seven és az Existence képében. Ezt követően pedig egy igazi premiernek lehetünk fül- és szemtanúi, mivel a zenekar életében először került eljátszásra koncerten a Meridian, aminek a végén még Jake is gitározik egy kicsit.

A finálét olyan megaslágerek alkotják, mint az A Shot Below The Belt, az Up against The Rope egy igencsak tekintélyes circle pittel megfejelve, valamint a kihagyhatatlan Composure.

Egy ilyen nagyszabású buli természetesen nem érhet véget ráadás nélkül, így az abszolút katarzis The Seventh Trumpet zárja ezt a valamivel több, mint hatvan perces koncertet. Bennem a Barbarian mellőzése hagyott némi hiányérzetet a setlistet illetően, de amúgy maximálisan elégedettek lehetünk a dalok összeállításával. Jake időnkénti bizonytalanságát nem számítva pedig egy igazán fantasztikus koncertélmény részese lehet az, aki nekiül a Home-nak. A koncert teljes egésze pedig, ahogy az ilyenkor lenni szokott, egy mellékelt cd-re is felkerült.

Mivel ez a zenekar első hivatalos dvd-je, én mindenképpen valami epikus dokumentumfilmre számítottam még, rengeteg ritka felvétellel, régi koncertbevágásokkal, az ilyenkor szokásos nyalánkságokkal. Nos, még csak nyomokban sem találhatunk semmi ilyesmit a bő félórás filmben. Az elején gyorsan összefoglalják a banda biográfiáját, illetve Dustin és Jake későbbi csatlakozását és inkább a közelmúlt turnéi alatt forgatott kevésbé érdekes, amolyan youtube-os tour update összevágásokat láthatunk az útjuk során történt eseményekről. Illetve a szóban forgó koncert előkészületei alkotják még a film gerincét, amit megszakítva több ABR rajongó is elmeséli, hogy mit is jelent számára a zenekar. Lényegében ennyi. Igazából nem túl sok.

Kissé karcsú kiadvány ez megítélésem szerint egy első hivatalos dvd-nek, de bízok benne, hogy a későbbiekben azért majd kiadnak egy mindent összefoglaló igazi ‘must have’ kiadványt is. Idén pedig jön ugye az új lemez, és addig is jó volt újra ABR lázba kerülni ennek a kis dvd-nek köszönhetően.

8 / 10