Art By Numbers – Reticence: The Musical

Az igencsak humoros biográfiával büszkélkedő és önmagáról nem sokat eláruló öttagú amerikai csapat egy meglepően új keletű formáció benne csupa új névvel. A kor és az eddigi ismeretlenégbe burkolózás azonban semmi esetre sem kell, hogy bárkit eltántorítson, ugyanis ez a kvintett az egyik legtehetségesebb ifjú zenekar, akikkel hosszú ideje találkoztam. Tény, hogy annyira nem szőrösek és brutálisak, de pont ez az egyik olyan tényező, ami kiemeli őket a katyvaszból és hallgatásra érdemessé teszi őket. Tanult zenészek, akik saját elmondásuk szerint épp úgy élik a Born Of Osiris világát, mint Liszt Ferenc zeneiségét. Ez a fajta komplexitás pedig ritka, és nem azért, mert annyira eltérő lenne a két muzsika, hanem pont azért, mert kevesen éreznek rá a kettő közötti kapcsolatra. Nekik sikerült. Az első sorban a The Human Abstract első lemezén nevelkedett srácok a Retinence segítségével azt az űrt tudták és tudják betölteni, amit az ihlető zenekar eltűnése okozott, és nyilván ezért is támogatja AJ is őket annyira, arról nem is beszélve, hogy egy iskolában tanultak, csak kicsit később. Na de mit hallunk a lemezen? Klasszikus gitárfutamokat, tradicionális jazz megoldásokat, tört ütemeket, intenzív harmóniákat, elképesztő vokál megoldásokat és mindezt egy modern és átütő egységben, tele innovatív ötletekkel. Noha szerzői kiadásról van szó, nem gondolom, hogy sokat kell majd várnunk egy nagykiadós újranyomásra, ugyanis a Periphery, a Protest the Hero vagy épp a Corelia sikerén felbuzdulva igazi telitalálat üzlet lenne a szerződtetésük. A mind instrumentálisan, mind az ének fronton nyújtott kiváló megoldásaik alapján (ld. Best Laid Plans klipje) a jövőben egy még komolyabb és még értékesebb alkotói gárdaként tekinthetünk majd rájuk és minden bizonnyal a néhol kicsit összecsapott és kiforratlan részeket könnyű szerrel kezelik majd. Figyelem! Idő kell neki, de nálam eddig az év egyik legerősebb kiadványa, mely a műfajon belül egész egyszerűen megkerülhetetlen! 9/10.