Satelles: végre bemutatkozik a zenekar!

A fővárosi Satelles várva várt és mindenképpen hiánypótló bemutatkozására már régóta vártunk, de ez a várakozás ezidáig nem lehetett teljes, ugyanis a srácokról alig tudtunk valamit, nem mindenkinek állt össze róluk alkotott kép. Pont emiatt vettük a bátorságot és kikérdeztük a csapat tagjait a megalakulásról, az EP felvételeiről, az új dobos megtalálásáról, a zenéről és pár olyan dologról, ami mindenképp izgalmas lehet velük kapcsolatban. Értékes zenekar, akiknek valódi gondolatokkal megtöltött dalaik most először nálunk a YouTube segítésegével is végighallgathatóak, azaz a háttérzene már meg is van a következő húsz percre. Ti hogyan vélekedtek a Storyteller kislemezről?

Sziasztok! A napokban megjelentett bemutatkozó EP-tek (Storyteller) meglehetősen nagy port kavart és ahhoz képest, hogy mennyire egy friss zenekarról is van szó sok rajongóval büszkélkedhettek már most, azonban alig tudunk rólatok valamit Fellegi Ádám, stúdiódobost leszámítva! Meséljétek el kérlek ki melyik zenekarban volt érintett korábban és hogyan találtatok egymásra?

Balázs: Én (Bokis Balázs – szerk.) és a Zoli (Tarján Zoli – szerk.) már együtt zenéltünk az Unbowedban, aztán a folyamatos tagcserék miatt úgy döntöttünk, hogy ezt ebben a formában már nem akarjuk folytatni, és egy kicsit más stílusú zenekart szeretnénk csinálni. Akkor találtunk rá a gitárosunkra, Ádámra (Tóth Ádám – szerk.), majd egy-két basszusgitáros-váltás után beszéltem Dáviddal (Bali Dávid – szerk.), akinek épp nem volt zenekara, és csatlakozott hozzánk. Ezután jött Fellegi Ádám, aki elvállalta, hogy feldobolja stúdióban a számokat. Eközben pedig Kristóf (Hornyák Kristóf – szerk.) útjai elváltak a Subliminal Mergerrel, és így a zenekar állandó tagjává lett.

Dávid: Szerintem a többiek nevében is mondhatom, hogy mindannyiunk számára meglepetés volt, hogy Ádám elvállalta, hogy feljátssza a dalokat. Hallotta a felvételeket megelőző demókat, ízlelgette, és utána közölte velünk, hogy benne van. Persze ezzel Kristófnak is feladta a leckét, hiszen amit Ádám feldobolt, azzal már eleve meghúzott egy vonalat, de szerencsére tényleg nem lehet egy szavunk sem.

Kristóf: Én a Satelles előtt a Subliminal Merger sorait erősítettem és vannak mellette még kisebb-nagyobb “dolgaim”.

Zoli: Én a ‘90-es évek végén (a hőskorban) csináltam a Better Way (a névváltás után With Open Arms) nevű zenekart, aztán jó pár év kihagyás után az Unbowedot Balázzsal. A Satelles inkább a With Open Armsos időket hozza vissza számomra.

Ádám: Ebből a szempontból én vagyok az abszolút kakukktojás… haha. Tipikus szobagitáros, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Egy-két komolytalanabb sulis fellángolástól eltekintve nem volt bandám, ezért a témáimat is többnyire magamnak és a négy falnak írtam sokáig. Mindemellett remek zenészekkel sikerült megismerkednem az évek során. Móricz Laci és Nagy Ati barátom például anno a Lights Go Out nevű debreceni formációval zseniális két lemezt hoztak össze, ami véleményem szerint méltatlanul kevés emberhez jutott el azóta is! Az egymásra találás elég vicces módon történt, mivelhogy hirdetés útján leltek rám a srácok kb. 2 évvel ezelőtt, amikor is a munkám miatt a fővárosba költöztem.

Mi volt a zenei közös nevező a Satelles megalakulásakor és vannak-e közös modernkori kedvencek?

Kristóf: Amikor Balázs megkeresett, a Comeback Kidet és a Shai Huludot is említette támpontnak, és azt hiszem, abban a banda nagy része egyetért, hogy ezek még a mai napig zseniális bandák.

Balázs: Én még megemlíteném a Newbornt is, mint közös kedvenc. Mindannyian szeretjük a Converge-dzsöt és a Poison the Wellt is. Igazából a ‘90-es évek crossover bandái, a 2000-es évek metálosabb hardcore bandái és a dallamos hardcore zenekarai voltak a közös nevezőink, de a ‘80-as évek bandáitól napjainkig nagyon sok zenekart hallgatunk és szeretünk. Modern zenekarok közül a Driven Feart említeném meg, és Zolival sokat hallgatunk Polart is.

 Zoli: A Newborn szerintem mindegyikünk számára etalon, és nagyon hálásak vagyunk Ádámnak, hogy feldobolta nekünk az anyagot. Persze több zenekar is hatással van és volt ránk – akár régi, akár újabb – de nem emelnék ki egyet sem. Inkább a zene dinamikája, hangulata és az üzenete az, ami meghatározza mennyire jön be egy zenekar.

Ádám a kezdetektől csak a stúdióban kívánta kivenni a részét a zenekarból? Hogy találtátok meg Hornyák Kristófot, aki ugye jelenleg is több projektben érintett, továbbá eddig a stílusban némileg elütő Subliminal Merger révén vált híressé?

Ádám: Emlékszem, amikor még lázas dobos keresésben voltunk a felvételeket megelőzően, és poénból bedobtam Ádám nevét – bár én személyesen nem ismertem – hogy mi lenne, ha Ő dobolná fel a készülő EP számait. Akkoriban mindannyian csak jót nevettünk az ötleten, és bevallom én személy szerint elképzelhetetlennek tartottam, hogy így történjen. Aztán hirtelen mégis azon kaptuk magunkat, hogy vele dolgozunk együtt. Azt hiszem ebben a stílusban neki már nem kell bizonyítania, letett valamit az asztalra, úgyhogy teljesen érthető, hogy nem hiányoztak neki a zenekari élethez tartozó kreatív munka melletti “egyéb nyűgök”. Így is nagyon hálásak lehetünk neki a közreműködésért.

Balázs: Elég nehéz manapság jó dobost találni: általában minden jó dobosnak négy-öt zenekara van, és már nem fér bele neki több. Kristófot az egyik ismerősöm ajánlotta, de akkor még a Subliminalban játszott, és nem tudott még egy zenekart bevállalni. Aztán hallottam, hogy kiszállt a zenekarból, megkerestem még egyszer, megmutattuk neki az addigra kicsiszolódott számokat, amik tetszett neki, és így csatlakozott hozzánk.

Dávid: Az egyébként számomra nem is volt kérdés, hogy Kristófban megtalálhatjuk Ádám méltó utódját: láttam már, hogy mire képes, és tudtam, hogy fel fogja venni a ritmusunkat. Már az első próbákon is ráérzett a váltásokra, és a közös dalszerzésben is nagyon jó ötletei vannak, mindenképp egy új színt, új nézőpontot hoz majd a zenekarunkba.

Mik ihlették az általatok személyesnek és őszintének leírt dalok szövegeit?

Balázs: Általánosságban hétköznapi történéseket vesznek alapul, vagy olyan dolgokat, amik zavarnak. Talán a Following Seas-nek a legmélyrehatóbb a szövege, ami arról szól, hogy az embernek a legsötétebb napjaiban is kell, hogy legyen valamilyen kapaszkodója. Legyen az a zene, a sport vagy bármilyen dolog, ami a fényt jelenti a számára, ami segít neki abban, hogy ne csak a rosszat lássa és hogy ne adja fel reményt. Vagy akár a Storytellert is említhetném, ami azt mutatja be, hogy a történeteink által mondjuk el, kik is vagyunk valójában és miért lettünk olyanok amilyenek. Legyen az jó vagy rossz dolog, de a saját életünket alapjaiban befolyásolta, és talán valaki más számára is tanulsággal fog szolgálni majd. A Humility az alázat hiányára és annak fontosságára hívja fel a figyelmet, míg a Clockworköt a mindennapi rohanás, valamint az idővel való, véget nem érő verseny ihlette.

Feldolgoztatok egy United Side dalt, melynek letöltéséből bejött összeget Ábrahám Attila felépülésére kívánjátok fordítani. Hogy fogadta a jó hírt Attila, hogy tetszett neki a Judge átirata?

Balázs: Az igazat megvallva nem tudjuk, hogy egyáltalán eljutott-e a szám az Attilához, de reméljük, hogy hallotta és tetszik is neki, valamint hogy sokan segítenek Ábri gyógyulásában. Szeretnénk a későbbiekben is hasonló módon segíteni azokat, akiknek szüksége van rá, és reméljük több zenekar is csatlakozik majd a kezdeményezésünkhöz.

Dávid: Azért is éreztük fontosnak ezt a dalt, mert a saját nemzedékünknek is szeretnénk ezzel azt sugallni, hogy tisztában kell lennünk a saját gyökereinkkel. Fellegi Ádámnak és Zolinak a saját kamaszkora volt a United Side, míg mi csak utólag, lemaradva ismerhettük meg az életművüket a korunknál fogva, de szeretnénk hangsúlyozni azt is, hogy mennyit köszönhet a hazai színtér a bandának, és azt, hogy mindig érdemes kiállni egy üzenet mellett, főleg ha azon képtelen fogni az idő. És ahogy Balázs is mondta, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy ilyen lépésre szántuk el magunkat, sok helyen nagy a szükség, és ahol amivel lehet, szívesen segítenénk.

Zoli: A hardcore-nak valahol erről kellene szólnia.

Mi volt az eddigi legnagyobb tanulsága a zenekarnak saját életútját tekintve – gondolok itt az egész folyamatra a megalakulástól az EP felvételén át a készülő debütáló koncertig?

Balázs: Talán a legnagyobb tanulság az volt, hogy felkészültebben kell a stúdióba mennünk, jobban összerakott számokkal.

Dávid: Valóban sokat köszönhetünk Gábor türelmének, Ádám tanácsainak és Jakab Zoli segítségének a dalszövegek átnézésében. Sok hibalehetőségbe futhattunk volna bele nélkülük, és azt is biztosan megtanultuk, hogy minden lehetséges apróságnak jó előre meg kell találni a helyét, nyitott kérdésekkel nem célszerű benyomni a piros gombot.

Mikorra várható az élő bemutatkozás és mire számíthat tőletek a közönség? Továbbá milyen hosszú távú tereitek vannak a zenekarral kapcsolatban? Merre kívántok tovább haladni?

Balázs: Hamarosan bejelentjük az első fellépésünk dátumát. Mindenképpen szeretnénk, hogy minél több emberhez eljuthassanak a számaink, nyáron pedig szeretnénk egy több állomásos vidéki turnét összehozni, és persze már elkezdtük írni az új számokat, amik némileg különbözni fognak a mostaniaktól.

Dávid: Bár leírva lehet, hogy ez kiüresedetten hat, de Kristóf belépése tényleg egy új kezdet mind a dalszerzésben, mind abban, hogy koncertképessé kell válnunk, ennek érdekében pedig mindent meg is teszünk, mert nem szeretnénk csalódást okozni azoknak, akik kíváncsiak lennének ránk. Már megvannak az első lekötött dátumaink, de majd mindent a maga idejében osztunk meg: eddig sem siettünk, és ezután sem fogunk. Ezzel párhuzamosan pedig igyekszünk minél több helyre eljuttatni az EP dalait, és dolgozni a folytatáson, de amíg a háttérben ezekkel foglalkozunk, Buzek Bence jóvoltából hamarosan elkészül az első videónk is, amit a teaserként felvezetett Humility kap majd – Bence eszméletlenül sokat segített nekünk az utóbbi hónapokban, szinte láthatatlan taggá vált ő is, és nagyon jó a kreativitására hagyatkozni.