Tízéves lett a Breaking Benjamin slágergyára, a Phobia

BB_300dpi

A Pennsylvaniából származó Breaking Benjamin kétségkívül a 2000-es évek egyik legsikeresebb rockzenekaraként vonult be a történelembe. A fiúk folyamatosan építették fel magukat, és egyben nagyon ügyesen ismerték fel a trendek és a saját zenei kitárulkozásuk közti összefüggések közti lehetőségeket, ráadásul sikerült még jó dalokat is írniuk. Pozitív üzenetekkel és egy végtelenül szimpatikus megjelenéssel. Az viszont mondhatni biztos, hogy a 2000-es évek közepén értek a csúcsra, a Phobia utólagosan mondhatni “kultstátuszba” is került, és az egyik legtöbbet emlegetett lemez lett az olyan diskurzusokkor, amikor jó mainstream rock- és metalalbumok emlegetése kerül a középpontba.

PhobiaA csapat 1999-es megalakulását követően Plan 9 néven futott még 2001-ig, majd végül az énekes Benjamin Burnley után Breaking Benjaminnak elnevezve magukat futottak rá a millennium utáni poszt-grunge uralta rockzenei környezetre. Ebben igazán az volt megmosolyogtató, hogy Benjamin Burnley már játszott korábban egy Breaking Benjamin nevű zenekarban (ami elvileg egy ilyen tingli-tangli Beatles-feldolgozásokkal is nyomuló csapat volt), és az arról kapta nevét, hogy Ben összetört egy kölcsönkért mikrofont (egy Nirvana-dal eljátszásának a közepén ejtette le a “legenda” szerint), és a tulajdonos úgy fogadta az esetet, hogy egy ilyen hagyta el üvöltve a száját a pillanat megtörténtekor: “Thanks to Benjamin for breaking my fucking mic.” Tehát, Ben első zenekara ezután kapta a nevét, majd ez a felállás feloszlott, amikor Ben visszautazott Kaliforniába.

 

Ezután nem sokkal Pennsylvaniában megalapította a Plan 9 nevű bandát, aminek a neve egy sci-fi/horror filmre, a Plan 9 from Outer Space-re volt referencia, majd a volt csapat jóváhagyásával Ben új zenekara is felvehette a Breaking Benjamin nevet. Az említett millennium utáni poszt-grunge uralta rockzenei környezetet igyekeztek ők is meglovagolni a 2002-es debütálásukkal, a Saturate-tel, amelyben hard rock elemekkel keverték a hangzásukat. Így mondhatni nagy utat tettek meg 2006-ig, amikor is augusztus 8-án megjelent a Phobia, a Breaking Benjamin megtért erre az időszakra már egy alternatív metal csapat lenni, és nagyon jól állt nekik. Benék nagyon értettek ahhoz, hogy hogyan lehet könnyen memorizálható, fülbemászó és üzenettel rendelkező rockdalokat írni, a Phobia pedig egy végtelenül dallamos, az ének tekintetében egy nagyon refrénközpontú, felemelő anyag lett (a We Are Not Alone után mindenképpen pozitívabb), amely egyesíti a kemény tónusokat a tisztább gitártémákkal. Az anyag felvételei 2006 júliusa és augusztusa között történtek a New Jersey-i The Barbeshop Studios-ban, ráadásul nem kis nevet sikerült megnyerni hozzá a produceri székbe (a We Are Not Alone után újra), mint David Bendeth-et, aki olyan bandákkal dolgozott együtt már akkor, mint a Killswitch Engage, az Ill Niño, a Crossfade vagy a 40 Below Summer. 2006-ra David egy sokkal dallamosabb, tisztább megszólalást álmodott meg a csapat számára, így az eddigi albumok sokszor nyersebb megszólalását egy új hangzás váltotta, ami sokat dobott a Breaking Benjamin amúgy is slágeres hangszerelésén és dalszerkesztésén.

breaking-benjamin-computer-wallpapers-desktop-backgrounds-1

Nem kell túlbonyolított felépítésekre gondolni, a csapat biztosan és rizikót nem vállalva követte a rádió rock- és metalsablonokat, és ezzel semmi gond sincsen, ahogy azzal sem, hogy a Phobia esetében sem a komplex kontextus a jellemző, sőt a szövegek kifejezetten középszerűek, de működnek. Az olyan dalok, mint a “The Diary of Jane”, a “Breath”, a “You”, a “Until the End” és a “Dance With the Devil” nagy népszerűségre tettek szert, főleg a “The Diary of Jane”, amely letarolta a mainstreak rockrádiók listáit, konkrétan a műsorvetetők folyamatosak játszották, az emberek pedig kajálták. A fiúk már 2004-ben is 48,000 kópiával debütáltak a megjelenés első hetében, de a “So Cold”, a “Sooner or Later” és a “Rain” kereskedelmi rádiós és zenecsatornai sikere oda jutatta a Benjamin Burnley-éket, hogy a Phobiából az első hetében 131,000 darab fogyott. Ez nagyban köszönhető annak is, hogy a “The Diary of Jane” júniusi debütálása nagy várakozások elé helyezte az anyagot, és nem is kellett a rajongóknak csalódnia. Ugye, ez volt a banda legsikeresebb nyitása egésze 2015-ig, amikor is miután a fiúk visszatértek a hiatusból (ami 2010 és 2014 között tartott), és kiadták a Dark Before Dawnt, amelyből 141,000 darab fogyott. Ami nagyon is jelezte: a csapatnak hihetetlen rajongótábora van még 2016-ban is. Mit is mondhatnánk még? Egy nagyon slágeres, dallamokkal teletűzdelt alternatív metal- és rocklemez, tele jobbnál-jobb dalokkal. Emlékezzünk meg róla egy meghallgatással!

BREAKING BENJAMIN – PHOBIA