Tíz éve született meg a modern dallamos hardcore zenék egyik mérföldköve

1495234723_8d961a462e_z

A modern dallamos hardcore történetében sok jó zenekar tevékenykedett/tevékenykedik, azonban csak keveseknek sikerült az a bravúr, hogy egy szinte tökéletes bemutatkozó nagylemezzel robbanjanak be a köztudatba. A cikkünk által tárgyalt Sinking Ships a kisebbségbe tartozik, ugyanis a tíz évvel ezelőtt kiadott debütáló (egyetlen) nagylemezük, a Disconnecting-en bizony elvétve lehet csak hibát találni (az is jól jelzi ennek az időszaknak a termékenységét, hogy kevesebb mint egy hónapra a Sinking Ships lemezére, kiadta a Have Heart a The Things We Carry anyagát, egy hónappal később pedig a Verse jelentette meg a From Anger And Rage korongját). A Bane, Chain of Strenght, Modern Life Is War, Strike Anywhere, By the Grace of God, Lifetime vonalán elindulva úgy sikerült a régi elemeket az újakkal párosítani, hogy egy egészen friss, életképes, egyedi anyagot eredményezzen. Az amerikai zenekar bemutatkozó nagylemezét az a legendás kiadó jelentette meg, aki nem kisebb nevekkel foglalkozott mint a Youth of Today, Quicksand, Gorilla Biscuits, Warzone, Inside Out. A kiadó a Revelation Records (alapította Jordan Cooper és Ray Cappo) volt, és a fenti nevekből bizony kristálytisztán kiderült, hogy piszok jó érzékkel rendelkeztek a zenekarok toborzásában. Előre borítékolható volt tehát, hogy ezzel a seattle-i bandával sem fognak mellé nyúlni. Kezdésként egy koszos, nyers intróval hitetik el a hallgatóval, hogy itt valami egészen másról lesz szó, ám pár másodpercet követően letisztul a kép, és egyből magával ránt a mélybe. Magával ránt, pedig szó nélkül követtük volna amúgy is. A banda olyan érzelmeket szabadít fel, melyek a dallamos hardcore-t újra értelmezve egy eddig nem látott köntösben mutatja meg a stílust. Az előadásmód, az összhang, a harmóniák, az érzelmek, egy tökéletes egészet képezve új irányból közelítik meg a hardcore ezen ágát, amikre később olyan zenekarok támaszkodtak mint a Defeater, Touche Amore stb. Az ének és gitárok kifogástalan összhangja teszi fel a koronát Denny Hesketh (igen, annak a Jim Hesketh-nek a testvére) dalszövegeire, melyek egy reményvesztett, mégis bizakodó világba kalauzolnak (“If you close your eyes. never let it get inside. you’d still have to hide. youd still have to fight to stay alive. its coming out to take you. its coming out to break your will. its waiting every night to haunt the things you feel inside…”). Csorda kórusok elemi erővel hatnak és mindig a legjobb helyeken vannak, a gitárosok érzelmes akkord menetei pedig még inkább kiemelkedővé teszik, az amúgy is kiváló alkotást. Sikerült egy komplett nagylemez töltelékdalok nélkül lehozni, és egy folyamatosan felfelé ívelő szerkezetet alkotni, ami a záró Wait-ben hangsúlyozza ki a zenekar egész munkásságát. Fél óra alatt végigsöpör, rendetlenséget hagyva lelkükben, de a zűrzavar miatt ezúttal nem bosszankodunk, hanem nekiállunk rendet rakni, hogy minél előbb újra meghívjuk őket lelkünk hálószobájába.