2011. június 23.
Azt hiszem, rég várt a hazai keményzene közönsége ennyire egy emberként egy lemezt (nemhogy önmagában is egy teljes értékű bemutatkozást), mint a jövő héten megjelenő The Southern Oracle-albumot, a Hellwakeninget. És meg kell hagyni, a vészesen közeledő, ám épp emiatt egyre távolabbinak tűnő megjelenés meg is éri a maga idejét, egyrészt azért, mert metaforikus értelemben az idő is szervezőereje a példaértékűen sokszínű, érett és karakteres dalcsokornak, másrészt azért, mert könnyen elképzelhető, hogy minden túlzás nélkül már az év hazai albumaként fogunk beszélni a kiadványról az elkövetkező hónapokban. Ezért is döntöttünk úgy, hogy az egyes dalokról, azok belső motivációiról és magáról a zenekar arculatáról készítsünk még a The Black Dahlia Murder-buli előtt egy interjút a banda énekesével, Barnival.
Szia! Azt hiszem, jogosan feltételezem, hogy igen nagy és édes teher nehezedik a vállatokra a Hellwakeninggel kapcsolatos elvárások okán. Ez mennyiben jelent számotokra stresszt, hogy kezelitek a megfelelésre való törekvés problémáját?
Szervusz Dávid! Ahogy mondod, az elvárás igen nagy s ennek eleget szeretnénk tenni minden szempontból. Stressz és izgulás nagy mértékben van bennünk, főleg, hogy már csak pár nap van a megjelenésig. Ezzel a lemezzel szeretnénk megmutatni mindenkinek és egyaránt magunknak is, hogy mennyi minden van bennünk. Próbáltuk minél jobban színesíteni a zenei spektrumunkat, feszegetni a lehetőségeinket és azt hiszem sikerült kiadnunk magunkból amit akartunk.
Akkor talán térjünk is rá magára az albumra: tapasztalatom alapján a Hellwakeninget két húzóerő fogja össze, mégpedig a dalok következetes, belső örvénylése, amivel egyre sötétebb lesz a dalcsokor hangulata, valamint emellett a visszatérő óramotívum, ami szintén keretet ad a dalcsokornak. Ezek az elképzelések prekoncepciózusak voltak, vagy menet közben születtek meg, illetve a dalsorrend ilyen tekintetben mennyire volt tudatos?
A Hellwakening egy elég tömör és összetett anyag lett. Tavaly ilyenkor kezdtünk el ötletelni a lemezen, akkor jöttek az első riffek és szövegek. Ekkor döntöttük el, hogy kell egy mozgatórugó az egészhez, kell egy gondolatmenet ami köré építhetjük a számokat. Természetesen nagyon sok dolog menetközben jött, sőt a stúdióban felvétel közben. Ezek általában elindítottak újabb és újabb szálakat, és emiatt lett ilyen szerteágazó a dalok és egyben a lemez felépítése. A motívumok pedig a zenei és szövegbeli hatások megtestesülései, amelyek átjárják a 10 számot.
A nyitó Allnighters igen elegáns kiutalást tesz mind szövegében, mind dallamaiban a Rémálom az Elm utcában cselekményére, ami később a Scavengersben is visszatér. Mikor vált a dalszerzés során tudatos szervezőelemmé a kruegeri rémálom bevonása, és ha már itt tartunk, melyik részt preferáljátok a franchise-ból?
A Rémálom az Elm utcában egy zseniális horror sorozat, Freddy Krueger pedig egy ikon. Ezzel a gondolattal folytatnám is az előzőekben elkezdett motívum témakört, hiszen a kruegeri rémálom az egyik fő jelkép a albumon. Méghozzá oly módon, hogy a lemez témája alapjában a mai világ s az ebben való létezésünk általam felfogott vetülete. Olyan az életünk, mintha egy rémálom kellős közepén lennénk, elég megnézi mi megy a tévében, rádióban, az interneten vagy akár elég csak körbenéznünk magunk körül. Olyan elképesztő dolgok történnek, amelyeknek egyszerűen nem szabadna igaznak, valóságosnak lenniük. Akár csak egy rémálomban.
A Bring The Children Home-ban a Darkest Hour gitárosa, Mike Schleibaum szólózik egyet: milyen előzetes elképzelésekben gondolkodhatott a felvételnél? Megkapta előre a dalt, és arra kellett témát írnia, vagy több változatból választottátok ki a dalba illő megnyilvánulást?
Szerettünk volna valami meghökkentőt, ami külső behatás és azonnal felkelti a figyelmet. Megtudtuk, hogy a Darkest Hour ellátogat kis hazánkba, és arra gondoltunk itt az alkalom! Hatalmas dolognak tartjuk ezt, hiszen a metalszíntér egyik legkiemelkedőbb bandája a Darkest Hour, és ennek egyik legjellemzőbb pontja Mike gitárjátéka, szólói. Megkerestük és elküldtük neki a csupasz számot, majd azt mondtuk neki, erre a részre játssz bármit, ami közben megihlet. A felvételt még turné kezdete előtt otthon készítette, amit ki is írt a Facebook-oldalán. Amikor megláttuk az üzenőfalán, alig hittünk a szemünknek, hát még amikor átküldte és meghallgattuk! :-)
Az albumot igen frappáns módon záró címadóban Jakab Zoli is tiszteletét teszi egy számára teljesen ismerős zenei közegbe csöppenve, de úgy érzem, előadói hatása a te orgánumod sokszínűségére, a tiszta betétekre is kihatott. Ő mennyiben követte nyomon a lemezre szánt dalcsokor kiforrását, és te hogy érzed ezt?
Mindenképpen szerettük volna, ha Zoli is szerepel a lemezen, és erre a címadó dal volt a megfelelő választás. Az Ő jelenléte sokban hozzájárult a felvételekhez, hiszen elég sok tapasztalattal rendelkezik. Az EP haraggal teli és nyers témái után az új szövegeimet nagy gonddal írtam, elég összetettek lettek és komoly szófordulatokkal bírnak. Ezeknek angolra fordításában és tagolásában sokat segített Zoli, de ezen kívül szabad kezett adott a különböző hangszínek és témák kialakításában.
Azt hiszem, okkal jelenthetem ki, hogy a dalszövegét tekintve is talán legszemélyesebb Monument az anyag legfogósabb, ha úgy tetszik, legslágeresebb dala. Ti hogy látjátok ezt? Már az írás során is éreztétek, hogy ebből potenciális sikernóta lehet?
Érdekes, hogy ezt mondod, mert nekünk ez nem jutott eszünkbe. A számokat, ahogy már említettem, nagy odafigyeléssel írtuk: úgy, hogy egymással összeköttetésben legyenek. Ez a szám az összekötő az első három, agresszív és heves metálriffekkel telt szám átvezetése az utána következő, dallamosabb középső blokkhoz. Igazándiból egyik számot sem tudnánk kiemelni, mindnek megvan a maga fontos szerepe, kiegészítik egymást egésszé. Szöveget tekintve viszont valóban ez a legszemélyesebb. Amikor elkezdtem írni, sok minden kavargott bennem, de amikor elhunyt a nagyapám, ez egyfajta személyes indíttatású élettút lefestés lett, egy emlékmű a tiszteletére.
Az egyes dalszövegek a bookleten belül többször is kiemelnek olyan neveket, amelyek a ti múltatokhoz és jelenetekhez kötődnek, gondolva itt a Flood Has Come és a The Southern Oracle szövegszintű említésére, amelyek teljesen bele is illenek saját kontextusukba. Ez menet közben jött, vagy volt benne némi tudatosság is?
Természetesen tudatos volt. Fontos pontjai az életemnek, és ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy most ebben a formában létezhessen a The Southern Oracle. A The Ghost Key azért is lett leső számként felfedve, mert a szövege egyfajta ars poetica.
A lemez dalai igen bátran ötvöznek különböző műfajokat, a teljesség igénye nélkül a fanfáros black metal, a NYHC, a deathcore, az amerikai death metal és a dallamos modern hardcore is felbukkan egy-egy tételben, akár annak gerinceként is. Ilyen eklektikusságnál talán időszerű megkérdezni, hogy mégis hogyan születik egy TSO-dal, mennyi beleszólása van az egyes tagoknak a végső kimenetelhez, valamint ki a fő ötletgazda?
Hát ezek általában elég összetett és hosszadalmas folyamatot igényelnek. Jön egy riff, és utána elindul a lavina. Mindenki hozzáteszi a magáét, és miután úgy érezzük, kész, elkezdjük összerakni, és akkor kiderül, hogy mégsincs kész. Azután vagy kidobjuk, vagy emésztjük még egy jó ideig. De addig nincs egy TSO szám, amíg rögzítésre nem kerül. :-)
_
Talán a nagyközönség számára nem feltétlenül világos, de a névváltás során csatlakozott új gitáros, Kemény András melyik stádiumban csatlakozott be a dalszerzésbe, ha egyáltalán kivette ebben a részét? Volt neki olyan saját ötlete, amit a végeredményben is hallhatunk visszaköszönni, valamint olyan, ami végül le lett szavazva?
Amikor Andris csatlakozott a zenekarhoz, már javában folytak a felvételek, így a számírásból nem tudta kivenni a részét. De az utómunkálatokban ő is tevékenykedett, valamint már a jövő felé tekintgetünk, és egy-két új témánk már van, amit vele együtt írunk. Annyit mondhatok, Andris nagyban hozzájárul a zenekarhoz, és a következő anyagon ez hallható is lesz.
A designnak, és úgy általában a zenekar imidzsének egyre fontosabb részévé vált a pentagram és a fordított kereszt, ami főleg a bookletet hatja át a lemezcím és a szövegek sötét tartalma mellett. Nem féltek attól, hogy ezek a jelképek mára már kiüresedtek annyira a sokszori felbukkanás miatt, hogy ez valahol megbélyegezzen titeket? A The Southern Oracle zeneiségében és üzenetében milyen helyet foglalnak el ezek a jelképek, és mit kívántok vele hangsúlyozni?
Az artwork az album teljes szövegének vizuális megjelenése egy nagy képben. Ez nem csak sátánista attribútumokat tartalmaz, hanem más ikonográfiai tartalommal bíró képi ábrázolást. A poklot ábrázoló alsó részben megjelenő fordított kereszt ugyanolyan szimbólum mint a sima kereszt, és ennek jelentősége, hogy a mai világban álszentek bújnak meg eme tárgyak mögött, valódi jelentésüktől függetlenül, és mi ezen személyeket koronázzuk királyainkká. Az EP után felvett Secrecy felvezetése volt a Hellwakeningnek, ugyanis ebben a szövegben már ezt a témát feszegettem. Ha elemezni akarjuk a grafikát, akkor lényeg a borítón lévő hölgy, aki az emberiséget szimbolizálja. Félálomban van, s nem tudja, álmodik-e még vagy már felébredt, de reméli, ez nem a valóság, mert a látvány elborzasztja. A kék az ártatlanság színe, ezért ilyen a függöny, mely lehullik a háttérben lévő, Földet szimbolizáló gömb elől, ezzel is mutatva eme belső tulajdonság hiányát. A végtelenségig tudám kommentálni a rajzot, de meghagyom az értelmezés jogát mindenkinek a maga perspektívájából, akárcsak a szövegeknél, melyekkel szimbiózisban léteznek. Csak érzékeltetni akartam, hogy nem csupán az elsőre kirívó motívumok vannak jelen, megéri elidőzni a részleteken, ha meg akarják érteni az egész mivoltát.
Ahogy a bookletben is megtalálható, a lemezt a nagyapád szellemének ajánlod. Ha nem tartod indiszkrétnek a kérdést, mik a legfontosabb dolgok, amiket tőle tanultál és amiket neki köszönhetsz?
Így van, sajnos ez év januárjában hunyt el, s ez befolyással volt a felvételek rám eső részeiben. Kiskoromtól kezdve szoros volt a kötelék közöttünk, nagyon sok mindent köszönhetek neki. Ő tanította meg nekem azt, hogy mindenből lehet valami hasznosat csinálni, ha valami nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna, abból is lehet még kihozni valami jót. Mindenből tudott olyan játékot csinálni, amivel boldoggá tett. Fontos része volt az életemnek, még mindig nem tudom felfogni, hogy nincs többé velem. Mindig nagy lelkesedéssel érdeklődött a zenekaros dolgaim iránt, így azt hiszem ez a minimum, hogy ezzel a lemezzel tisztelgem előtte.
Ahogy korábban is mondtátok, az Azfeszten megnyert kliplehetőséget a Hellwakeningnél szeretnétek felhasználni. Már vannak előzetes elképzeléseitek arra vonatkozóan, hogy melyik dalhoz készülne a videó, és mit látnánk benne?
A videó a most felkerült Fear Comes in Waves-re lesz, és mivel elkészültünk a lemez munkálataival, lassan neki is látunk a forgatásnak. Elképzelések vannak, sőt, túl sok is, reméljük minél többet meg tudunk majd valósítani ezekből.
Az év további részében milyen terveitek vannak, amelyeket már megoszthatjátok az olvasókkal?
Nagyon sok tervünk van, melyek között a legfontosabb a Hellwakening bemutása itthon és a határon túl. Az előbbire pár nyári koncert (The Black Dahlia Murder előtt, majd a Rockmaratonon) mellett egy őszi turnén kerítünk sort a Till We Drop társaságában, utóbbira pedig egy kiadót kell kerítenünk, amin most minden erőnkkel dolgozunk, és ha minden jól megy, hamarosan örömteli hírekkel szolgálhatunk.
Köszönjük az interjút!
Mi köszönjük a lehetőséget!
Az albumról pedig hétfőn jelentkezünk kritikával.
