Alkaline Trio – My Shame Is True

Tracklist:

01. She Lied To The FBI
02. I Wanna Be A Warhol (km. Brendan Kelly)
03. I’m Only Here To Disappoint
04. Kiss You To Death
05. The Temptation Of St. Anthony
06. I, Pessimist (km. Tim McIlrath)
07. Only Love
08. The Torture Doctor
09. Midnight Blue
10. One Last Dance
11. Young Lovers
12. Until Death Do Us Part

Műfaj: punk rock

Támpont: Rise Against, Pennywise

Hossz: 37:54

Megjelenés: 2013. április 2.

Kiadó: Epitaph

Webcím: Ugrás a weboldalra

Amit ezredforduló után punk zenekar elérhetett, azt az Alkaline Trio elérte (teltházak, saját kiadó, khm minőségi tudatmódosítók stb.) attól függetlenül, hogy keserédes öniróniájukon kívül igazán semmivel nem nyújtottak többet, mint a többi velük egy lapon említett csapat. Azonban mielőtt elkezdenénk irigykedni érdemes azt is megemlítenünk, hogy a srácok 2003-as berobbanásuk óta küzdenek az ellen, hogy rendszeresen megjelenő kiadványaikat ne a nagy áttörést jelentő Good Mourning lemezzel hasonlítgassák össze. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a banda két meghatározó egyéniségének és egyben fő dalszerzőjének számító Matt Skiba és Dan Andriano az utóbbi időkben mellékprojektjeikbe fektették idejüket, melyek elsősorban Alkaline Trio b-oldalaknak is bőven beazonosítható feledhető szerzeményeket szültek. Így ahogy aztán lenni szokott eljött az ideje a nagy egymásra találásnak, melynek eredménye a My Shame Is True című korong lett.

A legelején fontos leszögezni, hogy ez a műfaj már nem az újításokról szól (melyekkel ugyan próbálkoztak, több-kevesebb sikerrel) sokkal inkább arról, hogy ki tud jobb dalokat írni a jól bevált klisék alkalmazásával. A trió pedig mindig is rendelkezett ezzel a képességgel és ezt mostanra sem veszítették el. A dalok közül érdemes külön kiemelni a Rise Against összetéveszthetetlen orgánumú frontemberével, Tim McIlrath-tal közösen felénekelt I, Pessimistet, (melynek különlegessége, hogy az említett előadó hosszú idők óta nem képes ilyen őszinte és nyers punkindulót produkálni anyazenekarával) valamint a lemez húzónótáját, a klippel is büszkélkedő I Wanna Be A Warholt. Itt a fiúk végre megtalálták az arany középutat, hogy miként lehet az eddig kissé indokolatlannak ható new wave elemekkel feldobni egy Alkaline Trio dalt anélkül, hogy bármit is veszítene hitelességéből. A lemezen egyébként Andriano dalai a jobbak (természetesen ezekből van kevesebb), Skiba ismét csak sebeit tépkedi, akárcsak tavaly kiadott szólólemezén, mentségére szóljon, hogy néhol azért kezd hasonlítani régi önmagára, a The Torture Doctor legalábbis erről tanúskodik. Az album tehát bővelkedik emlékezetes pillanatokban, legnagyobb hátulütője mégis az, hogy valami rettenetes marketingstratégiánál fogva a zenekar ezeket a szerzeményeket már a megjelenés előtti hónapokban szépen lassan kilökte különböző zenemegosztó portálokra. Így aki ezeket már mostanra unalomig hallgatta (miért ne tette volna?), annak a My Shame is True újdonságfaktora nagyjából elvész és be kell érnie a kevésbé emlékezetes dalokkal, valamint az elmaradhatatlan giccsballadákkal. E szépséghiba mellőzésével egyébként kijelenthetjük, hogy a zenekar teljesítette az elvárásokat, habár önmagukat nem is, de (2011-es akusztikus kiadványuktól eltekintve) legutóbbi nagylemezüket sikerült fölülmúlniuk, ezzel ismét megerősítve méltó helyüket a színtéren. 7.5/10 – írta: Tóth Martin